Some Scars Can Heal {H.S.} FORDÍTÁS

Nyolcadik rész-Adelaine

- Lainey,édesem,ki tudnád pakolni ezt a dobozt?

Kinéztem az egyik folyosóról a bejárat felé. Mrs. Dupont állt ott kartondobozzal a kezében. Amint észrevettem odasiettem,mert látszott rajta,hogy nehezen tartja meg a dobozt. Egy mosoly kíséretében elvettem tőle és a legközelebbi pultra helyeztem,hogy megnézzem mi van benne. Leveses konzervek.

Felvettem a nehéz dobozt,a hármas sorba sétáltam,majd mikor a leveses részleg elé értem leraktam a földre. Kettesével fogtam meg őket és a polcokra kezdtem pakolni. Megugrottam,ahogy balról egy csattanást hallottam és odasiettem,hogy felvegyem Mrs. Dupontnak a faseprűt,amit elejtett.

- Köszönöm,Kedvesem - mosolygott lágyan.

Mr. és Mrs. Dupontnak egy élelmiszerboltjuk volt,ahol dolgoztam, a Dupont's Essentials. Nagyon kedves idősebb pár,akik azonnal felvettek és rengeteg tisztelettel bánntak velem,attól a naptól kezdve,hogy találkoztunk. Egy ilyen kicsi,népszerűtlen boltban én voltam az egyetlen alkalmazottjuk. És mivel ennyire népszerűtlenek voltunk,nem kaptam valami jó fizetést-ezért is korrepetáltam. Az lett volna ésszerű,hogy egy jobban fizető munkát találjak,de képtelen voltam elhagyni Dupontékat;túl kedvesek voltak.

Ahogy visszaadtam a seprűt,a főbejáratnál lévő csengő megszólalt,mire mindketten lefagytunk,zavartan és izgatottan bámultuk egymást. Volt egy vevőnk.

Szótlanul megegyeztünk és eldöntöttük,lábujjhegyen a folyosóra megyünk,hogy lássuk ki az. Megbizonyosodtunk róla,hogy véletlenül sem ütközünk egymásnak vagy a polcoknak. Amikor közel jártunk a végéhez visszatartott lélegzettel átfutottam az összes vevő kiszolgálás-technikát,amit az ehhez a munkához kapott előkészítőn tanultam.

Mosoly. Közeledni,de nem túl buzgón. Ajánlani a segítséget,de nem követelőzően. Figyelni,de nem követni. Javasolni,de nem nyomasztani.

Mrs. Dupont és én egy utolsó alkalommal egymásra pillantottunk mielőtt kikukucskáltunk a bejárathoz. Ott egy őszülő férfit láttunk kikandikálni az egyik új termék dobozánál,ami most lett kiszállítva. Felnézett ránk és a mosolyom elhalványult;biztos voltam benne,hogy Mrs. Duponté is.

- Szia,Édesem - sóhajtotta. - Azt hittük egy vevő vagy.

Mr. Dupont elmosolyodott. - Ezért néztetek mindketten úgy rám,mint ahogy a gyereke néznek a Mikulásra?

Gyengéden nevettem. - Valószínűleg ezért.

- Én csak azt szeretném,hogy a dolgok olyanok legyenek,mint azelőtt - Mrs. Dupont átsétált a férje karjaiba.

Ezt úgy értette,hogy mielőtt a Target megnyílt az út túloldalán és elvette az összes vevőnket.

- Olyan lesz - Mr. Dupont homlokom csókolta őt és rámmosolygott. - Egy nap majd olyan lesz.

~ ~ ~ ~

- Meg tudod csinálni,meg tudod csinálni,meg tudod csinálni - folytattam magamnak a suttogást,miközben lassan sétáltam a lépcsőn lefelé a Jamaican papírzacskójával a kezemben. - Meg tudod csinálni.

Tudtam,hogy nincs itthon,mégis ellenőriztem a nappalit a nagybátyjám miatt. A szívem egy kicsit lelassult mikor egy üres kanapét és egy asztalt láttam a kokain maradványaival és a piszkos poharak rendetlenségével. Bólintottam egyet magamnak majd a másik irányba sétáltam,a konyhába,ahol a telefon volt.

Levettem a falról és hallgattam a tárcsa hangját,mialatt széthajtogattam a fehér papírzacskót és feltártam Harry kézírását. Remegve tárcsáztam a számot,amit leírt és folyamatosan emlékeztettem magam arra,hogy a hazafele úton ő kért engem,hogy hívjam; ő akarta. Tehát nem leszek tolakodó,igaz?

Minden egyes csörgéssel egyre jobban elszomorodtam. Nagyon közel kerültem ahhoz,hogy letegyem,de akkor válaszolt.

SZIASZTOK!!! Igeeen,visszatértem,köszöntöm a régieket és az újakat is💕
Most igazán szeretném folytatni,rendszeresen szeretném a részeket hozni. Tudom,ez most egy igen rövidke rész lett,de már folyamatban van a következő!!

Ha tetszett jelezzétek valahogyan,nekem iszonyat jól esne egy csillag is ⭐️