Fogadom - Shawn Mendes

Tizenötödik rész - Bájgúnár

Tizenötödik rész - Bájgúnár

- Gyere - mondtam hátrafordulva, mikor én bementem a kerítésen ő pedig megtorpant.

- Mi? Dehogyis - mondta, de én visszalépve megfogtam a kezét és magam után húztam ismét. - Figyelj én nem szeretnék zavarkodni - megállt.

- Mégis kit zavarnál? - fordultam vele szembe és tettem fel a kérdést felhúzott szemöldökkel.

- Hát a családod - nézett mélyen szemembe. Igazából fogalmam sincs anyáék mit szólnak majd hozzá, de hát kizavarni nem fogják. Lopva a szomszéd házra pillantottam közben, de a kinti díszítésen kívül nem volt fény a házban, pedig mind a két autójuk a kocsi feljárón állt.

- Ó, hidd el nem fogod őket zavarni - mosolyogtam rá biztatóan. - Na menjünk, mert már megfagytam és éhes is vagyok.

- De én nem szeretném ezt - motyogta, de én mint aki meg sem hallotta kézen fogtam és húzni kezdtem őt a meleg házba. Azt hiszem csak udvariasságból nem szeretett volna bejönni, mert készségesen követett engem, tehát nem igazán kellett magamat túl erőltetni a vonszolásban.

Az ajtón belépve levettük kabátunkat és cipőnket, majd a zaj irányába vettük utunkat, azaz a nappaliba ahonnan hangos nevetések és beszélgetések hallatszottak ki.

Ez nem igaz.

Képes volt átjönni Vele?

Hölgyeim és uraim Shawn Mendes a nappalinkban ült a kanapé azon részén ahol én szoktam általában ülni - ugyanis a sarok részt imádom a legjobban - és a lánnyal, akivel ma délután igen alul öltözve találkoztunk, egymáshoz bújva beszélgetnek a többiekkel egy-egy pezsgőspohárral a kezükben.

Nagyszerű.

A fiú ahogy észrevett minket, a mosoly lehervadt a szájáról és rólam egyből a fiúra terelődött a tekintete. Izmai megfeszültek, majd zavartan mocorogni kezdett, egy kényelmesebb pozíciót találva magának.

- Sky kicsim már hívni akartalak. Merre voltál? - állt fel anyukám és jött közelebb hozzánk.

- Csak sétáltam, ő pedig hazakísért - mutattam a fiúra, és csak ekkor jöttem rá, hogy a nevét sem tudom még - ezért behívtam egy kicsit, mert szétfagytunk - mosolyogtam.

- Szia Melissa Devine vagyok. Örülök a találkozásnak - vonta anya magához a fiút.

- Daniel Black - viszonozta az ölelést meglepődve, de szerintem jól esett neki és kicsit megkönnyebbült, hogy így viszonyul anya hozzá. Ezután apával is kezet fogtak és bemutatkoztak egymásnak, apa elég barátságos volt vele. A többiekkel is megtörtént a bemutatkozás, ám Shawnnal egy kicsit nehezen ment. Láttam, amint Shawn erőset szorít a kezén, de szerintem Daniel is így tett. Egymás szemébe néztek pár másodpercig és inkább nem akarom tudni, hogy mik játszódtak le egymás gondolataiban.

Közben a kis vöröske felém közelített apró termetével.

- Szia mivel délután úgy elrohantál, szeretnék bemutatkozni. Emily vagyok - mosolygott ismételtem túl kedvesen. Na hát anyukám azt lesheted, hogy kedveskedjek veled.

- Skyler - mondtam és ügyet sem vetve rá Daniel felé néztem.

- Gyere drágám foglalj helyet - mosolygott anya Danielre. Az igen. Még azt mondja neki, hogy drágám.

- Inkább gyere velem - fogtam meg kezét és a konyha felé vettem az irányt. - Ez a csaj hallod. Phu, de idegesít - motyogtam, mikor már beértünk a helyiségbe és nem hallhatják, hogy mit beszélünk.

- Miért? Aranyosnak tűnik - nézett szemembe, de mikor észrevette mérges tekintetem, folytatta - Jó tényleg.. ö.. fura? - kérdezte inkább magától, mintsem tőlem.

- Mindegy - vettem ki közben a hűtőből a sült húsokat. Szedtem magamnak is és Danielnek is egy tányérra, hiába erősködött, hogy ő nem éhes. Gondolom, mennyire nem. Megmelegítettem az ételt majd egy-egy pohár kólával leültünk enni.

- Anyukád nagyon aranyos - nézett fel rám két falat közt.

- Igen, ő nagyon közvetlen. Látod mondtam, hogy nem esznek meg - mosolyogtam rá, amit viszonzott, majd csendben elfogyasztottuk a vacsoránkat.

Evés után mi is csatlakoztunk a többiekhez, de Daniel hamar távozott, hiába erősködtünk, hogy maradjon még. Nagyon cuki fiú, de szerintem kicsit kellemetlenül érezhette magát, ő nincs hozzászokva ennyire családias környezethez.

Ezután a Mendes szülők is elköszöntek Aaliyahval, de Shawn és a barátnője még maradtak drága bátyám kérésének eleget téve. Hurrá. Iszogatni kezdtünk, én speciel pezsgőt ittam a többiek inkább koktéloztak. Danny mellett ültem mellette Shawn majd pedig a barátnője. Én nem nagyon figyeltem arra, hogy miről is társalognak éppen, instagramon nézelődtem és Bellsel beszéltem meg a ma történteket üzenetben.

- Megmutatná nekem valaki hogy a mosdót merre találom? - állt fel Emily, de én ügyet sem véve rá bújtam vissza a telefonomba.

- Gyere - állt fel bátyám is pár másodperc múlva mikor rájött, hogy én nem fogok felállni. Amikor eltűntek a nappaliból, Shawn megszólalt.

- Honnan sikerült összeszedned ezt a bájgúnárt? - tette fel gúnyos kérdését Shawn, de én csak egy grimasszal válaszoltam neki. Pár másodperc múlva ismét belekezdett mondókájába, amely teljesen másról szólt már.

- Kérlek ne rá haragudj, hanem rám - mondta, de úgy csináltam, mint aki nem hallja. - Skyler kérlek beszéljük meg - süppedt le mellettem a kanapé. - Én elakartam mondani ezt az egészet. Szakítani akarok vele. Miattad. Kérlek Sky nézz rám - nyúlt volna állam alá, de én nem tágítottam.

- Békén hagynál?

- Skyler kérlek - tette kezét kezemre, és letette azokat a combomra, úgy hogy a telefont ne tudjam nézni. Bizsergett minden porcikám, az érintése miatt, de nem fogok tágítani. Keménynek kell lennem.

- Shawn, engem nem érdekelsz ezek után. Menjél Emilyhez legyél vele, de hozzám nem kell jönni minden este filmezni, meg hasonlók. Hagyjunk egymásnak békén az lesz a legjobb - álltam fel és indultam meg a szobám felé.

- Hová mész? - kérdezte Danny, aki épp ekkor ért vissza a vöröskével.

- Aludni - válaszoltam.

- Ne már! - szólt még utánam, de eszem ágában sem volt visszafordulni.

- Rám jött a hányinger - vetettem még oda, majd végleg eltűntem a nappaliból.