újra járok iskolába és kerítettem magamnak egy pszichológust is, aki segít feldolgozni noah és a szüleim halálát.
merthogy a fiút a tükörben neki sem mondtam el.
a legkönnyebb úgy tennem, mintha michael sosem lett volna és ez nekem pont jó így.
belépek a művészetis terembe, mire mindenki vidáman fogad.
az emberek, akikkel órákon át festettem, rajzoltam és alkottam, örülnek nekem.
pedig a három hónapban csak romboltam, de ezt nekik nem kell tudniuk.
mert az az időszak nincs többé.
csak én vagyok és az életem, amit rendbe fogok hozni.
M I R R O R S
- kész! - szólalok meg hangosan, mire a többiek körém gyűlnek, majd tátott szájjal néznek a festményemre.
- ez nagyszerű, lilac. nem is vártam tőled mást. - dícsér meg mr. anderson.
- tényleg eszméletlen! ki van rajta? - hajol át a vállam felett az egyik művészetis társam, quentin.
a szememet forgatva válaszolok.
- ez egy önarckép quentin, vagyis én vagyok rajta.
mindenki furán néz rám, míg q megcsóválja a fejét.
- ezen nem te vagy, lilac.
a homlokomat ráncolom.
- miről... - tekintetem a festményemre siklik.
a fehér vászonról michael szemei néznek vissza rám.
minden vonása beivódott az anyagba.
nagyot nyelek, majd nevetve megrázom a fejem.
- tudom, hogy nem én vagyok rajta, ne nézzetek már így. nem vagyok dilis. - mondom, de a hangom túlságosan erőltetettnek hangzik.
mert az is.
én tényleg azt hittem, hogy magamat festem le.
- nyugi lilac, értjük. - kuncog dottie, majd vele együtt mindenki visszaül a saját helyére.
nagy levegőt veszek, majd leveszem a vásznat az állványról és képpel befelé a fallnak támasztom.
visszaülök a párnázott zsámolyra, majd új festménybe kezdek.
×××
egy nap két rész is
király vagyok
talán még a harmadikat is megírom
YOU ARE READING
MIRRORS
Mystery / Thriller- meztelenül? de hisz ruhád alatt hazug a húsod is. szeretnélek levetkőztetni meztelen csontodig. és ha még a csontod is hazudik? meztelensége nem elég! kibontanám csontodat és megnézném lüktető velejét. az lenne a végső megismerés! vagy még az sem...
