For you /Befejezett/

11. Fejezet

Két hét telt el. Spencer és én majdnem minden nap találkoztunk, próbálok úgy viselkedni vele, mint egy barát bár nagyon nehezemre esik. Bemutatta nekem a barátnőét Katy-t, aki mellesleg nagyon nem illik hozzá, de ő tudja. Javasolta, hogy menjek el egy 3 perces randira, ahol lányokkal ismerkedhetek meg. Szigorúan 3 percig beszélünk aztán az egyikőnk tovább áll és jön egy új partner, akivel szintén 3 percem van. Egyáltalán nem tetszik ez a randizós módszer, de beleegyeztem. Rossz nézni, ahogy ő boldog, vagyis jó nézni, ahogy boldog csak azt nem hogy mással. Viszont most már nincs mit tenni, bele kell törődnöm. De jelenlegi helyzetemben azt hiszem, most jobban izgat, hogy mit vegyek fel. Nem akarok valami elegáns nőies ruhában menni, az nem én vagyok, inkább magamra kapok egy fekete nadrágot és egy pólót. Csengetnek, biztos Spencer lesz az, megígérte, hogy elkísér. Felkapok, egy pulcsit, ajtót nyitok

- Szia. Na, izgulsz már.

- Szia, el sem tudod képzelni mennyire. Nem, amúgy nem sőt, inkább félek. Muszáj elmennem?

- Igen muszáj, és nem kell félned, amúgy bemehetek?

- Persze gyere csak. Dobd csak le a kabátod. - Levettem a pulcsit majd elindultam a konyha felé.

- Úgy nem ebben akarsz jönni?

- De igen. Késze valami kaját. Csinálhatok meleg szendvicset. Vagy hmm, csinálhatunk meleg szendvicset. – Törtem ki nevetéssel, amit ő is önfeledt nevetéssel viszonzott.

- Na, jól van, nem mondj több ilyet kérlek, mert még a végén zavarba hozol, ráadásul meg is fulladok. – Mondta Spencer és próbálta abbahagyni a nevetést. – Na, de most nem csinálsz kaját. Mutasd a ruhatárad.

- De...

- Nincs de, majd eszel ha én azt mondtam.

- Jól van főnök. Gyere. – felcammogtam az emeletre kinyitottam a szobám ajtaját, odasétáltam a ruhásszekrényhez. - Tessék.

Kinyitotta az ajtót majd nekiállt kidobálni a holmijaim, amiket szerinte fel kellene vennem. Matatott, amikor rábukkant a kedvenc ingemre. Ki is jelentette, hogy volt egy ingem, ha a mai nap lement be fogja nyúlni.

- Ez jó lesz. A nadrág maradhat, kivéve ha nem akarsz szoknyába menni.

- Úristen! ugy ismersz engem, mint egy lányos lány? de legyen, nem ezt akartam felvenni elvégre ez az ing különleges alkalmakkor szokott rajta, lenni de legyen.

Levettem a pólómat, éreztem, ahogy tekintet végigsiklik rajtam, a pocakom is belebizsergett. Felvettem az inget majd felé fordultam.

- Most mivel jobb, mint a póló? – Kérdeztem

- Nem is tudom, mondjuk sokkal csinosabb és elegánsabb vagy ingben. – Mosolygott rám fél mosollyal, majd közelebb lépett és megölelt. – Ne félj, minden rendben megy majd.

Mit csinál ez a lány? Most azt akarja, hogy túl legyek rajta, vagy inkább kínozni szeretne nem is értem már meg. Olyan kis gondoskodó tud lenni néha. mindig, amikor megölel virágba borul a szívem egy pillanatra, aztán rájövök, hogy ez csak illúzió és valójában darabokban van.

- Éhen halok. – Eltoltam magamtól, majd folytattam. – Szerintem együnk aztán induljunk

Gyorsan megkajáltunk, felszálltunk a buszra majd a bárba érve Ádámtól kértem egy italt mindkettőnknek. Alig pár perc múlva megérkezett Katy, akiről mellesleg azt sem tudtam, hogy ott lesz. Próbáltam inkább nem törődni velük és a „felhozatalt" bámultam. Van, aki túl fiús, van, aki túl lányos, valaki túl rózsaszín, túl egyhangú. Kétlem, hogy találni fogok valakit, aki felkelti az érdeklődésem.

- Nos, akkor én megyek, szurkolj! – Mosolyogtam rá Spencerre, mire ő megölel és sok szerencsét kívánt.

Már vagy 5 asztalnál jártam, sehol senki, aki felkeltené az érdeklődésem. Volt, aki kerek 3 percig csak a kutyájáról tudott beszélni, volt olyan, s akinek egyéjszakás kaland kellett, volt, aki csak azért jött, mert ki akarja próbálni a leszbikus létet. Könyörgöm, ha már valaki eljön ilyenre az legalább komoly legyen. Kipróbálni a leszbikusságot, hát szép mondhatom. Bár manapság nagyon elterjedt, ez a divatbuzi helyzet, az ilyenek kíméljenek. Nem tudom amúgy mire jó az ilyen, eleve szerintem azért leszbikus valaki, mert a nőkhöz vonzódik, mind érzelmileg és szexuálisan. De igazából ezt felesleges ecsetelnem, hisz aki leszbikus az tudja miről beszélek.

Leülök a következő asztalhoz, de már teljesen elment a kedvem az egésztől, oldalra nézve csak azt látom, ahogy Spencer és Katy nyalják, falják egymást.

- Szia.

- Szia. A nevem Betty

- Amy.

- Van hobbyd?

- Hát szeretek olvasni, zenét hallgatni, verset írni. De amúgy nem nagyon van, mindig azt csinálom, ami éppen jól esik. Neked?

- Hát, valahogy én is így vagyok vele, bár az én hobbym a munkám is.

- Mit dolgozol?

- Darabokat rendezek.

- Imádok színházba járni. Kis koromban is imádtam, bár a szüleim soha nem engedtek el, amikor osztálykirándulás volt. De amikor úgy volt, hogy elengedtek az volt a kedvenc részem az egészben.

- Amúgy nem az miatt de miért vagy itt?

- Amiért te is, bár engem kényszerítettek.

- Meg tudom érteni engem is. a barátaim nem hagytak békén, és annyi emberrel kellett eddig beszélnem unom már az egészet legszívesebben lelépnék.

- Nos, akkor szerintem lépjünk nekem sincs tovább kedvem itt maradni. – Mosolyogtam rá. - Persze ha van kedved

- Hogy ne lenne.

Felálltunk az asztaltól majd leülünk a pulthoz, félszemmel láttam, ahogy Spencer rámosolygott majd visszafordult Katyhez. Az este további részét végig beszélgettük Bettyvel. Majd másnapra megbeszéltünk egy találkát. Tetszik, hogy ilyen kis lendületes lány, bár nem nagyon vonzódom a szőkékhez meg kell hagyni egy kicsit nyomot hagyott bennem, de majd kiderül, hogy lesz-e ennek valami komolyabb folytatása.