Some Scars Can Heal {H.S.} FORDÍTÁS

Tizenegyedik rész-Adelaine

- John,későn jövök haz-.

- Kurvára most szívtam,gyerek,hagyj békén - a kanapén ült hátra hajtott fejjel és szippantott,mintha nem lenne holnap.

- Próbálok mondani neked valamit!

Felült és összeszűkítette tüzes szemeit. - Fogd be a kibaszott pofád és tedd ki a segged a házamból.

- Nem leszek itth-.

- Ki!

Fújtattam és a plafonra emeltem tág,szúró szemem,ahogy fordultam és kisétáltam a szobából. Nem engedte,hogy elmondjam neki,későn érek haza,úgyhogy majd szenvednem kell a késés következményei miatt a Fevrole háztartásban.

Lényegében kifutottam a házból,és ki a szomszédságból,elszántan,hogy messze legyek tőle és mindentől,amit az életembe hurcolt. Emlékeztettem magam,hogy hamarosan az iskolában leszek a barátaimmal...és Harryvel.

Harry miatt biztonságban éreztem magam. Olyan volt,mint egy menedék,még ha nem is tudott róla,hogy miért érzem ezt-vagy egyáltalán,hogy ilyet érzek. Amikor vele voltam,John és a házam és a nyomorúságos életem mindig eltűnt a fejemből. Ő egy légvétel volt a friss levegőből,amiért én állandóan sóvárogtam. Olyan volt,mint egy drog és én lassan,de biztosan a függőjévé váltam.

~ ~ ~ ~

- Rendben,készen állsz? - Mrs. McKidd rám mosolygott,ahogyan kijött a tánc stúdióból. Én már átöltöztem és rá vártam-ahogy ő kérte-mialatt ő összeszedte minden dolgát.

Biccentettem. - Igen.

- Akkor menjünk! Olyan izgatott vagyok - elkezdett levezetni a suli színháza előtti előcsarnokba. - Ne légy ideges,Lainey. Azok a táncosok kidolgozzák a seggüket is azért,hogy lenyűgözzenek téged. Látták milyen tehetséges vagy és tisztelnek téged. Nem lesznek nevetséges alakítások.

Bólintottam és remegve kilélegeztem. Én csak nem akartam,hogy bárki is úgy gondoljon rám,mint egy beképzelt,öntelt lány,aki egy magasabb pozíciót követelt,amint elkezdte az egészet. Mert pont nem ez történt.

Ahogy befordultunk a sarkon láttam,hogy néhány táncos körben állva egymással beszélget,de aztán megláttam Harryt az öltözőszekrény falának támaszkodni. Amikor meglátott ellökte magát és átkocogott.

- Találkozunk bent,Lainey - szólt Mrs. McKidd. - Öt perc.

Bólintottam neki aztán visszafordultam Harryhez. Vigyorgott rám.

- Mi az? - kérdeztem.

- Egész nap ideges voltál - kuncogta. - Nem figyeltél rám vagy bárkire francián;elég rossz munkát végeztél Bee lenyugtatásában ebédnél,mert te jobban ki vagy készülve,mint ő;itt állsz remegve-.

- Nem remegek - szakítottam félbe.

- Nézz a kezeidre.

- Nem kell,mert tudom,hogy nem remegnek - a hátam mögé rejtettem őket és ökölbe szorítottam. Tudtam,hogy remegnek.

Megforgatta szemeit és bólintgatott. - Gyerünk,Bíró(Judge) Judy.

Homlokráncolva néztem rá. - Az ki?

- Nem tudod ki az a Bíró(Judge) Judy?

Megráztam a fejem.

Szemei tágra nyíltak. - Van néhány műsor,amit meg kell néznünk.

Úriemberként a színházba vezetett és néhány sorral mögöttünk foglalt helyet ahol én,Mrs. McKidd és Mrs. Riley ültünk. Kaptam egy tollat és egy papírt a jegyzeteléshez tekintettel a jelentkező táncosok teljesítményére és,hogy mit tudnának a csapathoz hozzáadni. Mint egy trió,úgy fogunk a százból pontokat levonni,mint egy igazi versenyen minden táncosnál. Én úgy gondoltam,ez egy kicsit sok,de ezt kellett csinálnom-szükségem volt a pénzre.