Fogadom - Shawn Mendes

Tizenhetedik rész - Gyáva

Tizenhetedik rész - Gyáva 

A hang irányába néztünk és elszégyelltem magam. Emily volt az. Számhoz nyúltam, és megtöröltem azt, pedig ezzel nem teszem semmisé a történteket. Igazából szégyelltem magam, de annyira mégsem, hogy ne legyen bennem mégis egy kis öröm, hiszen valószínű így szakítanak. 

- Hogy képzelted ezt? - jött közelebb a lány folyamatosan Shawnt nézve, szemeiben a könnyek összegyűltek. Na jó, talán gonosz vagyok, hogy én meg itt örülök, sajnálnom kéne, mert összetört a szíve. 

- Sajnálom Em - nyögte ki végül a nekem háttal álló göndörség. Én  csak álltam ott és figyeltem a történéseket remélve, hogy én nem gabalyodok bele a mindjárt kialakuló veszekedésbe.

- Ennyi? Ennyit tudsz mondani, hogy sajnálom? Hát gratulálok! - folyt le egy könnycsepp az arcán, mely egyenesen a földre pottyant. - Annyira tudtam, hogy valami van itt köztetek, én vagyok a hülye, hogy nem szakítottam veled már akkor mikor elköltöztél. Tudod én kitartottam melletted, én kibírtam a hiányodat és küzdöttem azért, hogy minél hamarabb tudjak jönni hozzád. Erre te.. fogod és élvezed az életet, mintha én nem is lennék. Mégis, hogy képzelted ezt? Tudod mennyire szeretlek? Tudod? Te jelented nekem az életet Shawn. És te meg játszol velem. Azzal, aki a világon a legjobban szeret! - hüppögött felemelve a hangját, és közben a másik két fiú is megérkezett a konyhába a zajra. Na, már csak ők hiányoztak. 

- Te meg.. - mutatott rám, mire felhúztam a szemöldököm - hogy lehetsz ekkora ribanc? Kikezdesz más pasijával? Neked is gratulálok megérdemlitek egymást! - na kis anyám, most kaptam fel a vizet. Neked annyi.

- Na na na, álljunk meg! Mi az hogy ribancnak nevezel? Rohadtul nem tudsz te semmit, szóval ne nevezz így még egyszer, mert esküszöm megverlek - álltam hozzá közelebb szúrósan a szemébe nézve. - De engem hagyj ki ebből, a drága pasidat faggassad, hogy ki szeret kit - mondtam, majd elsétáltam mellette, mint aki jól végezte a dolgát. Illetve akartam, ugyanis valaki elkapta a hajamat és húzni kezdte. - Mi a francot csinálsz? Normális vagy? Hát engedd már el! - ordítottam és kapálóztam a keze után hogy valahogy megmarkoljam hátha elenged, de nem értem el. 

- Állj már le! - hallottam a tesóm kiabálását, majd szaladva lefogta a lányt és kiszedte a hajamat a kezéből, míg Daniel engem tartott, hiszen ha nem fog le már rég Emilyn lennék. Hiába csapkodtam és kiabáltam, hogy engedjen el, nem tágított. - Na most azonnal húzz innen - lökte a karjánál fogva az ajtó felé Danny a lányt, persze nem olyan erősen. Shawnra nézett, majd őt is kitessékelte, hogy ne itt rendezzék ezt le.

- Skyler nyugodj már le - szólt rám Daniel kissé erőteljesebben, de nem hatott rám. Hisztiztem. Igen, mert legszívesebben felképelném mindkét egyedet. Gondolok itt Emilyre és a híres hősszerelmes Shawnra, aki elnézte ahogy a dilis barátnője konkrétan tépi a hajam. 

- Jól van igyunk valamit - mondtam két perc után, amikor rájöttem, hogy úgy sem engednek utánuk. - Szerintetek ez normális? - öntöttem a vodkát három feles pohárba már visszatérve a nappaliba.

- Nem, Sky nem normális. Mi a fene volt ez? - huppant le Danny a kanapéra, miután a kezébe adtam az italt. Koccintottunk, majd mielőtt lehúztam volna beszélni kezdtem.

- Shawn megcsókolt - mondtam, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Viszont lehet várnom kellett volna egy pár másodpercet, ugyanis a drága bátyám félrenyelt és köhécselni kezdett. Elég viccesen nézett ki ahogy próbál minél hamarabb a kísérőjéhez nyúlni több-kevesebb sikerrel. Hát elnevettem magam rajta, pedig tudom, hogy mindjárt adja majd az áldást nekem.