Írástechnikai cikkek

16 jó és rossz tanács az írásról

­Még nem ért véget a történetkritizáló bloggereket érintő kutatómunkám: ezúttal már konkrét eseteket vizsgáltam meg, amikor olyan tanácsokat láttam, amikkel nem értek egyet vagy egyenesen sületlenségnek tartom őket. A listában ezek a rossz tanácsok szerepelnek, majd véleménykifejtés után az, ahogyan én tanácsolnám.

Természetesen egyetlen tippet sem vettem át szó szerint, így ha egy ide tévedő kritikus úgy is érzi, hogy valamelyik pontban burkoltan az ő gondolatait sértegetem, akkor ez egyrészt a véletlen műve (vagy nem bizonyítható; egyébként a neveket sosem néztem, tehát meg nem tudnám mondani, melyik tipp kitől származik), másrészt (idézve az előző cikkemből) ha valaki kedvesen felhívja a figyelmedet egy hibádra, akkor nem megsértődni kell, hanem egy javítási, változtatási lehetőségnek tekinteni a helyzetet. :)

Nézzük a listát!

1. Csak akkor írj, ha van ihlet!

Ez a hozzáállás csak addig jó, amíg megelégedsz a rendszertelenséggel; amíg nem érzed magad rosszul, ha egyik hónapban megírtál négy novellát és három regényfejezetet, a következőben semmit, az azt követőben pedig összekaparsz nagy nehezen még egy fejezetet. Ha már így kicsit is komolyabban gondolod az írást, pl. bizonyos rendszerességgel szeretnéd feltölteni az új történeteket vagy a friss fejezeteket, akkor előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy néha igenis oda kell erőszakolnod magad a gép/füzet elé. Mert sokszor lesz olyan, hogy nyűgösen hazaérsz késő délután, sok volt a munka/tanulás, és nincs kedved abszolút semmihez sem, még akkor se, ha egész nap a fejedben pörgött az új történeted. De csak legyintesz, mert fáradt vagy, hogy holnap majd máshogy lesz, aztán belekerülsz egy olyan mókuskerékbe, hogy hiába imádsz írni, mindig találsz valami kifogást. Ellenben, ha eldöntöd, hogy milyen időközönként mennyit írsz (pl. napi 1000 szót, vagy egy hét alatt legyen meg 15 oldal), akkor egy idő után ezt új szokásként veszed fel, és az agyad megtanul rövid idő alatt alkotó üzemmódba kapcsolni. De ha mindig csak arra vársz, hogy minden tényező klappoljon, és még az ihlet is elkapjon, akkor elég hamar fog megritkulni az új fejezetek száma. (Tisztelet a kivételnek, mert vannak olyan elvetemült állatok, akik kéthavonta írnak, de akkor két hét alatt leraknak egy komplett regénynyi szöveget az asztalra, de legtöbbünk nem ebbe a kategóriába tartozik).

Az én tanácsom: alakítsd ki a hozzád illő rutint, hogy ne legyenek az írással töltött napok között végtelenül hosszú üres periódusok!

2. Csak arról írj, amit ismersz!

A szöveg az eredeti környezetében abban az értelmezésben állt, hogy mindenki maradjon meg az általa legjobban ismert témánál. A középiskolások írjanak középiskolásokról, a nők ne írjanak a férfiak szemszögéből, meg úgy egyáltalán, ne evezzünk veszélyes vizekre. A tanács írója minden bizonnyal azt hiszi, hogy a sci-fiket űrhajósok írják, a fantasyk meg valami eltitkolt kormány-összeesküvés kiszivárgott részletei. Sarkítottam, természetesen, de a lényeg ugyanaz: merj új dolgokat megismerni és beemelni a történetedbe. Ha kell, olvass atomfizikáról, mitológiáról, olvass teremtéstörténeteket, verseket, próbálj ki új nézőpontokat, ne félj kísérletezni! Az írásnak fontos része a kutatómunka, és amellett, hogy ezáltal színesítheted a repertoárodat, és kiszakadsz a klisékből (azaz nem csak arról írhatsz gimisként, hogy a szegény szürke kisegér lányka megtalálja a szerelmet az egyik iskolatársa képében), még magadat is fejleszted.

Az én tanácsom: csak arról írj, amit ismersz, de senki sem tiltja meg, hogy egy történet kedvéért új dolgokat tanulj meg!