Some Scars Can Heal {H.S.} FORDÍTÁS

Hatodik rész-Adelaine

Semmi sem volt más. A virágok,a faház,a medence amiben soha nem úsztam. Minden úgy nézett ki,mint ahogyan emlékeztem. A régi otthonom. 

A ház oldala mentén lassan sétáltam,az emlékek által megbabonázva,amik egyszerre száguldottak vissza hozzám. Átesni és a reteszen megkarcolni a térdem,ezzel heget hagyva maga után-eltemettük a kisállatom,egy hörcsögöt a fűben a medence mellett-segíteni az apámnak a grillsütőre dobálni a hamburgereket,valahányszor csak áthívtuk a szomszédokat. 

Tudtam,hogy távoznom kell,-feltéve,ha Harry már elment-de képtelen voltam megfordulni. Helyette folytattam a sétát,megláttam egy ablakot és felmásztam rá. Egy üres nappali volt,szóval maradtam és megfigyeltem.

A falak nem voltak más színűre festve;maradtak az otthonos,meleg,gesztenyebarna színnél. Bár a bútorok sima feketéből fehérbe váltottak,amik nem illettek mindenhez. A falakon lévő képkeretek,mintha szerencséből lógnának ott;nem volt rendszer vagy stratégiai elhelyezés,mint előtte. Csak rendetlenség volt. 

Úgy fordítottam a fejem,hogy némileg belássak a konyhába.A tulajdonosok ezt fehérre festették,de a helyiségben lévő összes felszerelés ugyanaz volt-ami kíváncsivá tett,hogy tervezték e a nappali átfestését. Mi van ha azt tervezték,hogy mindent fehérré tesznek. Ha azt tervezték,hogy elölről kezdik és kitörölnek minden részletet,hogy felkínálják a házat. Minden részlet az én házamból fel lett ajánlva.

 Ellöktem magam az ablaktól hirtelen felismerésemben,hogy minden eltávozik. Nem voltak szüleim,a gyerekkoromból semmilyen dolgom sem maradt és az otthon,ahonnan ki lettem ragadva átalakult valami teljesen mássá. Nem lenne hosszú idő mielőtt kifogynék a dolgokból,amik közel tartottak a szüleimhez. Még egy képem sem volt.

A könnyeimmel a szememben kifutottam az útra,ahonnan jöttem és megbizonyosodtam róla,hogy Harry tényleg elment,mielőtt visszasétáltam a Starspark mentén,míg a Finchhez értem. Gyorsan haza kellett érnem,így nem mondhatja,hogy 'késtem' és ezt egy oknak használja,hogy megverjen. A házának komoly szabályai voltak,én meg nem ismertem őket.

A hőség csapdába esett a pulóveremben és éreztem,a testem fel akarja adni. Harminc perc séta után az út oldalánál,a száraz fűbe,egy árnyék kicsiny foltjába muszáj volt leülnöm. Egy ideig ültem,a légzésem nehéz volt,az ujjaim pedig viszkettek,hogy vegyem le a pulóverem. Noha nem kockáztatnám,hogy leleplezzem a zúzódásaimat,tehát rajtam maradt. 

Fellöktem magam és az út oldala mentén vánszorogtam,ami egyre csak elszigeteltebbé és barátságtalanabbá vált. Ezt mind figyelmen kívül hagytam és a fejemet lent tartottam,amíg hazaértem.

John azt mondta késtem,így a gardróbban kellett aludnom.

Először is: NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT HAZZA BABÁNAK,AKI AKÁR A MINDENNAPOKAT IS SZEBBÉ TESZI <3 Sok-sok boldogságot neki <3 

Másodszor: Igeeen új rész ^^ Gondoltam kicsit kompenzálom,hogy sokáig nem volt. Meg nem is volt ez hosszú. Szóval olvassátok szeretettel <3 

De azért a visszajelzéseket is várom:) Vote,komment 

lysm