Megvárattak. Ott üldögéltem az iroda előtt kihelyezett kanapén, és hol az ajtót bámultam, hol az időt a telefonom. Amikor meguntam, elővettem a Csongortól kapott papírt, és olvasgatni kezdtem. Gyógy- és sportmasszőr képzés. Elsőre nagyon furcsa ötletnek tűnt, hogy vadidegeneket nyomorgassak munkaként, de ahogy telt az idő, egyre kevésbé tűnt rossz ötletnek. Végülis a testi erőm mindenképp megvan hozzá, sőt. És segíteni is tudnék beteg embereken, akiknek fájdalmaik vannak.
Megdörzsöltem a halántékom, közben pedig eljátszottam a gondolattal, hogy fogadom a pácienseket, és társalgok velük. Meghallgatom a problémáikat, és megpróbálom a lehető legjobb gyógymódot megtalálni rá.
- Szia - köszönt rám Márk közvetlen közelről, amitől összerezzentem, és majdnem hasba vágtam.
- Ezt ne csináld többet - néztem fel rá kifejezéstelen arccal, aztán felkeltem - Szia.
- Gyere - intett felém, figyelembe se véve a megjegyzésemet. Bevezetett az irodájukba, hellyel kínált az asztalnál, majd ő is helyet foglalt velem szemben.
- Nagyon titokzatos voltál a telefonban - jelentette ki rögtön, belevágva a közepébe. Bólintottam.
- Olivér?
- Ketten vagyunk.
Ennek azért magamban nagyon örültem. A testvére sokkal könnyebben kihozott a sodromból, annak pedig most nem lett volna jó vége. Úgy tűnt egyelőre, hogy nem tudja, mennyire hatástalan most már az órája velem szemben, és szerettem volna így is hagyni. Ameddig csak lehet.
- Leszedáltak az órával az egyik villamosmegállóban - tértem rögtön a lényegre, hogy minél gyorsabban végezzünk.
- Bántottak? - kérdezte azonnal, és bár próbálta elrejteni az érzelmeit, megfeszült az arca.
- Nem.
- Mit akartak?
- Információt.
Idegesen megrezzent a gondolatra, hogy a legnagyobb óvatosságuk ellenére is a nyomukba szegődhetett valaki.
- Rólunk?
- Szóba se kerültetek - nyugtattam meg gyorsan - Rólam.
- Miért?
- Tudják... Tudják, hogy én mentettem meg a fiút.
Az idegességtől a haragon át a dühig sok minden átfutott az arcán, mire végül megállapodott a szokásos nyugodt maszkjánál. Az ujjbegyeire támasztotta az állát.
- Úgy... Hogy jutottak el hozzád?
- Nem tudom. Nem mondták.
- Mit akartak tudni?
- A képességemről kérdezgettek.
- Mit mondtál nekik?
- Hogy mikor kezdődött.
- És?
- Látták, ahogy összecsukom. Gondolom megvizsgálták, amíg ki voltam ütve. Ennyi.
Összevonta a szemöldökét, aztán felállt, és nyugtalanul sétálgatni kezdett.
- Hogy jutottál ki?
- Elengedtek.
- Csak úgy?
- Csak úgy.
- Hol voltál?
- Nem tudom. Leszedálva vittek be és úgy is hoztak ki. Az utcán ébredtem egy félreeső padon - a hazugság félelmetesen könnyedén csúszott a nyelvemre. Évek gyakorlata állt emögött. Biccentett.
أنت تقرأ
Égetett jegy
خيال (فانتازيا)Dae egy nap egy másik világban ébred, távol mindentől, amit ismer. Egy testvérpár fogadja be, de kiderül számára, hogy a bizalom drága ajándék... A Földön különlegesnek számító képességeit nem épp a legjobb célokra kell használnia. Vajon mi történik...
