For you /Befejezett/

14. Fejezet

El sem hiszem, hogy most itt fekszek és Spencer a mellkasomon fekszik. Olyan régóta akartam ezt és most, hogy itt van, annyira nem hiszem el. Csak bámulom őt, észre sem vettem, hogy vannak szeplői, de ettől még gyönyörűbb és olyan hosszú szempillái vannak, bár az enyémet nem múlja felül. Ideje végre egy kicsit magamat is dicsérnem elvégre folyamatosan csak arra gondolok, hogy ő milyen. De szerintem ennyi pont elég is volt belőlem.

Csak nézem és nézem, feje a mellkasomon. Nem tudom elképzelni, hogy hogy nem tudta megunni? Nekem éjszaka 3x is fel kellett kelnem, mert elzsibbadt a karom meg amúgy mindenem beállt ő meg mindig ugyanabban a pózban feküdt a mellkasomon. Remélem, hogy amikor fel kell fájlalni, fogja a nyakát. Persze nem rosszból, de szerintem halálra szakadnám magam. Kiszabadulok az öleléséből. , gyorsan felkapom a Batman-es szabadidő nadrágom, majd nyomok egy puszit az arcára, és lemegyek.

Elégé hűvös van, gyorsan magamhoz kapom a pulcsim, egy doboz gyufát, egy szál cigit és kivágtatok a kazánba. begyújtok, majd készítek valami reggelit Spencernek. Van itthon paradicsom, felvágott vaj és kenyér. Jah meg egy doboz narancsos cappy. Kirakom egy tálcára, majd megyek, begyújtok a kandallóban. Általában csak ott szoktam, minek fűtsem az egész házat, ha csak egyedül vagyok és amúgy is a kandalló előtt alszok?

Spencer még mindig alszik, viszont én halálra unom magam. Leveszem a gitárt a falról, előveszek egy pengetőt az egyik fiókból. Régen gitároztam, nem tudom, hogy most is menni fog-e. Volt egy dal, amit régen imádtam, most is el fogom játszani biztosan.

♫♫♫

Forró betonon hasalok,
távoli hang csak a gyász,
lassan lüktet egy ér,
fellobog halkan a láz.
Sima tenyér a hátamhoz ér.
Ó csak játszik a szél.
Tudom, már messze vagy rég.
Bennem minden halk szavad él.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj, 
valami véget ért, valami fáj.

Ahogy fölém nő az éj...
álmodni nem hagy a vád.
Ha becsukom fáradt szemem
tekinteted az arcomba vág.
Szemed tüzénél megvakulok,
de lassan újra feljön a nap..
Nélküled semmi vagyok.

Halott virágok illatát nyögik a fák
és megrázkódik a táj,
valami véget ért, valami fáj.

♫♫♫

- Nem is mondtad, hogy tudsz gitározni, és viszonylag énekelni is. Amúgy jó reggelt.

- Jó reggelt szerelmem. – Felálltam leraktam a kanapéra a gitárt majd odamentem hozzá és nyomtam egy puszit a homlokára. – Hogy aludtál?

- Mélyen. – Mosolyodott el.

- Csináltam reggelit. Éhes vagy?

-Jaj, köszönöm.- Kaptam egy puszit az arcomra.

- Nos, akkor hozom is, ülj csak le a kanapéra. – mosolyogtam rá majd bementem a konyhába a kajáért. Kivittem neki leraktam a dohányzóasztalra, majd a közeli fotelból egy pléddel betakargattam a hátát.

- Mit szeretnél csinálni ma?- kérdeztem- Hát nem tudom, mit szólnál, ha egész nap lustálkodnánk, este pedig átjönnél hozzám vacsorával?- Nos, ha apádnak nincs ellenére, de amúgy nem nagyon szimpatizálok vele, olyan ijesztő.- Nem kell félned, én, megvédelek tőle. - Mosolygott rám, majd az arcsomba nyomott egy vajas kenyérdarabkát! - Jaj, ne haragudj azt hittem, hamarabb reagálsz és kinyitod a szád. - Nevetett, mire én rávetettem magam és mindketten leestünk a kanapéról. Ö alám kerül majd egy darabig megpróbált gonosz tekintettel rám nézni, végül mindketten hangos nevetésben töltünk ki. - Na, ezt próbáljuk meg újra.- làttam rajta, hogy nem érti, de felsegítettem visszatértünk a kanapéra, majd megint rávetettem magam. Most nem estünk le, de megint alattam van. Arcomról eltörölte a vajat, majd kezét arcomra rakta én pedig készséggel bele helyeztem arcom tenyerébe.- Szeretlek! - Mondta.- Szeretlek! - Ajkaim lángolnak, valahogy csillapítanom kell. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Mikor elváltak ajkaink, ő a tarkomnàl fogva visszahúzta a fejem majd visszacsókolt. Így ment ez egy darabig, ám egyszer felkiáltottam. - ÁUUU! - beleharapott az ajkamba, visszaharaptam, majd erőteljesebben kezdtem el csókolni. Nem tett semmit csak követte a tempót, amit diktàltam. Az egyik kezem a csípőjére helyeztem, majd szépen lassan ujjaim becsúsztattam a pólója alá. Hirtelen éreztem, ahogy megremeg a teste, majd kezem a hátára csúsztattam és közelebb rántottam, mire ő beleharapott a nyakamba. Körmöm hátába eresztettem, megkarmoltam mire ő egyre vadabban kezdett el harapdálni.- Amy! - Kiabált az ajtó elől Fix.Szeretlek. - Nyomtam, egy csókocskát Spencer ajkára, felkaptam egy pulcsit majd ajtót nyitottam.- Szia, Fix!- Szia, ez kicsit hosszadalmas ajtónyitás volt. - Mosolygott rám. - Bemehetek?- Az van, hogy nem vagyok egyedül, itt van Spencer.- mosolyogtam rá, majd éreztem, ahogy az arcom lángolni kezd. - Ohh értem, akkor nem zavarok, csak gondoltam átugrok, Jah és anyukám küldött spagettit, és spenótot, Jah meg főtt répát. A répa meg meleg és omlós szóval hamar edd meg, mert tudom, hogy szereted.- mosolygott rám.- Remélem, tudod, hogy anyukád a legjobb asszony a világon. Nagyon szeretlek. - Megöleltem, átvettem a szatyrot köszöntünk, majd visszamentem Spencerhez.- Nos, drága szerelmem! - mondtam. - Van Spagetti, spenót, és levesben főtt fincsi omlós répa. Mit kérsz?- Spagettit, a többit nem szeretem, sőt "senki" nem szereti. - Én igen, és már egy jó ideje akartam enni. Szóval ne szójjá bee!- Hát egyedi ízlésed van, az biztos. - Mosolyodott el. Én odaléptem nyomtam egy puszit az arcára. - Szeretlek kicsim, keress valamit a tv-ben, amíg hozok kaját.

A nap többi részét lustálkodva töltöttük a tv-előtt.