nem tudom eldönteni, hogy túl lassan vagy túl gyorsan halad az idő.
még mindig számolom az órákat.
nem akarom azokat is elveszíteni.
az idő az egyetlen mentőövem, bár magam sem tudom, hogy miért kapaszkodok még mindig.
mióta levágtam a hajamat nem néztem tükörbe.
úgy érzem, hogy nem akarom látni michaelt.
ettől függetlenül minden egyes alkalommal mikor elmegyek a folyosón lévő tükör előtt, érzem hogy figyel.
mindig figyel.
aludnom kellene, de félek a rémálmaimtól.
a rengeteg altató teljesen kikészítette a gyomromat és a szervezetemet.
bármit eszek, pár perc múlva ki is hányom.
újból könnyek égetik a szemeimet.
egyre többször kívánom azt, hogy bárcsak tényleg meghalnék abban az álomban.
csakhogy soha többé ne kelljen felébrednem és szembesülnöm a romlott világommal.
dúdolást hallok kintről, mire felülök és gyorsan letörlöm a könnyeimet.
lassan elindulok az ajtó felé.
- i tried
kilépek a folyosóra, majd a tükörre nézek.
- to write your name in the rain
az ablakon beszűrődő holdfény megvilágítja michael vonásait.
- but the rain never came, so i made with the sun
minden egyes hang, ami elhagyja az ajkait a csontomig hatol.
- the shade always comes at the worst time.
nem szólok semmit, ahogy ő sem, egészen míg el nem mosolyodik.
- sose felejtsd, szép orgonám; én vagyok a múltad, a jelened és a jövőd.
mielőtt bármit is csinálhatnék egyszerűen csak eltűnik.
és én újra magamat látom a tükörben.
értetlenül nézem a saját arcomat, tekintetemet könnyfátyol fedi.
michael eltűnt.
itthagyott.
egyedül.
ESTÁS LEYENDO
MIRRORS
Misterio / Suspenso- meztelenül? de hisz ruhád alatt hazug a húsod is. szeretnélek levetkőztetni meztelen csontodig. és ha még a csontod is hazudik? meztelensége nem elég! kibontanám csontodat és megnézném lüktető velejét. az lenne a végső megismerés! vagy még az sem...
