Fogadom - Shawn Mendes

Hatodik rész - Barna íriszek

Hatodik rész - Barna íriszek

Skyler szemszöge:

Valamikor a délutáni órákban keltem fel, most jelen pillanatban már csak a Hold fénye világít a sötét éjszakában. Már enyhült a fejfájásom és a szédelgésem és már pár falat ételt is sikerült magamba tuszkolni, nem csak a vizet inni. Nagyon-nagyon rosszul voltam mikor felkeltem, de már nagyjából jól érzem magam, habár kicsit fáradt vagyok. Hát jól elpazaroltam egy napot a semmire, nem mondom. A tv-ben sem megy semmi érdekes, csak olyan filmek, amiket már legalább kétszer vagy háromszor láttam és már kezdem őket unni, így ennek következtében inkább a telefonomon lógtam, és facebookoztam, amikor is jött egy üzenetem. Shawn az.

„Szia. Nincs kedved kijönni?" – olvastam. Hová ki? Ilyen hidegben?

„Hali. Gyere át, hideg van kint."

„J Gyere le akkor és engedj be már itt vagyok"

„Megyek" küldtem el és még magam is meglepődtem, hogy milyen gyorsan kipattantam az ágyból. Miközben az ajtó felé tartottam a hajamat fésülgettem az ujjaimmal ugyanis mikor hajat mostam, utána hagytam hogy magától száradjon meg, ezért göndör lett és összevissza állt. Nem nagyon foglalkoztam azzal sem, hogy a pöttyös rózsaszín kombinációs kislányos pizsamámban voltam és hogy egy deka smink nincs az arcomon.

- Gyere be – tártam ki fáradt mosollyal az arcomon az ajtót, de neki sem volt sokkal fittebb az arckifejezése. Felinvitáltam a szobámba, majd az ajtót bezárva az ágyba dőltem, ő pedig leült arra. – Mizu? – kérdeztem.

- Semmi jó. Fáradt vagyok, de nem tudok aludni, unatkozom, anyával veszekedtem, de már megbeszéltük. – darálta le gyorsan.

- Hú várj-várj hagy fogjam fel. Tudod most még a szokottnál is lassabban érkezik meg minden. – mutattam a fejemre, mire egy apró kacajt hallatott, de én komolyra fordítottam a szót. – Szóval miért veszekedtél anyukáddal? Mármint nem muszáj elmondani meg semmi, hiszen alig ismerjük egymást, de.. – kezdtem el hadarni mikor kimondtam a kérdést utána egyből rájöttem, hogy miért is mondaná el pont NEKEM mikor nem is nagyon ismerjük egymást, csak tegnap buliztunk egy jót. Na de ő félbeszakított.

- Hát igazából annyi a lényeg, hogy későn értünk haza. – hajtotta le a fejét, és ebből rájöttem, hogy nem csak ennyi. – De mi nagyon ritkán veszekszünk és kicsit most rosszul érzem magam ez miatt, pedig már megbeszéltük meg minden, de mégis. –

- Ez érthető Shawn. Nekem sem örült anya, hogy akkor értem haza, de inkább nem is beszéltem vele erről. De csak aggódnak. Mi is ilyenek leszünk, ha majd egyszer szülőkké válunk. Ne emészd magad ezen, mert pár nap és már el is felejtitek az egészet, szóval nyugi van. – mondtam, mire elmosolyodott.

- Váltsunk témát szerintem, vagyis nem akarok már erről beszélni most. – mondta, én pedig egy apró bólintással adtam tudtára, hogy benne vagyok. – Nem nézünk valami filmet? – kérdezte.

- Nézhetünk, de mit? –

- Hát keressünk valamit a neten. Valami vígjátékot.

- Oké. – mondtam majd a laptopomon kezdtünk keresgélni.

*

- Ez szar. – mondtam körülbelül a film felénél.

- Ja, én már vagy tíz perc után rájöttem. – sóhajtott. – Unatkozok. –fordította felém a fejét. Egymás mellett feküdtünk az ágyamban, tisztes távolságra egymástól. Szólásra nyitottam a számat, ám mikor szemeimet rá szegeztem, tekintetünk találkozott. Volt a szemében valami furcsa, ahogy nézett. Ajkai, amelyik kicsit kivoltak száradva elváltak egymástól és úgy vette a levegőt. Testem libabőrössé vált, ahogyan szemeztünk, ám hirtelen megköszörülte a torkát és elvette rólam barna íriszeit, mire én is magam elé meredtem, és ujjaimmal a pólómat kezdtem el igazgatni zavaromban. Mi történt most az előbb? Ezt nem szabadna.. Habár miért ne lehetne? Végül is mióta elsőnek találkoztunk, minden nap gondolok rá, vagyis leginkább este mikor fekszek az ágyba ő van a fejemben. Talán tetszene nekem? Mondjuk nem rossz srác, meg jó fej is, és nagyon kedves udvarias velem. Csak az a probléma, hogy nem akarok szerelmes lenni újra. Félek a szerelemtől már, illetve nem is a szerelem itt a probléma, hanem a csalódás és megbántás. Mi van, ha komolyra fordulnának a dolgok és megint lapátra kerülök. Egyszer nagyon- nagyon megjártam és még egyszer nem akarom átélni azt heteken keresztül. Szörnyű volt..

- Azt hiszem lassan menni kéne. – nézte meg a telefonján az időt, amely fél tízet mutatott.

- Oké. – válaszoltam még mindig zavartan.

- Oh, semmi „ne menj még" vagy valami? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.

- Menj már. – ütöttem meg gyengéden a vállát, erre felnevetett és közbe felállt és az ajtó felé vette az irányt, miközben én is ezt tettem. Az ajtónál egyszerre nyúltunk a kilincsért, de egyszerre is fejeztük be mozdulatunkat és állítottuk meg a kezünket előtte, ám egyszerre is mozdult meg megint és raktuk a fémes kilincsre a kezünk, melynek következtében bőrünk összeért, ezzel újra libabőrössé téve egész testem. Gyorsan kaptam el kezem, ám most az övé nem mozdult hanem ugyanott maradt és egy nagy sóhaj kíséretében lenyomta, majd kitárta előttem az ajtót. Ezzel a sóhajtozással már kezd az agyamra menni. Annyira kíváncsi lennék, hogy mire gondol eközben.

Lekísértem őt az ajtóig, és ott felkapva cipőjét valamint a kabátját, hazafelé vette az irányt. Még a teraszról hátranézve egy apró mosolyt ejtett, illetve intett, amit viszonoztam és bezártam az ajtót. Ezek után jó éjszakám lesz úgy érzem. Tuti, hogy ezen fogok egész este agyalni. Hát, lesz mit mesélnem Bellsnek az biztos.

Sziasztok lánykák! :) Sajnos most ez egy kicsit rövid rész lett, de megpróbálom az újat hamarabb hozni, ugyanis remélem hogy több időm lesz most egy pár napig, így a félév közeledtével nem nagyon kell tanulnom, de tényleg megpróbálok sietni! <3

Ha tetszett kérlek hagyj nyomot magad után <3 Puszillak titeket <3