Előszó-Adelaine

85 4 0
                                    

Scarsdaleben volt egy szomszédság,aminek a közelébe sose szabadott mennem: a Meadowbrook Park. A neve ártalmatlannak tűnik,de igazából veszélyes. Szegény,törött és fenyegető emberek által lakott silány,betört házak. A szüleim sok időt töltöttek el ott a nagybácsimra vigyázva. Idővel mikor öt éves voltam,én csak kétszer találkoztam vele- egyszer mikor a nap közepén megjelent a házunknál,hogy pénzt kérjen, és egy másik alkalommal,mikor a szüleimnek nem volt más választásuk,de elvittek magukkal azért,hogy a nagybácsimért menjünk a kórházba. Túladagolta magát kokainnal,amit az apám pénzéből vett.

Ő egy ijesztő ember volt- John Fevrole ijesztő férfi volt,ijesztő életmódi szokásokkal egy ijesztő szomszédságban. Soha nem képzeltem volna,hogy az ő felelőssége alá kerülök.

A hazautunkon voltunk az év végi táncos szólóestémről,mikor a szüleim és én egy részeg sofőrrel ütköztünk. Én túléltem- ők nem. Mivel a nagybácsimat nevezték ki a keresztapámnak is- mielőtt elvesztette az összes pénzét és drog-függővé vált- a körülmények által ő volt a törvényes gyámom. Hat évesen áthelyeztek a szüleim kastélyából a nagybácsim kunyhójába; két ügyvéd jövedelmében nőhettem volna fel,ehelyett egy konyhai mosogató által nevelkedtem; beszélgetéssel és nevetéssel együtt töltött idő helyett, azzal töltöttem az időm,hogy néztem ahogy betép és eltakarít maga után; ölelések és puszik helyett,rúgásokat és ökölcsapásokat kaptam. Az idő múlásával nyolc lettem,a szerelem és szeretet emlékét szó szerint kiverte belőlem.

Bezárkózottá és titokzatoskodóvá váltam. Alig volt pár barátom az iskolában vagy a két munkában,ahol végül is kényszerből dolgoztam- "kényszerből",mert nem volt pénzünk és hat dollár óránként nem termelt mindenre. Főleg,mivel a nagybácsim csak tizenöt órát dolgozott hetente és minden pénzét drogra költötte. Az életem szörnyű,kínos és nyomorúságos volt- ez volt az oka,hogy elszigeteltem magam. 

A Szent Bernadettebe jártam,amíg tizenhét voltam- aztán nem volt több pénzünk,hogy ott folytassam és nem volt választásom,de áthelyeztek a Scarsdalei Középiskolába. Soha nem jártam állami iskolába; soha nem mentem iskolába tinédzser fiúkkal. Nem tudtam mire vélni,mégis volt egy olyan érzésem,hogy sok változás lesz az életemben. Ez egy személy volt,aki semmit sem csinált csak szemkontaktust teremtett velem,amitől különlegesnek éreztem magam: Harry.


Tehát ez lett volna,az első rész a blogon. Ha tetszett nyomj egy vote-ot vagy kommentelj:)    

Some Scars Can Heal {H.S.} FORDÍTÁSHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin