7. Fejezet

1.1K 66 0
                                    


Lassan 11 óra fel kellene kelni. Hosszú volt a tegnap este, sikerült időben észhez kapnom, még mielőtt valami hülyeséget csinálnék.  Most csak fekszek mellette, hogy hogyan is kerültem ide? Hát én sem nagyon tudom, vagyis tudom. Este amikor csókolóztunk és majdnem tovább is léptünk, aztán hirtelen észbe kaptam, így utalni kezdtem arra, hogy ezt nem kellene, ezért itt abba is maradtak a dolgok, hozzám bújt, én átkaroltam majd végig néztük a filmet. Este pedig alvás előtt csak úgy spontán megkérdeztem, hogy szeretne-e velem aludni, és ő igent mondott. Adtam neki, egy nagy pólót, majd lefeküdtünk aludni.

Most csak nézem ahogy alszik. Vajon mit álmodhat, néha megremeg a teste a félelemtől, ilyenkor olyan érzésem van, hogy keltsem fel, de akkor hirtelen abba marad és nyugodtan alszik tovább. 

Kirohanok a konyhába összeütök valami reggelit. Van itthon narancslé, de az túlságosan elcsépelt, de mivel nincs más ezért azt kap, van tojás, van kenyér. Vajon rántottát vagy bundás kenyeret enne szívesebben? Csinálok mindkettőt, meg magamnak is valamit mert nem szeretem a tojásos dolgokat. 

Éppen elkészültem, a reggelivel amikor meglátom az ajtóban állni. Hát erről lecsúsztam, nem kap ágyba reggelit, pedig ez nagy megtiszteltetés lenne tőlem, hiszen nem sokan kaptak ágyba reggelit.

- Jó reggelt.

- Jó reggelt! Épp most lettem kész a reggelivel.

- Köszönöm szépen, nincs véletlenül fertőtlenítőszered? vagy valami sebtapaszod?

- Hát, megnézhetem, de minek kell?

Nem mondott semmit, csak kinyújtotta a karját. Felszakadt a seb rajta. Az egyik fiókban a nappaliiban találtam fertőtlenítőszert és sebtapaszt. 

- Mi történt?

- Fordultam az ágyon és hirtelen felszakadt, de nyugi nem lett véres semmi.

- Tudod, hogy nem így értem.

- Hát, volt egy kisebb össze szólalkozásunk apámmal. Valahogy a fülébe jutott, hogy a klubban voltam, és hiába próbáltam meggyőzni, hogy nem nem hitte el. Elhordott minden buzinak, fenyegetett, hogy megöl. Ez akkor este volt amikor először itt aludtam. 

- Erre nem nagyon tudok mit mondani. Ha úgy van ide bármikor jöhetsz, az ajtóm mindig nyitva áll, és tudod hol dolgozom, bár lehet ezek után nem nagyon kellene oda mászkálnod.

- Köszönöm.

- Amúgy kész a reggeli, igazából szinte már ebéd, de nekem lassan mennem kell dolgozni.

Megreggeliztünk, Próbáltam vele beszélgetni, de nem nagyon szólt hozzám. Kicsit rendbe szettem magam töltöttem cigit, addig ő elmosogatott, aztán kimentünk a buszmegállóba. Itt útjaink elváltak, én felszálltam a buszra, ő pedig hazament.

...

Nagyon úgy néz ki ma nekem kell bezárnom, már csak egy óra van vissza zárásig, de Ádámnak előbb el kell mennie, és mivel ő is tett nekem szívességet így nem hagyhatom cserben, 3-kor elmegy az utolsó busz, így egy éjszakai séta nem árt meg. 

- Az ötös asztaloz van egy rendelés!

- Viszem!

For you /Befejezett/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang