Fogadom - Shawn Mendes

Tizennyolcadik rész - Életem

Tizennyolcadik rész - Életem

Január elseje van délután két óra, de én még mindig nem keltem ki az ágyból, csak fekszem és a vizet iszom, de eléggé hányingerem van. Nem emlékszem nagyon sok mindenre az estéből, csak emlékfoszlányok vannak. Azt tudom, hogy egyszer még táncoltam Bellsel, illegettem magam ahogyan csak tudtam és közben sunnyogva szemem sarkából Shawn felé pillantgattam, aki folyamatosan engem figyelt és igen feszült volt. Majd nem sokkal később Daniel jelent meg, akivel szintén táncolni kezdtem. Már a fejembe ekkor erősen beleszállt az alkohol, így mámorosan még Daniellel ittunk egyet, majd elindultunk egy folyosón át be egy helyiségbe. Csókolgatni kezdett, de én nem akartam. Majd innentől képszakadás és csak az van meg, hogy ismét táncolok, de nem tudom hogy kikkel, majd a bátyám elrángat onnan, majd pedig hogy már hazaértünk. Istenem. Ugye nem történt meg Daniel és köztem Az? Nagyon remélem, mert én nem akarok tőle semmit, és tudom, hogy nem akartam az elején, de utána nem tudom mi történt. Valahogy ki kell ezt derítenem.

Mikor kissé múlt a rosszul létem, úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni. A fürdőszobába belépve  a tükörrel találtam szemben magam, de inkább ne néztem volna bele. Csapzott hajam szanaszét állt, össze volt gubancolódva, sminkem szét volt folyva, talán egy horrorfilmbe tökéletesen beleillettem volna. Levetettem a ruhámat, majd megengedve a vizet beálltam alá és gondolataimba meredtem. A tegnapon járt az eszem. Ajkaimhoz kaptam, mikor eszembe jutott Shawn. Hiszen megcsókolt. Beleborzongtam abba, ahogy visszagondoltam rá. Becsuktam szemem és próbáltam felidézni, ahogyan a puha forró ajkai enyémekhez értek. Annyira szenvedélyes volt, annyira finom. De Emilynek sikerült félbeszakítania minket. De lehet, hogy így volt a legjobb, nem is kellett volna ennek sem megtörténnie és nem kellett volna többet beleképzelnem, mint sem puszta barátság. De hát Shawn azt mondta, hogy szakítani akar vele. Miattam? Vajon ezt komolyan gondolhatta, vagy csak azért mondta, hogy ne haragudjak rá  annyira? Haragudni.. hiszen nem is tudok. Akárhogy beakarom magamnak beszélni, akkor sem tudok rá. Ha haragudnék, akkor nem csókoltam volna vissza.

Ó, de nehéz ez.

Mikor lezuhanyoztam, a szobámban alaposan kiszellőztettem és rendbe tettem az ágyamat, a konyhába vánszorogtam és egy kávét kezdtem el magamnak készíteni. Mikor elkészült a nappaliba mentem és a kanapéra lefeküdtem egy puha plédbe burkolózva, majd kortyolgatni kezdtem az ilyenkor életmentő nedűt, közben pedig a közösségi oldalakba merültem el. Instagramra mindenki tette felfelé a tegnap készült képeket Boldog új évet kívánva. Mikor ezeket végig pörgettem leakartam tenni a telefont, de pont akkor rezgett egyet. Üzenetem jött. Shawntól.

Remélem jól végződött a tegnap estéd ;)

Most ezt mire érti? Ugye nem csináltam akkora nagy őrültséget?

Nem tudom. Nem emlékszem.

Pötyögtem, majd küldtem el a választ. Te jó ég! Ugye nem Danielre gondol? Ugye nem feküdtem le vele? Istenem mondd hogy nem!

Értem.

Ennyi volt a válasza.

Ő tud valamit, biztos vagyok benne. Beszélnem kell vele.

Felkaptam egy kabátot és cipőt, majd áttrappoltam hozzá. Be sem csengettem, csak feltéptem az ajtót és cipőmet levéve robogtam az emeletre a szobájáig, hiszen a földszinten nem tartózkodott ebből gondoltam, hogy a szobájában lesz. Jól gondoltam. Az ágyán feküdt és a telefonját bújta, egy szürke melegítő alsóban, póló nem volt nála. Amikor beléptem felém kapta a fejét és értetlenül nézett rám.

- Hát te? - tette fel a kérdést, miközben felállt az ágyról, minek következtében a mozdulatsor miatt izmai megfeszültek kidolgozott hasán. Nagyot nyeltem, majd remegő hangon, de hozzá vágtam a kérdést.

- Mit csináltam? - szemöldökét felhúzta, majd gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Erről talán a barátodat kellene kérdezned - válaszolta. 

- Kérlek Shawn mondd, hogy nem.. - néztem rá könyörögve, de mikor lehajtotta a fejét, tudtam hogy igen. Megtörtént Daniellel. Lefeküdtem vele.

- Pedig azt hittem vele leszel most is - motyogta orra alatt, majd ismételten rám emelte tekintetét.

- Mégis miért? Ő csak barát. - mondtam.

- Extrákkal? - vonta fel szemöldökét.

- Shawn nem. Én nem emlékszem sok mindenre. De arra igen, hogy nem akartam. - lehajtottam fejem mert éreztem, hogy gyűlnek a könnyek a szemembe. 

- Hát a hangokból ítélve én nem úgy vettem észre. - mondta gúnyosan, miközben közelebb jött hozzám. Rosszul esett, hogy így beszél velem. Mintha én tényleg nem számítanék neki. Felemeltem a fejemet és egyenesen a szemébe néztem, miközben legördült az első könnycsepp az arcomon. Ezt látva arca megenyhült, és inkább az aggódást véltem felfedezni rajta. Megsajnált. De engem nem kell sajnálni. Főleg, hogy nem hísz nekem. 

- Nem hiszel nekem ugye? - hüppögtem, majd megtöröltem egyik kezemmel a könny áztatott arcomat. - Én tényleg nem akartam semmit. Tudom, hogy táncoltam vele, majd ittunk valami erőset, utána pedig bevitt abba a wcbe és elkezdett fogdosni, meg csókolgatni. És azt is tudom, hogy ellenkeztem, mondtam neki hogy hagyjon békén, én nem akarok tőle semmit. De ennyi. Innentől már nem tudom mi történt. Én nem akartam ezt! - kiabáltam már az utolsó mondatot, majd kitört belőlem a zokogás. Megerőszakolt volna? Vagy lehet, hogy utána már én is akartam? Ezer meg ezer kérdés cikázott át a fejemen, amikor megéreztem két erős kart körülöttem. Meztelen mellkasába fúrtam az arcomat és csak sírtam. - Nem akartam. - mondogattam, ő pedig csak még szorosabban ölelt magához.

- Shh, tudom Skyler. Elhiszem életem. - mondta halkan. Hangja megnyugvást adott nekem, főleg hogy közben a hajamat simogatta egyik kezével. Fejem búbjára apró puszikat hintett. Annyira, de annyira jól esett. Életem. Azt mondta, hogy életem. Istenem, hogy lehet egy férfi ennyire aranyos megnyugvást és biztonságot adó? Hát hogy tudnék rá haragudni? Hogy tudnám őt elfelejteni. Hát sehogy. Szükségem van rá. Nagyon is. 

Annyira meghitt és nyugtató volt a pillanat, hogy pár perc alatt már a sírást is abba hagytam. A mellkasa a könnyemtől volt áztatott, de szerintem őt ez most nem érdekelte. 

- Shawn én annyira szégyenlem magam. - néztem fel rá, mire ő mutatóujját számra tette, így tudatva vele, hogy ne mondjak semmit.

- Sokat ittál, kiesett egy rész az estének, de már nem tudsz a történteken változtatni. Csak próbálj meg nem rá gondolni, és felejtsd el. Ne is gondolkodj azon, hogy vajon mi volt. Viszont még van egy probléma.  - mondta, miközben az ágyhoz vezetett és leültetett rá. - Nem tudjuk, hogy védekeztetek-e - vakarta meg a fejét kissé zavartan.

- Fogamzásgátlót szedek - mondtam, és szinte hallottam, ahogy egy nagy kő leesett a szívéről.

- Akkor jó.  - motyogta még mindig zavartan. Kínosan érezhette magát, amit meg is értek. - Maradj itt mindjárt jövök. - tette fel mutató ujját parancsolóan. Elmosolyodtam és bólintottam egyet, miszerint engedelmeskedek neki.

Pár perc után egy tálcával érkezett vissza a szobába, amit lerakott mellém. Négy szelet pizza volt rajta és két csésze tea. Leült ő is az ágyra a tálca másik oldalára és rám nézett. Halványan rámosolyogtam, amit ő is viszonzott.

Igen, talán elég nagy hülyeséget csináltam az este, hogy ennyit ittam, amit meg is bántam már.

De a következményeket nem bántam meg. Talán minden lehet újra a régi. 

Folytathatjuk ott ahol abba hagytuk.

 Ennek így kellett lennie és kész.

Idővel pedig, majd elfejtem az előzményeket.

Legalábbis remélem.