- Két napja! - kezdett neki szokásos délutáni sopánkodásának Mrs. Weasley, már nyolcadszorra egy huzamban. Ő így próbálta meg levezetni a felgyülemlett feszültséget, amit legidősebb fia, hagyjuk meg, szemérmetlenül okozott. Ez azonban nem sokat segített a népes aranyvérű család másik nyolc tagján, akik hasonló lelkiállapotban, ám más-más technikával igyekeztek a már lassan negyvennyolc órája tartó problémának gyökeréről megfeledkezni. Ron például takarítás mániás lett, ami bekövetkezésének senki sem örült mert egyrészt, ha a legfiatalabb fiú tag tisztogatni kezdi, nem csak a saját szobáját, de az egész házat, mindezt felnőtt unszolása, és/vagy fenyegetése nélkül, az már rég katasztrófát jelentett, másrészt könnyedén rajta lehetett kapni, hogy már vagy másfél órája ugyanazt a polcot törölgeti, távolba révedő pillantással. Ezzel szemben az ikerpár csak még elviselhetetlenebbé vált. Ide-oda rohangáltak, keresztül kasul a házban, minden folyósót elláttak különbözőbbnél különbözőbb csapdákkal, ártásokkal és varázslatokkal. Mindenkinek aki mellett csak elsétáltak mondtak egy viccet, egyszóval fizikai képtelenség volt megmaradni a közelükben. Charleynak, aki ugyan nem kis késéssel, de azért mégiscsak csatlakozott nem mindennapi famíliájához, szokásává vált lyukat járkálni a padlóba, míg öccse, Percy alkotói válságba zuhant, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy rémesebbnél rémesebb, versnek legkevésbé sem nevezhető, rímes alkotásokat olvasott fel az étkezőasztalon állva. Mr. Weasley ki se mozdult titkos búvóhelyéről, ahol a mugli tárgyak tanulmányozásának szentelte mindennapjait, Ginny pedig hol a szobájában, hol a nappaliban gubbasztva pityergett. Minden a feje tetején volt azóta az eset óta, amit még csak nem is szabadott megnevezni ha bármelyik vörös a közelben volt. Mégpedig Albus Dumbledore halála, és az akkor történt támadás Bill ellen, amit egy Greyback névre hallgató vérfarkas követett el. Persze mondhatnánk, hogy az a karomnyom William arcán esztétikai gondokat okozott, de a sajnálatos igazság a következő: hogy ez volt a legkevesebb. A bonyodalmat leginkább a sérülés hatásai okozták. A srácnak az volt a hatalmas nagy mázlija, hogy mikor a vadállat nekiugrott leplezetlen ölési szándékkal, a Holdnak csupán vékony sarlója fénylett az égbolton, így a veszély, hogy a legidősebb Weasley fiúból vérfarkas lesz, elszállt. Ettől függetlenül a sebnek nem maradtak el a mellékhatásai, és ez volt az, a bonyodalom gyökere. Ugyanis mikor az első jelek megmutatkoztak a varázslón, vagyis a hús őrületes kívánása, a szinte kibírhatatlan éhség, a kiszámíthatatlan természet, és a néha-néha előtörő fenyegető morgás, az egyszerűen fogta magát, és bezárkózott a szobájába. Egészen pontosan akkor szakadt el nála a cérna, mikor az Ódúba érve kis híján felpofozta Mrs. Weasley-t, pedig a nő csak gyermekét akarta ellátni néhány gyógyító bűbájjal, ám hamar kiderült, hogy a fiú új énje nem igazán toleráns az anyai féltéssel szemben. Elég volt egy kis szó, s Bill, elérve tűréshatárát, sárgán izzó szemekkel a magasba lendítette karját, csapásra készen. Az utolsó pillanatban tért csak magához, meghallva egyetlen húga dobhártyaszaggató sikolyát, s először csak kábán leengedve kezét, pislogott párat, mint aki azt sem tudja hol van. Mikor a néma csönd valamennyire magához térítette, a mágus félve nézett körbe, s amint leesett neki, hogy mit is készült éppen tenni, egy szó nélkül felvágtatott az emeletre, ahol aztán ajtócsapódás jelezte, hogy megtalálta szobáját. És ennek már lassan több mint két napja. Azóta a volt Griffendélesnek se hírét se hamvát nem lehetett látni. Ajtaját az általa ismert legerősebb védő varázslatokkal zárta le, nem ment egyszer sem zuhanyozni, vagy enni, s az édesanyja által minden étkezésnél felhozott tálcát is mindig visszaküldte. Egyedül a vizet volt hajlandó elfogadni, de azt sem személyesen, kézből. Ez a viselkedése pedig nagyon is izgatta a körülötte élőket, akik nem is voltak hajlandók véka alá rejteni.
- Két napja... - lehelte újra a ház asszonya, és erőtlenül rogyott le a kanapéra. Mindenki a nappaliban volt, leszámítva persze Billt, és Mr. Weasley-t, aki szokás szerint barkácsolt. Az elmúlt rövid időszakban ez a helyiség vált a közös kiboruló hellyé.
