Jókislányból rosszkislány

20. rész

                 Amanda szemszöge:

Eljött a reggel. Mindenki kipihenve kellt ki az ágyából. Miután összepakoltunk mindannyian fájó szívvel búcsúztunk az apartmantól. Leadtuk a kulcsot a tulajdonosnak és beülve az autóba és felpakolva mindenünket elhagytuk Horvátországot. Már Magyarországon jártunk mikor csak kocsikáztunk az autópályán és miközbe Dave a kezem simogatta én visszaidéztem, hogy mik is történtek ebben a pár napban. Épp arra gondoltam mikor Dave-vel kettesben lementünk a partra a kocsival és lefeküdtünk amikor arra lettem figyelmes, hogy nagy erővel neki ütközünk valaminek és kezdem eszméletemet veszteni. Hallok pár hangot amik Dave szavai voltak de onnantól se kép se hang.

                    Dave szemszöge:

Am kezét simogatva gondolkodva, hogy mennyire jó volt vele lenni a nyaraláson arra lettem figyelmes, hogy apa dudál egyet és próbálna lefékezni, de mivel ez nem sikerül neki felborulunk és hatalmas erővel neki ütközünk valaminek. Sajnos nem láttam, hogy minek. Mikor végre észheztértem láthattam, hogy felborult az autónk és apuék másznak ki belőle. Rögtön a mellettem ájuldozó lányra néztem. Ömlött a fejéből a vér és a ruhája is olyan lett. Tudtam, hogy azonnal cselekednem kell. Elkezdtem szólongatni, de nem érzékelte hangom.

-Am, kicsim! Kelj fel. Ki kell szállnunk a kocsiból, de gyorsan!-Hiába próbálkoztam, nem sikerült. Fogtam kinyitottam a kocsi ajtaját és elkezdtem kihúzni magam után a kocsiból. Mikor már majdnem kint volt anyuék észrevettek minket és segítettek kihúzni őt is. Szerencsére a hugaim a másik kocsiban utaztak a bébysitterrel és barátjával. Anya és én kisebb-nagyobb karcolásokkal és horzsolásokkal megúsztuk. Apu rosszabb állapotban, de túléli szerencsére. Viszont Am.....Am kómában van. Nagyon félek, hogy mi lesz vele. Az ütközéstől annyira beverte a fejét, hogy elájult.

Mikor kihúztuk a kocsiból ott álltak a mentősök egy hordággyal és már tették is rá, majd a mentőautóba. Egyből indultak is a kórházba. Az előttünk álló autó is jól behorpadt és a benne lévő emberek mind megsérültek miközbe az ütközéstől kimentek a pályáról egyenesen valami kerítésnek.
Jöttek a rendőrök és kihallgatták a babysitteréket és a szüleimet is. Én rohanva a másik mentőautóba szálltam be ami a másik kocsiban ülő embereket vitte.

                                ***

Mikor odaértünk gyorsan kipattantam az autóból és szaladtam ahogy csak tudtam be egyenes a kórházba. A recepción megmondtam Am nevét és már keresték is, hogy hanyas szobában van.

-Amanda Ross a 147-es szobában van az emeleten. Az állapota nem túl jó. Elájult és a nagy erőtől a fejéből is ömlött a vér. Most infúzión van és vizsgáljuk az állapotát. Ha akar felmehet hozzá, de hagyja pihenni, kérem!

-Rendben köszönöm a sok információt és a segítséget.-Miután ezt gyorsan kimondtam rohantam is fel a lépcsőn, hogy minnél hamarabb láthassam a szerelmemet.

Mikor felértem néztem az ajtókon lévő számot és mikor megtaláltam a 147-est fogtam és egy mély levegő vétel után benyitottam a szobába. Aki bent volt nővér kiment utánam és bezárta az ajtót így kettesben maradtam Am-mel.

-Még így is annyira gyönyörű és ha nem lenne ilyen állapotban rögtön fognám és lekapnám róla a ruháit, majd megerőszakolnám.-Gondoltam egyből erre. Ettől mosolyra húzódott a szám, de rá is döbbentem, hogy sajnos ez a helyzet van. Ez a valóság. A szerelmem kórházban van és az esélyei nem a legjobbak.

Egy széket húztam az ágya mellé, leültem rá és megfogtam a kezét. Simogattam, magamhoz szorítottam és valahogy sikerült elaludnom.

                               ***