Some Scars Can Heal {H.S.} FORDÍTÁS

Második rész-Harry

Egyszer sem nézett fel a két percben,ahogy ott ültem mellette és nem tudtam rávenni magam,hogy másfele nézzek. Nagyon koncentrált a munkára,amit Mme. Baudin írt fel a táblára és annyira el voltam varázsolva tőle,hogy fogalmam sem volt,mi a feladatunk.

Ráhajolt a papírjára és mélyen gondolkozva dolgozott,minden ötödik vagy hatodik percben felült,hogy megnézze mit írt,majd újra ráhajolt. Teljesen összezavarodottnak tűnt tőle,de figyeltem,ahogy a teste,az osztályból eredő minden hangra reagál. Megmozdult a székében,mikor Scott káromkodások sorozatát adta ki magából;összeszorította a szemét,mikor Chloe könyörgött a barátjának,Mikenak,hogy hagyja abba a csiklandozást;elejtette a ceruzáját és ökölbe szorította a kezét,mikor Sophie véletlenül leejtette a nagy kémia könyvét a földre.

Idegesnek tűnt és én megakartam nyugtatni.Tudtam,hogy új volt a Scarsdalei Középiskolában,és mióta pozitív voltam (szerk. én úgy értelmezem,hogy mióta leszokott a drogról) soha nem láttam nála gyönyörűbb vagy érdekesebb lányt. Valamint tudtam milyen népszerűnek és ismertnek lenni néhány éjszakára,mert volt benne részem-pár drogfajtát kipróbáltam azok közül,amiket ismertem,bár nem hagytam abba,mint a legtöbb kezdő,de megtudtam próbálni. És neki fogalma sem volt erről az egészről. De nem is tűnt olyannak.

- Entendez,classe! (Figyelem,osztály!) - Mme. Baudin túlkiabált a zajon pont abban a pillanatban,mikor arra készültem,hogy megkérdezem a lány nevét. - Je suis trop fatiguée pour faire l'attendance moi-même,alors dites 'ici' quand vous entendez votre nom. (Túl fáradt vagyok ahhoz,hogy külön keressem a jelenlévőket,ezért mondjad,hogy 'jelen',mikor hallod a neved.)

- Gyerünk,hölgyem,ismer engem - mondta Kevin,megnevettetve ezzel az osztályt.

- Quel dommage (Milyen kár)  - Mme. felvonta a szemöldökét,ahogy felemelte az névsort és ők ooh-ztak. - Miranda - kezdte el. A szememet a mellettem lévő lányon tartottam,hogy lássam,mikor válaszol a neve szólítására. Nem Kate... Nem Erin... Nem Jen... Nem Sylvia... - Adelaine?

Felnézett a padról. - Vous pouvez m'appeller Lainey. (Hívhat Laineynek.) - mondta udvariasan és Mme. bólintott,továbblépve a következő névre.

Adelaine. Lainey. Nem,én nem akarom Laineynek hívni.

- Hívott már valaha valaki Addienek? - kérdeztem.

Tágra nyílt,zöld szemekkel fordult felém. - Ö-öhm,nem. Nem.

Vigyorogtam. - Akkor én Addienek foglak.

- Én -

- Harry? - szólított Mme. Baudin.

- Ici (Jelen) - majdnem felkuncogtam.

A tanár nő befejezte a jelenlétit,én meg valójában nekiálltam a táblás feladatnak. Eltudtam  mondani,hogy Addie próbált az írásra koncentrálni,de át-át nézett rám,mintha akarna valamit mondani-éreztem a félénk tekintetét. Kuncogtam.

- Mi az? - néztem fel rá tréfásan,elkapva a szemkontaktust mielőtt lekapta a fejét,vissza a papírjára. - Tudod,láttalak reggel Beevel.

Összeráncolta a szemöldökét és a szeme sarkából vetett rám egy pillantást. - Beatrice? - épphogy csak suttogott.

Biccentettem. - Igen,mi Beenek hívjuk. Ő se bánna,ha így tennéd.

Szótlanul bólintott és folytatta az írást. Nem akartam őt zavarni,de a beszélgetést se szerettem volna abbahagyni.

- Melyik iskolába jártál,mielőtt ide jöttél?

Mély levegőt vett és egy kicsit felült. - Szent Bernadette.