Fogadom - Shawn Mendes

Nyolcadik rész - Kávézó és pillangó

Nyolcadik rész - Kávézó és pillangó

Már egy fél órája csak mentünk és mentünk, mintha már sötétedni is kezdene. Az ablakon kinézve láttam, amint az emberek hazafelé igyekeznek a munkából illetve, hogy szaladnak a busz után, ugyanis lassacskán bezáródik az ajtaja, majd pedig elindulni készül. De bennük megvan a remény, hogy talán még odaérnek. Szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Milyen igaz! Talán reménykedhetek abban, hogy nem csak ezért hívott el Shawn magával, hogy ne tévedjen el a városban, hanem hogy igenis szeretett volna egy kis időt a közelemben tölteni, mely egy kis megnyugvást ad vágyakozó szívünknek. Ugyanis vágyom a társaságára. Akármilyen hihetetlen jó vele lenni. Habár nem töltöttünk még annyira sok időt egymással, hogy igazán kiismerjük egymást, ám remélem, hamarosan bekövetkezik ez is. De tudom, hogy ő nem olyan fiú - vagy talán lassacskán férfi - aki becsap egy lányt és összetöri az egyik legértékesebb dolgát, a szívét. Én hiszem ezt. És remélem neki is hasonló véleménye van rólam.

- Milyen volt a suli? – nézett rám barna íriszeivel, melyek rabul ejtettek egy pillanatra, de bánatomra visszavándorolt a tekintete az útra, melyet igazából nem bánok annyira, hiszen nem szeretnék balesetet szenvedni.

- Szokásos. Unalmas, rossz, utálatos. – mondtam. Félszemmel láttam, amint elmosolyodik. Ám ezután nem nagyon szóltunk egymáshoz. Csendben voltunk mindketten. A zene halkan szólt a rádióban, egy két zene között a hírekről és a forgalomról is szó esett, mely nem igazán kötött le. Aztán megszólalt Ed Sheeran-től a Photograph, melyet halkan dúdolni kezdtem. Szép emlékek fűződnek ehhez a dalhoz. Énekelni kezdtem és Shawn is bekapcsolódott. Kellemes hangja, melegséggel töltötte el lelkemet, mely megmosolyogtatott. Szemem csillogott, akár egy kisgyereké, aki megkapja a régóta kinézett játékot. Az emlékek jöttek és jöttek arról a bizonyos délutánról, amit még az akkori barátommal töltöttem. Azt hittem vele csodás lesz minden. De mégsem így lett. Megcsalt. Már nem haragszom rá, hiszen már nem fáj. Akkor borzasztóan éreztem magam, de mára már megszűnt minden érzése vele kapcsolatban. Félre dobtam a rosszat és csak a jóra gondolok vissza. Például arra a napra, mely örökké szívemben lesz.. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, amikor vége lett a zenének.

- Na mi volt ez a sóhaj? – kérdezte, miközben lefordult egy utcába. Fél szemmel rásandítottam, majd válaszoltam neki.

- Semmi. – erőltettem magamra egy halvány mosolyt, mely nem tűnhetett túl meggyőzően arcát látva.

- Nekem nem úgy tűnt. – miért faggatózik? Semmi köze nincs hozzá, nem tudom miért kell kérdezősködni. Gondolhatná, ha elsőre nem mondom el, akkor másodjára és harmadjára sem fogom.

- Hagyjuk Shawn, semmi közöd hozzá. – förmedtem rá, talán kissé erélyesen, amit egyből megbántam. Nem esett jól neki láttam rajta. Fogalmam sincs mi ütött belém. Lesütöttem a szemeimet és bocsánatot kértem. – Sajnálom oké? Én.. nem úgy értettem, mármint na.. – mondtam. Felemeltem combomról kezemet és nem tudom mi vezérelt, de a váltón pihenő kezére csúsztattam enyéimet. Megrezzent érintésemre, ami elbizonytalanított. Elbizonytalanított? Hát nem tudom, hogy amikor azt sem tudom, mi vezetett ehhez a cselekvésemhez. Arcom a pipacs színét vette fel, így zavaromat nem tudtam leplezni. Shawn megköszörülte torkát, amit nem tudtam mire vélni.

- Semmi gond. – rekedtes hangon szólalt meg, amely irtó vonzó volt. Talán igaza van Bellsnek és tényleg tetszik nekem Ő. – Van kedved meginni egy kávét, vagy teát, esetleg valami mást? – kérdezte és rám kapta tekintetét egy pillanatra, de mielőtt tekintetünk összegabalyodott volna, az útra szegezte íriszeit.

- Van. – válaszoltam. Közben ismét le fordultunk egy csendesebb útra és mikor a váltót kezelte a kezünk együtt mozgott, de abban a pillanatban lassan elvettem és ujjaimmal végig simítottam kézfején, amibe láthatóan beleborzongott. Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle. Talán ő is érzi azokat a fura dolgokat amelyeket én? Gondolok itt a szívverésemre, ami mindig felgyorsul közelében, vagy a liftező gyomromban, amelyben ráadásul még tömérdek pillangók is repkednek..

Pár perc múlva megálltunk egy hangulatos kávézó mellett. Ez egy csendesebb helyen van, nem sokan járkálnak már az úton, sötét van. Az utca lámpái és a házakból kiszűrődő fények adják a világosságot és mutatják az utat, hogy merre tovább. Kiszálltunk az autóból, pontosabban először Shawn és mire én nyitottam volna az ajtót, ő már megelőzött ezzel és segített kiszállni is. Ez kedves és udvarias volt. Mosolyogva megköszöntem neki, majd a bejárat felé vettük az irányt. Közel volt hozzám kezeink súrolták egymást, akárcsak egy romantikus filmben. Egyik kezét megéreztem a hátamon, vagyis pontosabban a derekamon és így még közelebb éreztem őt magamhoz. Beléptünk a kicsi kávézóba, ami nagyon hangulatosan volt megcsinálva. Gyér fény fogadott minket, és a berendezés régies volt, mely miatt még romantikusabbnak tűnt minden. Nem voltak bent sokan. Csak egy idősebb pár és egy fiatal fiú, valamint a pultos. Viszonylag csend volt, a hangszóróból halk zene szólt. Varázslatos volt minden. A pulthoz léptünk és rendeltünk.

- Én egy kapucsínót kérnék. – válaszoltam arra a kérdésre, hogy mit kérek.

- Oké, akkor én is azt kérek. – mondta Shawn a lánynak, majd mondta hogy foglaljunk helyet, és mindjárt hozza a rendelésünket.

Az emberektől a legtávolabb eső helyen foglaltunk helyet, az ablak mellett. Egymással szemben. De még így is nagyon közel voltunk egymáshoz, hiszen elég kicsi volt az asztal.

- Honnan tudtad, hogy van itt egy ilyen hely? – kérdeztem egy apró mosollyal, gyanúsan méregetve Őt.

- Hát. – kezdett bele és vakarni kezdte tarkóját. – Igazából fogalmam sincs, hogy merre vagyunk. Csak ahogy jöttünk megláttam ezt a helyet, de elég kellemes. – nézett körbe.

- Szóval azt akarod mondani, hogy nem tudjuk merre vagyunk? – tettem fel a kérdést.

- Hát te nem tudod? – kerekedtek el a szemei.

- Sosem voltam még erre. - válaszoltam széttárt kezekkel.

- Az szép lesz akkor. De azt tudod hogy merre jöttünk. Mármint valamelyik forgalmasabb részt tudod nem?

- Nem figyeltem merre jöttünk, de majd elindulsz valamerre és csak kikötünk valahol. Meg van GPS. – mosolyogtam. Shawn megnyugodott utolsó mondatomra.

- Egyébként ez igaz. De ha nem találunk haza akkor szívesen töltöm veled az éjszakát. A kocsimban. Ketten. – mondta teljes komolysággal, mire csak megforgattam szemeimet ő pedig elnevette magát. Közben kihozták az italainkat, amit megköszöntünk a lánynak.

Kortyolgatva a kapucsínót önfeledten nevettünk, egy kis időre mindketten kizártuk a külvilágot és csak egymásra figyeltünk. Senki másra. Mindenről beszéltünk, mit szeret a másik vagy mit nem, régi sztorikat amiket a barátainkkal csináltunk és hogy milyen ökörségeket kreáltunk egy-egy bandában a barátainkkal. Talán soha nem éreztem még ilyen jól senkivel magam. Ő olyan kedves, udvarias, vicces, vonzó és Őszinte.. Ez a délután örökké emlékeimben lesz, hiszen életem egyik legjobb pár órája volt.

A kávézót elhagytuk és onnan már hazafelé vettük az irányt, amit viszonylag hamar megtaláltunk bár párszor rossz helyen fordult le és volt hogy újra a kávézónál jutottunk ki, de az a lényeg, hogy mindketten biztonságban értünk haza, és gondolhattunk egész éjszaka egymásra..

Köszönöm, hogy elolvastad! <3

Szeretnélek megkérni, hogy hagyj nyomot magad után, és írd le a véleményedet az eddigi részekről! :) Köszönöm és pusszantalak titeket.<3