Fogadom - Shawn Mendes

Első rész - Az első találkozás

Első rész - Az első találkozás

A mai reggelem is ugyanúgy telt mint a többi. Fél hétkor megcsörrent a telefonomon az ébresztő, annyira utálom. A korán kelés sosem volt az erősségem. Főleg hogy este sokáig fent voltam a legjobb barátnőm miatt. Dobta a pasija tehát azzal telt az egész estém, hogy ott voltam náluk és próbáltam felvidítani, ja meg hát pezsgőztünk, mert miért ne vasárnap este holott mindketten tudtuk, hogy a mai napon történelemből és matekból is témazárót írunk, na nem baj, pedig akkor még jó ötletnek tűnt, de így hogy most egy picit fáj a fejem is már annyira nem, a de nem baj, ez van. Hát látnotok kellett volna az arcát, amikor átmentem hozzá és egy pezsgővel valamint 2 darab energiaitallal állítottam be ( mert mi a kettőt összekeverve szeretjük), ja meg egy táska édességgel. Jó azért nem egy táskával, de na. Hát nem kellett sokat győzködnöm, hogy bontsuk fel az italt egyből kikapta a kezemből és már bontotta is. Ebből az lett, hogy éjfél előtt értem haza és egy kicsit jól éreztem már magam. Na de mindegy is, térjünk a mostani helyzetre. Nagy nehezen felültem az ágyban és azon gondolkodtam, hogy menjek-e be első órára, ami tesi. Aztán rájöttem, hogy tökmindegy ha bemegyek úgy se csinálunk semmit, annyi hogy a tanár beírja a hiányzókat, de legalább így nem kell igazolást szereznem. Minden erőmet összeszedve kinyitottam a szekrényem és ruháim között kezdtem el kutatni. Mit kellene felvenni? Kinéztem az ablakon és elég borongós idő volt, így hát egy fekete farmernél és egy szürke pulcsinál döntöttem, amin volt egy felirat. Azután bementem a fürdőbe megmostam az arcomat, valamint a fogamat és feltettem egy hétköznapi sminket, ami alapozóból, púderből, egy vékony tusvonalból és szempillaspirálból állt. Barna hajamat kivasaltam és késznek nyilvánítottam magam. Bementem a szobámba, az ágyamat bevetettem, majd táskámba bepakoltam. Kimentem a konyhába, ahol az asztalon a reggelim pihent, ami egy pudingos péksütemény volt. Mivel nem voltam éhes, így csak egy kávét készítettem, majd leültem az asztalhoz és azt kortyolgattam, közben telefonomat kezembe véve facebookon lógtam. Mikor csészémet már majdnem kiürítettem, az anyukám tipegett be a konyhába apával karöltve.

- Jó reggelt – köszöntem és az álmosság nem csak arcomról, de a hangomból s levehető volt.

- Neked is – jött szinkronban a válasz. – A reggelidet miért nem eszed? – kérdezte anya felhúzott szemöldökkel

- Nem vagyok éhes, de elviszem a suliba és majd később megeszem. Amúgy, hogy hogy még itthon vagy? - hiszen máskor már anya útban van a munkahelyre, apa meg azt hiszem ma nem dolgozik, vagy lehet délutános nem tudom.

- Nem megyek dolgozni, mert ma jön az egyik volt munkatársam és családja, ide költöznek a szomszédházba, megkértek hogy menjünk el értük a reptérre és segítsünk nekik berendezkedni. De ezt már említettem neked, de nyilván akkor is a telefonodat bújtad. – rázta meg a fejét rosszallóan.

- Mintha te nem nyomkodnád a tiedet folyton – háborodtam fel.

- Az én vagyok – egy vállhúzással le is zárta a témát, én pedig nem mondtam semmit csak kuncogtam magamban. Igen anya is folyton a telefont bújja, és néha nevetve nézem ahogyan húzgálja a mutatóujját és távol tartja magától, aztán pedig jön hozzám hogy valamit elnyomott. Na mindegy ő már csak ilyen. Szerencsére nagyon jó a viszonyom mindkettő szülőmmel és amúgy is fiatalosak. Néha szeretnek elmenni összeülni barátokkal valakinél és kicsit iszogatnak beszélgetnek, és egy évben legalább kétszer elmennek apával és ahogyan ők hívják utó nászutat tartanak. Csak már szerintem ők se tudják, hogy hányadik utó nászúton voltak. De ez csak ilyen hosszú hétvége szokott lenni. Ilyenkor a bátyámmal kiélvezzük a helyzetet és mindig kisebb bulit csapunk a házba, habár minden egyes nyaralásuk előtt lelkünkre kötik, hogy nem nagyon kellene bulit csinálni. Mi pedig mindig meggyőzük őket, hogy persze-persze értettük mi és nem csinálunk semmit. Aha persze. Nyáron a családdal közösen utazunk külföldre nyaralni, amit általában nagyon élvezünk, hiszen akkor szinte minden megvan engedve nekünk- Közben megnéztem a telefonomon az időt és mivel egy már késésben vagyok közöltem szüleimmel, hogy nekem mennem kell, megpróbálkoztam még hogy nincs-e kedve valakinek elugrania velem a suliba, de sajnos nemleges választ kaptam. Tipikus, na mindegy. Egy-egy puszi után felkaptam a bőrdzsekim és a cipőm, majd útnak indultam. Az út a suliig körülbelül 10-15 perc attól függ milyen tempóban megyek. Hát most siettem mert kicsit fáztam és féltem, hogy elkap az eső, hiszen nagyon csúnya felhők voltak felettünk. A suliba érve az öltözőbe ballagtam, ahol már majdnem minden osztálytársam jelen volt. Még a fiúk is átjönnek néha, mint ahogy most is, hiszen úgy sem csinálunk semmit. Hát még szerencse, hogy nem kéri a tanár mert úgy sem tesiznék, de ezért szeretjük őt.