Fogadom - Shawn Mendes

Tizenharmadik rész - Karácsony

Tizenharmadik rész - Karácsony

Shawn szemszöge

- Életem, úgy hiányoztál már - ugrott a nyakamba a repülőtéren Emily. Hát eljött ez is, hogy hosszú idő után újra egymás karjaiba ugorhassunk és érezzem édeskés parfümje illatát. De ez már nem olyan mint régen.

- Te is nekem Em - húzódtam tőle el egy kicsit, és egy mosolyt ejtettem felé, ami nem tűnt túl őszintének. Hát hogy is tűnhetne, amikor jobb lett volna, ha már nem jön és rég otthagyom. Ezután kissé felemelkedett és hosszas csókot nyomott a széltől kiszáradt ajkaimra.

- Gyere menjünk, anyáék is már várnak - fogtam meg hatalmas bőröndjét, valamint egy kisebb utazótáskáját. Te jó ég, egy hónapra pakolt be? Csak egy hétre jött.

Hazafelé tartva be sem állt a szája, csak csacsogott és csacsogott, a felére nem is figyeltem nem tudtam hirtelen ennyi információt feldolgozni. De ő nem zavartatta magát.

- Na és Shawn az új évet hol fogjuk ünnepelni? Egy karácsonyi partyra is mehetnénk, olyan rég voltam már bulizni - 

- Nem tudom - 

- Ó, ne már Shawn. Bemutathatnál pár barátodnak - csillantak fel  szemei, melyek a hideg árnyalataiban tündököltek. Tökéletesen passzol a hófehér bőréhez és a kissé vöröses beütésű hajához.

- Nem nagyon vannak itt barátaim. Nincs kinek bemutatkoznod - komorabb voltam a kelleténél, pedig nekem aztán nem így kéne viselkednem vele, de nem szeretném, ha megismerkednének egymással, Skylert nem akarom elveszíteni, de ez a pár nap necces lesz.

Ő nem válaszolt erre már semmit. Hosszú hosszú percekig csak a rádióból halkan szóló Ed Sheeran kellemes hangját lehetett hallani. Az utakat hó borította és még mindig csak esett és esett.

- Pedig én úgy hallottam, hogy jóban vagy valakivel - nézett fel rám, megtörve a hosszú percekig tartó csendet kettőnk között.

- Tényleg? - kérdeztem, miközben egy pillantást vetettem rá, míg ő folyamatosan az én arcomat pásztázta, hátha letud olvasni valamit, de a pókerarcot simán betudom vágni.

Vártam válaszára, de ő nem tágított. Talán nem akar tudni a részletekről, vagy csak nem akar vitába szállni velem. Nem tudom.

Skyler szemszöge:

Szenteste reggelén viszonylag hamar ébredtem, hiszen megígértem anyának, hogy segítek neki délután a vacsora elkészítésében, de addig is délelőtt folyamán még szeretnék egy kis időt magammal tölteni. Babarózsaszín puha köntösömet felkaptam magamra és abban vándoroltam a konyhába, ahol a reggeli kávémat szeretném elfogyasztani. 

A hatalmas ablakokon kipillantva megláttam a szakadó hóesést, ami egy apró mosolyt csalt az arcomra. Különösebben nem vagyok oda a hóért, de így karácsony táján nagyon szeretem és hangulatosabbá teszi az ünnepet, viszont ennyi elég is lenne belőle, bár Kanadában télen a hó elengedhetetlen.

Fekete kávémat szürcsölgetve pillantottam meg Shawnt az autójában ülve. Fekete kabátot viselt és szürke meleg sálat, amin biztosan érződik a tökéletes finom illata, amit bármeddig képes lennék elviselni, annyira szeretem a kölnijének fűszeres, mentás csábító illatát. De hová mehet ő reggel nyolckor? Nem szokása a korán kelés, de most biztos akadt valami fontos dolga, ha pont a mai reggelen indul útnak ebben a hóesésben, ami félek nemsokára viharrá öli ki magát, kicsit mintha a szél kezdené hordani a hideg fagyos pelyheket. 

Milyen kellemes a meleg házból, illetve finom meleg habos italból kortyolgatva kifelé bámulni. Egész nap eltudnám ezt viselni, de sajnos nem tehetem. 

Az esti családi vacsora nálunk mindig is hagyomány volt, és nem lesz ez most sem másképp. 

Egy valaki viszont hiányozni fog. De nem sajátíthatom ki magamnak, ők is egy család nekik is együtt kell tölteniük ezt az estét.

Hamar eljött az este, családunk ünnepi díszben állt már. Én egy gyönyörű visszafogott csipkecsodát viseltem krémszínű telitalpú szandállal, szépen kiemelve így még hosszabbnak tűnő lábaimat.

Minden úgy volt ahogyan lenni szokott, szenteste imádkozás evés előtt, valamint köszönet mondás a gyönyörű egymást szerető családunkért és kezdődhetett a finom vacsora elfogyasztása. A kék és ezüst kombinációjú díszekből álló fa alatt már az ajándékok ott voltak, de azt mindig közösen, a vacsora után nyitjuk ki karácsonyi zenéket hallgatva. Móka és kacagással teli volt az este egy nagy csomó boldogsággal fűszerezve. 

Shawnnak az ajándékát ma akartam adni, de nem tudom, hogy átmenjek e. Talán írok neki egy üzenetet, hiszen nem akarok csak úgy bepofátlankodni.

"Szia, tudnánk találkozni?"

Bepötyögtem, majd elküldtem, amire hamar érkezett a válasz, de bár ne jött volna.

"Nem"

Hát ennek meg mi baja? Nem szokott csak ennyit visszaírni, ráadásul köszönni se köszönt, ez fura tőle. Rosszul esett, hiszen máskor mindig kedvesen köszön becézgetve, most pedig kapok egy nemet.

Sziasztok :)

Végre már megérkezett az új rész, amire tudom, hogy sokat kellett várni, de ne haragudjatok! <3

Megérkezett Emily, szóval most már a következő részekben felpörgetem lassacskán a dolgokat! :)

Láttam, hogy egy páran olvasólistához adtátok a "könyvem", ami nagyon jól esett, de az még jobb lenne, ha máshogyan IS jeleznétek, hogy tetszik amit csinálok, illetve azok is írhatnak, akik építőjellegű kritikát szeretnének velem megosztani, nem fogok érte haragudni, sőt.. :)

És képzeljétek elértük az 1000 megtekintést! Nagyon szépen köszönöm, én nem gondoltam, hogy valaha is ennyien ráfognak kattintani a könyvre, hiszen érdeklődést nem annyira látok iránta, habár ezek szerint mégis több olvasó van mint én azt gondoltam :D Köszönöm!:)

Sietek a kövivel, puszi lánykák <3