- Hát ezt nem hiszem el! - csapott a padra erőteljesen öklével a Mardekáros, és egy határozott mozdulattal, egyszerűen ketté tépte az előtte heverő lapot. Aztán még egyszer. És még egyszer. Mire úgy, ahogy csillapodott valamelyest kedélyállapota, az eredetileg A4-es papír, apró fecnikre szakadva szét szállingózott mindenfele. Volt a padlón, az asztalon, a pulóverén, a levegőben, egyszóval mindenhol. Még a mellette ülő háztársa tejfölszőke hajában is akadt egy kis maradvány, s ezt észrevéve a srác egy laza mozdulattal kisöpörte azt tincsei közül. Ő maga is tökéletesen egyetértett Blaise-vel, igaz neki nem a dolgozat eredménye okozta a problémát, hiszen, csakúgy mint rendesen, K-t kapott Mágia Történetből. Őt sokkal inkább két legjobb barátja viselkedése bosszantotta. De még hogy! Mert igen, Draco Malfoynak igenis voltak barátai. És ez alatt semmiképpen sem Crackot, vagy Monstrot érthetjük. Az a két "marha", ahogy a fiú leggyakrabban nevezte őket, tulajdonképpen csak arra voltak jók, hogy a mágus fenntarthassa velük annyire féltett imidzsét, miszerint ő egy kegyetlen, félelmetes és gonosz kölyök, akinek nem ajánlatos útját állni, s akinek elég csak egyet csettintenie, s két talpnyalója máris teljesíti kérését. Nem hanyagolható el továbbá az a tény sem, miszerint a két gorillának a testalkata tökéletesen megfelelt a védelmező szerepére, és diónyi agyuk, amivel tekézni lehetett volna fölöslegesen nagy koponyájukban, még tovább fokozta hasznukat. Az igazság azonban az, hogy a két személy, aki Malfoy szívéhez igencsak közel állt, már a kezdetek kezdete óta, cseppet sem érzett késztetést arra, hogy tisztelettudóan viselkedjenek vele, vagy, hogy teljesítsék az utasításait. Sőt! Pont ellenkezőleg. Előszeretettel, s roppant nagy élvezettel húzták az agyát, és hecceltek, de mindezt olyan szeretetteljesen, hogy a fiú egyszerűen képtelen volt rájuk haragudni. Hiszen már az előtt is folyton együtt lógtak, hogy egy házba osztották volna be őket. Veszekedtek, megsértődtek, kiabáltak egymással, de ennek ellenére, mindig támogatták a másikat mindenben, és minden módon, ahogy csak erejükből tellett. Órákat töltöttek a Mardekár klubbhelyiségében azzal, hogy a szüleiket, vagy a Sötét Nagyurat fikázták, ezzel egyetemben a világot és az élet igazságtalanságát is, mely ennyire gyűlöli őket, s ennyire ki akarja taszítani magából hármukat. De ők nem engedték. Hajszál pontosan olyanok voltak, mint a Potter, Granger, Weasley trió. Szerették és tisztelték egymást, és szilárd talpon megállva álltak ki a mindenség ellen. Szerették egymást, s ezen nem változtatott semmi és senki, már évek óta. Az egyedüli dolog, ami megkülönböztette őket a három Griffendéles jómadártól, az az volt, hogy ők kénytelenek voltak titkolni baráti kapcsolatukat, úgy nagyjából mindenki elől. Hidegnek, és könyörtelennek kellett mutatniuk magukat családjuk, és Tudjukki belső köre felé. Ennek ellenére még soha, semmi nem állt közéjük. Jelenleg azonban ez a felállás már nem volt olyan biztos, mivel a baráti kör másik két tagja, az éles nyelvű Pansy Parkinson, és a szilárd akaratú Blaise Zambini néhány nappal ezelőtti, igen heves vitájuk során ismét felvették egymással szemben rég a föld alá ásott csatabárdjukat. És ez Dracot roppantul idegesítette, főleg, hogy véleménye szerint mindkettejük, de leginkább a srác viselkedése gyerekes volt. Gondolatmenetéből a tanár zökkentette ki a szőkét. A professzor felháborodott, és egyben méltatlankodó arcot vágva meredt padtársára.
- Mr. Zambini! - dörrent rá diákjára haragosan. - Mégis mit képzel, mit csinál? Azonnal menjen, és jelentkezzen Friccsnél büntetőmunkára. - adta ki az ellentmondást nem tűrő parancsot, mire a szólított magában fortyogva kivágtatott a teremből. A Malfoy fiú legközelebb ebédszünetben találkozott vele, mivel más óráik voltak, de valahol a szíve mélyén, még magának sem merte bevallani ugyan, azt kívánta, bár ne elkerülhette volna. A sötét hajú fiú tajtékzott a dühtől, arca pedig egy igen különös, orgona lila színt öltött.
- Mi az? - tette fel azonnal a kérdést a varázsló, s letette villáját, amivel épp nekikezdett volna ételének elfogyasztásához. Az evés várhat. Gondolta magában, és amennyire a padon lévő hely engedte, legjobb barátja felé fordult.
