Some Scars Can Heal {H.S.} FORDÍTÁS

Negyedik rész-Adelaine

- Mi a teljes neved?

- Harry Edward Styles.

- Mikor van a születésnapod?

- Február elsején.

- Melyik városban születtél?

- New York Cityben.

Folytattam Harry kérdezgetését azokkal a kérdésekkel,melyeket össze kellett neki állítanom-inkább angolul,mint franciául-amik a kedvenc színét,az első háziállatát,az iskolán kívüli tevékenységeit és egyéb dolgokat tartalmazott,amiket ő feleslegesnek állított,mikor megismerünk valakit. 

- Miért olyan fontos,hogy melyik városban születtem?

- Alapvető ismeret valakiről - védtem meg magam.

- Kulcsszó:alapvető - vigyorgott. 

- Idegesít,hogy most a kérdéseidre kell válaszolnom - összekulcsoltam az ujjaimat.

- Mivel annak kell lenned - kuncogott,előre nyúlt a papírjai megszerzéséért. - Első kérdés:mi a kedvenc időtöltésed? 

Az idegességem csökkent. - Ez hogy tartozik ide?

- Válaszolj a kérdésre,Addie - forgatta a szemeit. 

Sóhajtottam. - Tánc.

- Ennyi?

Vállat vontam. - Nem vagyok egy érdekes személy.

- Ne kételkedj magadban. Második kérdés:mi a kedvenc ételed?

A hasam már csak a gondolatra is megkorgott. A napi ételekre gondoltam-általában mikor este a szobámba voltam,ettem egy csésze yoghurtot vagy egy darab kenyeret. Mindig elképzeltem az összes többi dolgot,amit tudtam volna enni. 

Amikor a szüleim még éltek,különleges péntek esti vacsoránk volt,ahol mindegyikünk hozzájárult valamivel az étkezéshez. A péntek esték voltak a kedvenceim,mert 1, segíthettem a desszert elkészítésében és 2, nagy esély volt arra,hogy az anyukám megcsinálja a kedvencem.

- Makaróni és sajt - nevetgéltem,mint egy kislány,ahogyan arra gondoltam,hogy a makaróni minden része az arcomra ragad a nagy siettségemben,miközben a tányéromat tisztítottam ki. 

Harry mosolygott. - És én még azt hittem,hogy nagyon ízléses voltál. Harmadik kérdés:ha egy pillanatra vissza tudnál menni az időben,mi lenne az?

És az én mosolyom lehervadt,mert tudtam a választ. Az orrom csípet és elnéztem Harryről.

- Rosszra tapintottam? - kérdezte,a kezei lassan és óvatosan felém csúsztak.

- Nem - feleltem gyorsan. - Amikor kicsi voltam,Disney Worldbe mentem.

Harry nem volt valami meggyőzött. Nem volt meggyőződve arról,hogy Disney Worldre gondoltam,mikor valójában a baleset éjszakáján gondolkodtam. Nem Mickey egérre és a Space Mountainra gondoltam,hanem arra,amikor zavartan felkeltem a hátsó ülésen amiatt,hogy a szüleim nem mennek. Azon gondolkodtam,hogy milyen hülyén ültem ott arra gondolva,hogy nyitott szemmel aludtak éppen,mikor a mentőautó megérkezett. A durva,kétségbeesett kezekre gondoltam,amik kihúztak a kocsiból mielőtt egy csókot nyomhattam volna az arcukra vagy elbúcsúzhattam volna tőlük. Ha pár pillanatra vissza tudnék menni az időben,az a szüleim halála lenne,így többé nem érezném magam bűnösnek. 

Éreztem az idegességem és nem akartam,hogy ezt Harry észrevegye. Tehát vettem egy mély levegőt és egy hamis-noha apró-mosolyt ragasztottam az arcomra. - Beteg és nagyon fiatal voltam,így nem emlékszem sokra ebből. Ez az amiért vissza szeretnék menni. 

Színlelt csalódottsággal az arcán megrázta a fejét. - Milyen tipikus elkényeztetett-gyerek válasz. 

Próbáltam nem kötekedni az 'elkényeztetettre'. Vállat vontam. - Hát akkor azt hiszem ez azzá tesz.

- Addig nem,míg nem vagy 'Apuci szeretnék egy pónit' típusú lány,nem vagy olyan rossz.

Nevettem. - Nem,sose akartam egyet közülük. 

Elmosolyodott. - Rendben,negyedik kérdés:mi a kedvenc TV műsorod?

Elpirultam. - Én öhm... valójában nem - . 

- Ramasser vos choses! (Pakoljatok össze!)

Megkönnyebbülten sóhajtottam,mikor Mme. Baudin megállított bármilyen hazugság kreálásával vagy magyarázattal amiatt,hogy miért nem néztem TV-t már tizenkét éve. Figyelmen kívül hagyva Harryt felálltam,és elkezdtem a könyveimet és papírjaimat a táskámba rakni.

- Lelkesség? - kérdezte.

- Mi? Igen...igen - a dadogásom megnevettette. 

- Furcsa vagy,Addie.

Én csak kínosan mosolyogtam és a hátamon hintáztattam a táskám,készen az indulásra.

- Volt időd,hogy egy jobb ebédet készíts? - kérdezte mihelyt útólért az aulában.

- Uh,olyasvalahogy. Nem igazán - feleltem csendesen.

- Miért nem?

- Dolgoztam. 

- Kitűnő - mondta erélyesen.

A kemény hangja megijesztett,így próbáltam összehúzni magam és elhajolni tőle. Nem tudtam kinyitni a szám és mellékesen megkérdezni,miért tűnt olyan zordnak,mert ahhoz voltam kötve,hogy fogjam be és tűrjem ami következi. Nem az én feladatom volt a kérdésfeltevés és a visszaszájalás-mint előző éjjel tettem. Felemeltem és keresztülhúztam az ujjaim a pulóveremen,amit a magas nyakú gallér miatt választottam. 

- Mindenkinek ki kéne mozdulnia és pénzt keresni,minket is beleértve-kölyköket gazdag szülőkkel - elég büszkének tűnt. Magasan tartotta az állát.

- Sz-Szóval van állásod? - kérdeztem.

- Igen - bólintott. - Egy építkezésnél vagyok. 

Ez bizonyíték volt arra,hogy erős. Elég erős ahhoz,hogy a földre lökjön;a kegyelméig tartson;addig szorítsa a nyakam,míg el nem ájulok. 

- Te mivel foglalkozol? - megugrottam,mikor meghallottam  a hangját azután,hogy röviden elképzeltem a velem való kiabálását és fenyegetőzését.

- É-Én korrepetálok... korrepetálok egy... több... néhány ötödikest - a torkom összeszorult az elképzelt dolgok miatt. 

- Addie,olyan,mintha remegnél - tett néhány gyors lépést,hogy elém álljon. - Jól vagy?

Bólintottam. - Mennem kell. 

Megpróbáltam elsétálni mellette,de ő vissza lépett és kitartotta a karját,hogy megállítson. - Várj,várj - .

- Harry,mennem kell. 

Felém nyújtotta  a karját,hogy megfogja a vállaim,de hátraugrottam,bámulva az óriási,fenyegető kezeit. - Csak gyere,egyél velünk,rendben leszel.

Sértődött lettem és felé rontottam,a testem megrándult mikor a keze elsöpörte a karom. El kellett tőle mennem. Messze kellett tőle mennem. 

- Addie. 

Az államat a mellkasomhoz szegeztem és megtöröltem az arcom,ahogyan lefutottam az aulába,el Harrytől. 

Ééés itt lenne a következő rész ^^ Hiába rövid,ezzel egy kicsit megszenvedtem. Ezéért még jobban esne a visszajelzés. 

Kérlek vote-oljatok vagy kommenteljetek,ha tetszik. Hadd legyen szép napom:)

Köszönöm <3