7. rész

469 21 1
                                    

Reggel 10 óra tájékán kipihenten keltem ki pihe puha ágyamból. Boldog voltam, de egy dolog elrontotta az egészet. Tanulnom kell. Soha nem utáltam még ennyire a tanulást mint most, de szerencsére már csak egy hét és szünet. Hurrá!! Nagyon várom már. Kár, hogy még csak most kezdődik majd a hét és nincs már péntek délután. Első nap a szünetből. Örülnék is neki.

Felfogtam laza kontyba a hajam és felvettem egy fekete cica gatyát egy bordós boka zoknival és felvettem egy sima bordó színű pólót hozzá, majd elindultam le a konyhába. Miután leértem kinyitottam a hűtőt hátha találok benne valami jó kaját, de pórúl jártam. Szinte üres volt. Csúcs főzhetek is... Várjunk csak! Rendelek pizzát.

Kicseng:📞📳

-Jónapot! Miben segíthetek?

-Halló! Szeretnék kérni egy 32-es sima sonkás pizzát.

-Hova küldhetem?

-A Kossuth utca 14. alá, ha kérhetem.

-Semmi akadálya. Kb egy óra és már önnél lesz az egyik kollégám a pizzával. Viszlát!

-Viszlát!

Nah ez is megvolt. Már csak várnom kell és megérkezik, majd végre ehetek.

Ledőltem a kanapéra tvz-ni és kb tényleg egy óra múlva csengettek a bejárati ajtónál.

-Máris jövök!-Szóltam ki az ajtó másik oldalára.

Gyorsan felültem és bebújtattam a lábaimat a papucsomba, majd elindultam az ajtó felé.
Kinyitottam és teljesen lesokkolódva voltam. Az ajtóban Dave állt egyik keze zsebre téve másikkal pedig a pizzát fogva.

-Te mit keresel itt?-Kérdeztem dühösen és egyben meglepődve is.

-Meghoztam a pizzát.

-Te nem is dolgozol. Főleg nem egy pizzázóban. Nah kivele mit akarsz és, hogy kerül hozzád az a pizza amit rendeltem?

-Pont erre sétáltam gondoltam benézek felétek a pályára a skacokhoz, de megláttam, hogy a ti házatok előtt áll a pizzás kocsi és szállt ki egy férfi az autóból és vette ki a pizzát. Gondoltam egyet,majd odarohantam és adtam neki egy kis pénzt a pizza cserébe, hogy én hozhassam be neked. Ha már énis belefizettem egy kicsit legalább bejöhetek hozzád és együtt elfogyaszthatnánk? Mit szólsz?

Nem gondoltam volna, hogy egy srác miattam, ismétlem MIATTAM valaha ilyet tett volna. Nagyon boldog lettem.

-Figyu, ha már voltál ilyen kedves és elkérted, hogy eljöhess hozzám, akkor gyere csak be. Úgyis van még hely bent.-Elmosolyodtam, majd ő is.
-Na mi lesz kint akarsz álldogálni?

-Nem dehogyis.

-Akkor gyere! Fáradj beljebb.

Mikor beért körbenézett, hogy milyen a ház. Elkértem tőle a pizzát. Levette a cipőjét pedig mondtam, hogy hagyhatta volna.

-Gyere! Erre van a konyha.-Mutattam meg neki.

-Szép lakásotok van.

-Köszi.

-Nincs mit.

-Ülj le nyugottan.

-Oh, köszi.

Leült én pedig leraktam az asztalra a pizzát felnyitottam a tetejét a doboznak ő pedig nézte, hogy mit is csinálok.

-Kell hozzá valami innivaló/üditő?

-Esetleg vizet, ha kérhetek.

-Persze. Énis azt iszok. Buborékos vagy simát kérsz?

-Buborékos. Te milyet iszol?

-Sima.

Kinyitottam a fenti konyhaszekrényt és kivettem belőle két egyforma poharat, majd a pultra tettem. Bezártam a szekrény ajtaját. Kiöntöttem a sima és a buborékos vizet és leraktam az asztalra. Leültem Dave-vel szembe. Egymásra néztünk.

-Ehetünk?-Kérdeztem meg kedvesen.

-Persze.

-Hát akkor jóétvágyat neked.

-Neked is.

Evés közbe nem nagyon szóltunk egymáshoz, de miután befejeztük elpakoltam és épp kikisértem volna, de ő megálított.

-Várj! Mi lenne, ha esetleg maradnék segíteni a háziban?-Mondta picit elnevetve magát.

-Te? Segíteni? Nekem? Csak rossz jegyeid vannak és te akarsz nekem segíteni tanulni és leckét írni?

-Attól függ, hogy miből kell, mert igenis van olyan amit én is tudok. Szívesen segítek.

-Mióta lettél te ilyen jólelkű ember?-Nevettem fel egy kicsit.

-Hmm.. Nem is tudom. Talán azzóta, hogy megismertelek téged.

E szavak hallattán elpirultam, és szerintem ezt ő is észre vehette.

-Nah szóval? Maradhatok?

-Remélem tényleg tudsz segíteni, mert ha nem...nem tudom mit csinálok veled.-Megint felnevettem ő pedig elmosolyodott.

-Kövess! A szobám fent van az emeleten.

Elindultunk fel a lépcsőn. Lehet nem volt a legjobb ötlet, hogy én mentem elől,mert éreztem ahogy a seggem nézi miközbe fel mentünk az emeletre.

-Meddig akarod még a hátsóm bámulni?

Éreztem ahogy felkapja a fejét és végre rámfigyel és arra amit mondok neki.

-Nah?

-Háát..ömm..nem tudom.. Viszont azt igen, hogy nagyon formás.

-Hékás! Segíteni jöttél a tanulásba nem pedig stírölni a seggem, de ha mégis, akkor el is lehet menni. Nem kötelező itt lenni. Egyedül is menni fog leckét csinálni. Nem kell aggódni.

-Héé! Nyugi, nah! Menjünk fel és segítek!

-Akkor jó.

Felértünk és benyitottam a szobámba. Dave leült az ágy szélére én pedig leraktam a tankönyveket és füzeteket az íróasztalra. Kértem, hogy a szoba másik végéből hozza ide mellém a széket és üljön le rá.

-Nah kezdjük!-Próbáltam lelkesen mondani..

-Rendben.

                               ***

Telt, múlt az idő és mi csináltuk a leckéket a tantárgyakból.
Az egyik percben nagy lett a csend és én oldalra néztem. Csak most láttam meg igazán, hogy milyen szép barna szemei vannak, és ezekkel a szép szemeivel engem nézett.

Egyik pillanatba azt veszem észre, hogy még engem néz a másikba pedig azt, hogy felemel a székről és csókolva elindul az ágy felé, majd leereszt az ágyra. Ráül a csípőmre a kezeimet a fejem fölött összekulcsolja az övéivel és csókol. Először lassan, majd gyorsabban, végül egy kisebb nyögéssel kérte, hogy a nyelvem befogadja az övét. Így csókolóztunk pár percig, majd abbahagyta és adott először egy puszit az arcomra majd a számra is. Elkezdett lejjebb haladni és elkezdte szívogatni és puszilgatni a nyakam. Bevallom eléggé élveztem.

Itt egy újjabb rész. Remélem tetszik. Próbáltam a legjobbra írni. Eddig ez lett a leghosszabb rész. Összesen 909 szó. Ha tetszett nomj egy vote-ot és komizz!😉 Nemsokára hozom az új részt.




Jókislányból rosszkislányDonde viven las historias. Descúbrelo ahora