Fogadom - Shawn Mendes

Tizennegyedik rész - Ismeretlen

Tizennegyedik rész - Ismeretlen

A napok lassan teltek, a végtelennek tűnő órák sosem akartak gyorsabban telni. Talán azért telt lassan minden nap, mert nem történt azóta a rövid sms után semmi érdekfeszítő kettőnk között. Nem láttam őt már egy ideje, pontosabban öt teljes napja. A legviccesebb az egészben, hogy amikor átmentem hozzá, éppen valami fontos ügyet intézett a szülei elmondása alapján, bár szerintem rajta kívül a két ünnep között nem sok embernek van halaszthatatlan dolga, inkább a családdal van. De mindegy, ő Shawn.

Na, de ez még nem minden. Manuel, Karen illetve Aaliyah is nálunk töltötte a tegnap délutánt, de Shawnnak ismételten volt egy kifogása, állítólag rosszul érezte magát és ezért nem jött nálunk. Nevetséges az, hogy akárhányszor hívom, vagy kinyomja, vagy csak csörög és csörög és egyszerűen fel sem veszi. Az üzeneteinkről ne is beszéljünk. Felelevenítve az egyiket, azt írta, hogy nincs kedve most ehhez a beszélgetéshez. Ám legyen. De az biztos, hogy ezt nem fogom hagyni, így ma váratlanul tervezek befutni hozzá. Kíváncsi vagyok, mi lesz a reakciója, mert biztos, hogy a képébe fogom vágni, hogy mégis mi a franc baja van velem, amiért ennyire kerül. Hiszen tudtommal megbántani nem bántottam meg, sőt egyre szorosabb lett kettőnk között a kapcsolat, ezért is nem tudom, hogy mi lelte. Remélem ehhez a beszélgetéshez már lesz kedve.

Itt állok már a Mendes ház ajtajában arra várva, hogy valaki ajtót nyisson, hiszen már kétszer csengettem. Fekete kabátom nem sok meleget ad a fagyos hideg ellen, szóval siethetnének, mielőtt ide fagyok, mert én innen addig el nem megyek ameddig valaki be nem enged. Szerencsére mozdul a kilincs, úgyhogy nem kellesz a jéggé fagyott testemet szállíttatni egy hullaházba.

- Öhm, szia. Miben segíthetek? - állt az ajtó másik oldalán a meleg nappaliban egy szőkés vöröses hajú, porcelánbaba bőrű körülbelül velem egy idős vékonyka lány. Hangja vidám, kedves volt és a mosolya is ezt sugározta. Igazából egy kicsit már ez sokként ért, de talán az még jobban, ha az öltözékére néztem, ami egy pasztellkék köntösből állt ki.

- Hát.. én Shawnt keresem - nyögtem ki nagy nehezen, miközben a kezemben lévő ajándékdobozt szorongattam. - De úgy tűnik nem a legjobbkor jöttem, majd később visszajövök. - fordítottam hátat de utánam szólt.

- Shawn egyik barátja vagy? - kérdezte. Ránéztem és lassan bólintottam. Ó, ha tudnád.. Tehát Shawn ezért nem keresett. - Gyere be nem zavarsz, csak épp fürödtünk, de már végeztünk - mosolygott, talán már túl kedvesen. Hozzám képest legalábbis biztos, hogy kedvesebben, mert még mindig kicsit sokkos állapotban voltam és még köszönni se köszöntem szerencsétlennek.

- Mi? Ö, Nem nekem mennem kell, szia - és már fordítottam is neki hátat, de még hallottam ahogyan zavartan köszön egy hellot.

MI A FRANC?

Tettem fel magamnak ezt a kérdést. Ez most komolyan mi volt? Ez a lány mit keres Shawnnál?

Hát ennyit jelentek neki?

Hülyére vesz, hagy szeressek belé, ő meg közben élvezi a kis életét, mert nem bír egy lánynál megmaradni? Vagy csak én értettem félre a viselkedését velem szemben? Bár szerintem egyértelmű jeleket adott, hogy már pedig tetszem neki.

Bár kitudja, lehet csak megakart fektetni.

El sem tudom hinni, hogy valakit ennyire félre lehet ismerni. Pont őt? Istenem miért velem történik ez meg?

Csak mentem és mentem utcáról utcára, míg nem már a külvárostól is kintebb keveredtem, ahol elég lepukkant volt a helyzet. De legalább nem fáztam, bár inkább megfagynék csak ne kellett volna ennek megtörténnie.