- Hermi...Hermi...Hermione! - esett be szó szerint legjobb barátja nevét zihálva, annak ajtaján, könnyek között a Weasley lány. A zavaros lelkiállapota miatt kissé félresikerült hopponálás következtében, alig érte lába a talajt, megingott, s egyensúlyát vesztve kezdett dőlni előre, kábé mint egy zsák krumpli, s ha az általa szólított mágus nem terem ott pillanatokon belül, és kapja el, valószínűleg csúnyán eltaknyolt volna. Így viszont csak tovább kapkodva a levegőt, rogyadozó térdekkel kapaszkodott bele görcsösen a barnahajúba, aki riadt arccal, ijedtében szintén könnybe lábadt szemekkel igyekezett megtartani.
- Ginny! - kiáltott fel végül elkeseredésében, mikor barátnője továbbra sem reagált a gyengéd szólítgatásokra, csupán tovább zokogott. - Mi a baj? - kérdezte Granger, ám válaszul csak heves fejrázást, és elfúló hörgést kapott. - Ez így nem fog menni. - motyogta, mintegy magának, felismerve a helyzet reménytelen mivoltát, így inkább azon kezdte törni a fejét, hogy mégis hogyan tudná lenyugtatni a másikat. Titokban ugyan, de kénytelen volt bevallani magának, nagyon is örül, hogy Ron nincs itthon, mert az ő jelenléte, férfi léte ellenére, cseppet sem javítana a szituáción. Sőt! Fölösleges aggodalmaskodása, és pánikba esése csak tovább rontaná azt. Kizökkentve magát, saját gondolatainak verméből, Hermione nem kis szenvedések árán ugyan, de leráncigálta a már-már lassan félájult vörösről a bakancsot, és a kabátot, majd húzni kezdte a saját hálója irányába. Odaérve, jobb ötlete nem lévén, egyszerűen lefektette, majd óvatosan betakarta a nyugtalan álomba merült, ám még mindig pityergő boszorkányt, majd ökölbe szorított kezéből kivéve a pálcáját, elindult a konyha irányába. Odaérve fejét fogva rogyott le az egyik székre, s kezdett erőltetett gondolat menetbe. Mi történhetett? Morfondírozott barátnője varázstárgyát nézegetve, s lehunyta a szemét a nagy koncentráció jeleként. Nem voltak csomagjai. És külső sérülés se látszott rajta, szerencsére! Talán valami lelki trauma? Harryvel történt volna valami? Erre az ötletre kirázta a hideg, és nagyot nyelt, így fejét hevesen rázva pattant fel, és indult a tűzhelyen üresen helyet foglaló teáskanna irányába, azzal a szándékkal, hogy készít magának is, és a Ronnal közös hálószobájukban fekvő ex Griffendélesnek is egy-egy nyugtató italt. Gondolataiba merülve tette fel a vizet forrni, majd ez után, a szekrényben kezdett kotorászni filterért, citromléért, és mézért. Öt percen belül mindegyiket meg is találta, de azért megjegyezte magának, hogy kénytelen lesz szólni férjének, hogy bővítse ki a bevásárló listát még pár dologgal. Amint készen volt a víz, két bögrébe töltötte a gőzölgő folyadékot, és homlokát ráncolva ált neki ízesíteni azt. Alig lett kész a második adaggal, halk csoszogást hallott, s megfordulva egy sírástól piros szemű és orrú, kimerült, ám annál értetlenebb Ginny Weasley-vel találta szembe magát. A közéjük telepedett csönd pár másodpercét kihasználva ismét végigmérte a boszorkányt, és nem kis megkönnyebbüléssel erősítette meg magában a tényt, hogy valóban egy karcolás nem sok, annyi se látszik rajta.
- Mi történt? - motyogta szédelegve a lány, nekitámaszkodva a sütőnek, miközben szeme ide-oda ugrált a helyiség különböző pontjai és volt háztársa között. Az hitetlenkedve nevette el magát, majd mosolyogva közelebb lépett az igen ramaty állapotban lévő vendéghez.
- Hát én is ezt szeretném tudni! - fogta a fejét kuncogva, aztán vett egy nagy levegőt, és újra elmosolyodott.
- Menj, és fürödj le. Készítek ki neked ruhát. Aztán ha felöltöztél menj a nappaliba. Odaviszem a teát. - a másik szótlanul, igen bágyadtan bólintott, aztán sarkon fordulva visszaindult oda, ahonnan jött, de a fürdőnél megtorpant s nagyjából, mint egy másnapos zombi betámolygott a kis szobába. A barnahajú hallotta mint kezd el zubogni a víz, így valamelyest megnyugodva indult meg ismételten a háló irányába, hogy aztán szekrényét kinyitva kiválogasson néhány kényelmes, beszélgetéshez, és otthoni tartózkodáshoz alkalmas darabot a Holyhead-i Hárpiák játékosának. Mikor ezzel megvolt letette a pár szövetet a fürdő ajtaja elé, majd visszamenve a konyhába, kezébe véve a két bögrét cammogott át a nappaliba. Ott, leülve az asztalhoz tette le a két innivalót, s a sajátjába belekóstolva kezdett erős gondolkozásba. Teljesen elmerült teóriáinak tengerében, és csak akkor eszmélt fel, mikor a vöröshajú a vele szemben lévő székre lezuttyanva kezdte el némán szürcsölgetni a meleg italt. Idejét se tudták, mióta ülhettek ott csöndben, saját gondjaikba beburkolózva, mikor végül a Weasley lány törte meg a csöndet.
