Fogadom - Shawn Mendes

Második rész - Hát akkor pakoljunk

Második rész

Shawn szemszöge

Egy ideje már tervezték a szüleim a költözést. Egy hónapja jelentették be, hogy találtak egy nagyszerű házat Torontoban, nem túl drágán ahhoz képest amilyen nagy és amilyen szép. Közel van a központhoz, de ami a legjobb az, hogy mégis egy csendesebb nagyon szép utcában található. A családban mindenkinek tetszett, és az egyik szomszédunkat már ismerjük is, pedig még nem voltunk ott. Anyukám felvette a kapcsolatot egy régi barátnőjével pár hónapja, és amikor anya mondta neki, hogy szeretnénk elköltözni New Yorkból azt mondta, hogy a mellettük lévő ház már egy ideje üresen áll és nagyon megérné megvenni. Persze az egész család egyből beleegyezett. Nos, igen és most én itt vagyok náluk és a nappaliban nevetgélünk. Az ablakkal szemben ülve néha-néha kinéztem, de nem nagyon volt semmi érdekes, hiszen amint már mondtam az előbb nagyon csendes környezet. Ám amikor ismét arra kaptam tekintetem egy fiú és egy lány állt meg a ház előtt. A lány sötét haja lágyan omlott vállaira, leérve egészen a derekáig. Megölelték egymást és a lány a ház felé vette az irányt, amiben jelenleg én is tartózkodom. Egy ajtó csapódás és egy vékony hang hallatszott a bejárat felől, majd pár másodperc múlva a barna hajú lány belépett közénk. Megpillantottam őt tekintetünk találkozott, és egy kicsit zavarba jöttem. Annyira gyönyörű, a fehér bőre a telt ajkai, gyönyörű kék szemei megbabonáztak. Mi történik velem? Hiszen nekem barátnőm van, aki igaz New Yorkban maradt, de akkor is. Nem tetszhet meg nekem. Oké, megmondom én bármelyik lányra, aki szép, hogy szép, de ez teljesen más volt. Fogalmam sincs, hogy történhetett minden ilyen gyorsan, de arra eszméltem, hogy vele szemben állok és kezemet nyújtom felé, majd nevemet kimondva mutatkoztam be neki. Amikor bőre érintkezett az enyémmel, mintha egy áramütést éreztem volna. Láttam rajta, amint kirázza a hideg és ez megmosolyogtatott, míg az ő arcára halvány pír szökött. Pár pillanat múlva már eltűnt köreinkből. Skyler. Mennyire szép név. De nem annyira szép, mint ő.

- Shawn hahó kisfiam figyelsz te rám? – lengette meg kezeit arcom előtt anyukám.

- Mi? Ja, persze anyu – kaptam rá zavartan a tekintetem. - Mit is mondtál?

- Shawn csak azt kérdeztem, hogy mit szólnál, ha itt maradnánk vacsorázni? – kérdezte nagy szemekkel engem nézve.

- Hát igazából én szerettem volna kipakolni. – vakartam meg fejem.

- Oké, akkor menj haza nyugodtan és pakolj, ha pedig úgy gondolod, hogy készen vagy gyere vissza. – mosolygott rám és táskájához lépve a kulcsokat kezdte el keresni.

- Danny vagy Sky szívesen segítenek, ha szeretnéd – pattant fel Mel, és a nappaliban tartózkodó Dannyre pillantott, de ő azt mondta, hogy edzésre kell mennie, szóval maradt a szép szemű lány. Egy hangos kiabálás után ami úgy hangzott, hogy „Skyler, gyere le légy szíves" hangos trappolást hallottunk és Sky robotolt le a lépcsőn hozzánk, immáron szürke melegítőnadrágban és egy fehér feszes pólóban ami szépen kiemelte nőies idomait. Mel felvázolta a helyzetet a lányának, aki vonakodva ám, de beleegyezett. Szóval velem tölti a délutánt. Lesz időm megismerni egy kicsit.

Pár perc után felálltam elkértem a kulcsot és útnak indultunk. Csendben sétáltunk egymás mellett azon a pár méteren, néha-néha megcsapott parfümjének édeskés illata, ami mégjobban megbabonázott. Kinyitottam a házat és Skylert előre engedve léptünk be a házba. Levettük cipőinket és kabátjainkat majd beinvitáltam a nappaliba, ahol már elkezdtük a kipakolást, ám mégis a dobozok össze-vissza álltak egymás hegyén-hátán.

- Hű, jó nagy ház, így nagyjából nézve olyasmi, mint a miénk. – szólalt meg csilingelő hangján.

- Igen, nekem is ez volt az első benyomásom mikor átmentünk nálatok – mosolyogtam rá, amit viszonzott. – Kérsz valamit inni? Habár nem sok minden van még csak az egyik kisboltba beugrottunk idefele jövet venni pár dolgot. – mondtam.

- Nem köszi, majd később, de szerintem kezdjük a pakolást, mert sosem végzünk. – pillantott rám, mire beleegyezően bólintottam és előre indulva kértem, hogy kövessen a szobámba, ami most egy csatatérhez hasonlít.

Pár perce pakolgathattunk, és egy kicsit kínosan éreztem magam. Beszélgetésünk annyiból állt ki, hogy azt kérdezgette mit hová tegyen. Hát elég kellemetlen a közelében lenni, vagyis, nem tudunk egymásnak mit mondani és nem jó így. Valamit csak kellene kérdezni tőle, mert ez nagyon zavaró így, de mire szólásra nyitottam volna a számat, megelőzött.

- És hogy-hogy ide jöttetek? – kérdezte. Hm, elég sablonos, na mindegy.

- Hú, most ez úgy hangzik mintha baj lenne, vagy nem tudom. – néztem fel rá az egyik dobozról és egy apró mosolyt ejtettem. – Igazából nem tudom, valami újra vágytunk. – mormogtam miközben próbáltam a doboz tartalmát kivenni, ami könyveket rejtett. Hát nem nagyon olvasok egyébként, de jól mutat a polcon. - Egyébként anyukád ajánlotta ezt a házat.

- Értem. – válaszolta csilingelő hangján. Hát bőséges válasz nem mondom

- Suliba jársz? – kérdeztem.

- Igen, a közeli gimnáziumba, most fogok érettségizni. – mondta és egy kis félelem suhant át az arcán.

- Félsz tőle?

- Nagyon!

- De ha becsületesen minden erődet beleadva készülsz rá könnyedén fog menni – mosolyogtam rá, amit viszonzott. Egymással szembe ültünk már az ágyon és a könyveket rendezgettük. Elég közel voltunk egymáshoz, hallottam nyugodt lélegzetvételeit, ami felgyorsult mikor kezünk véletlenül összeért. Hát Skyler nem csak te vagy így. Csak tudod az én szívem fel is gyorsul közben. Mi a franc van?

- Hát remélem. – belenézett gyönyörű kék szemeivel az enyéimbe. Rabul ejtettek, annyira, de annyira szép. Az egész lénye. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb srác megfordul utána, hiszen ő csodálatos. Kedvesnek tűnik, hiszen elég normálisan viselkedik velem, na meg hát melyik ember jönne át nekem segíteni pár óra ismeretség után. Jó, ő sem önként jött, mert az anyukája kérte meg, de végül is egy szó nélkül jött velem. Igen, ő határozottan kedves. – Kérhetek egy kis vizet? – kérdezte miközben még mindig egymás tekintetébe voltunk merülve. Zavaromban megköszörültem a torkom és bólintottam. Szerettem volna felállni, de ő is ugyanezt szerette volna és ahogy hajoltunk a fejünk egymásnak ütközött.

- Au, basszus. – kapott a fejéhez a lány mire egy kisebb nyögés után ugyanezt tettem. – Shawn jó kemény fejed van – simogatta a pontot ahol összekoccantunk.

- Hát a tied sem valami puha. – mosolyogtam rá, mire egy kisebb kacaj hagyta el a száját. – Ez tuti látszódni fog egy pár napig, még azt fogják hinni, hogy megvertek. – mondtam már én is nevetve.

- Hát remélem nem nagyon fog. De végül is egy kis smink és el is tudjuk vele tüntetni.

- Na, tüntesd magadnak, én inkább járkálok puklival meg folttal, de nem fogok egy deka kenceficét a fejemre tenni.

- Senki nem mondta, hogy te is kenjed. – vágta rá vigyorogva. Hát beégetett egy kicsit.

- Menjünk le inkább. – mondtam és már indultam is kifelé, de még hallottam halk kuncogását. Mikor leértünk ittunk egy-egy pohár üdítőt, majd nagy gondolkodások után arra jutottunk, hogy inkább menjünk vissza a szomszédba, mert se neki se nekem nem volt kedvünk folytatni a pakolást, meg kezdtünk éhesek lenni.

Sziasztok, amint látjátok meghoztam a második részt és remélem elnyerte néhány ember tetszését. Ha igen, vagy ha nem, megkérlek téged, hogy hagyj nyomot magad után! :) Köszönöm! <3