For you /Befejezett/

15. Fejezet

- Kész vagy már?
- Jaj már! Azt sem tudom mit vegyék fel.
- Gyere simán utcai ruhában, ez csak egy vacsora. 
- Ahj, nem maradhatnánk itt inkább?
- Amy! Olyan vagy mint egy gyerek. De ha jól viselkedsz akkor majd kapsz cukorkát, vagy csokit, vagy amit akarsz. - Monda Spencer.
- Nos akkor ez estben, - Léptem ki a fürdőszobából, nadrágban és melltartóban, majd odamentem hozzá és közelebb húztam magamhoz.
- Ez esetben? - Szaporábban kezdett el lélegezni, látszódott rajta hogy zavarban van.
- Ez estben én leszek a legangyalibb ember a világon.
- Ez esetben vegyél fel egy pólót, és induljunk el.
- Igen is főnök. - Vissza tipegtem a fürdőbe, felvettem a kedvenc hajós polomat.

- Kész vagyok. - mondtam Spencernek, aki a konyhában éppen a telefonját nyomkodta. 
- Kivel beszélgetsz ennyire?
- Csak írt az egyik barátnőm.
- Nem is említetted még soha.
- Mert nem tartottam fontosnak, hogy megemlítsem.
- Hát oké.- léptem a konyhaszekrényhez, kivettem egy poharat, öntöttem ki magamnak a Cappyből.
- Kérsz?
- Nem. Indulunk akkor?
- Persze. - Beraktam a poharat a mosogatóba majd felvettem a kabátom és elindultunk.

Nagyjából 10 pernyire van Spencerék háza. Így aztán eltudtam szívni egy cigit, és eltudtam halmozni Spencert puszikkal.

Már érezni ahogy beköszöntött a tél. Eddig sem volt valami, hű de jó idő, de ebben a tíz percben, lefagyott kezem s lábam.

- Nos akkor készen állsz? - Kérdezte.
- Csapjunk bele a lecsóba! - Azzal hátat fordítottam a kapunak és elindultam. Spencer megfogta a kabátom és visszarántott.
- Nem menekülsz.

Ahogy a házba léptünk megcsapott a meleg, arcom és kezem, lábam átjárta a hő. A nappaliban felakasztom a kabátom a fogasra, leveszem a cipőm.

- Sziasztok. - Szólalt meg egy komor férfi hang. 
- Szia. - Mondta Spencer.
- Jó estét!
- Lányok kész a vacsora, gyertek enni. - Sarkon fordult a férfi majd elindult az étkező felé.
- Spencer. - suttogtam - Szerintem nagyon nem vagyok szimpatikus apukádnak.
- Hagyd rá, ő mindig ilyen. Inkább gyere.
Elindultunk az étkezőbe ahol már gondosan meg volt terítve.
A vacsora tökfőzelék volt, virslivel.
- Mesélj magadról...
- Amy. - Fejezte be a mondatot Spencer.
- Mit meséljek? Itt nőttem fel. 20 éves vagyok. A szüleim meghaltak nagyjából egy éve. Most egyedül lakok, dolgozok.

- Hol dolgozol?

- Az lényegtelen, a lényeg hogy dolgozok.

- Nem nem lényegtelen.

- Hagyd már. - szólt közbe Spencer.

- Jól van na? Nem ismerhetem meg?

Erre nem válaszolt senki, a vacsora többi részét csendben folytattuk. Nem szolt senki semmit. Ha az apja megtudná, hogy egy meleg bárban dobozok, szerintem kitépné a szívem és a kutyák elé dobná. Attól függetlenül, hogy nincs kutyájuk.

- Elmosogatok. - mondta Spencer miután befejeztük a vacsorád.

- A barátnőd itt alszik? - kérdezte az apja.

- Nem, nem alszok, haza kell mennem. Megetetni a tyúkokat, meg ilyenek. - nevettem el magam.

- Tyúkokat is tartasz?

- Nem, csak vicceltem.

- Hát nincs valami jó humorérzéked. Késő van már, viszek ágyneműt Spencer szobájába. Remélem nem zavar, hogy vele kell aludnod.

- Nem, azt hiszem túlélem.

- Aztán nehogy bebuzuljatok nekem. Sziasztok.

- Szia.

- Viszlát.

- Tyúkok? Te teljesen hülye vagy?

- Jaj már szerelmem.

- Ne hívj így itthon.

- Oké, nem kell leszedni a fejem. Inkább megyek és trollkodok a szobádban.

- Jobbra majd a második ajtó.

- Köszönöm, szere.. Csak vicceltem.

Nahát nem is gondoltam volna hogy ilyen kis szép szobája van. Nem valami zsúfolt, egy íróasztal a sarokban, rajta a laptopjával, és egy lámpával. Egy ruhásszekrény, egy francia ágy, és egy éjjeli szekrény rajta egy lávalámpával.- Ha Johnny Deppet akarnám idézni olyan mint egy lüktető vérözön.

Lefekszek az ágyra majd érzem ahogy az álom kúszik szemeimre.

- Ugye te most nem alszol?

- Én egy kacsa vagyok.

- Tessék? - nevetett fel.

- Jaj ne haragudj, csak azt álmodtam hogy egy kecses kacsa vagyok, de a libák varjúnak néznek, és nem tudom meg győzni őket hogy nem az vagyok. -mondtam halál komolyan mire, ő az ágyra vetette magát és nekiállt röhögni. Erre én rávetettem magam és mélyen a szemébe néztem, majd egy apró csókot leheltem ajkaira. Majd hirtelen csók csatába keveredtünk.

- Szeretlek. - mondtam- majd újra meg csókoltam. Kezem becsúsztattam a poloja alá átkaroltam majd hirtelen beleharaptam a nyakába. Mire ő egy kis nyögéssel válaszolt, majd utána el is pirul. Rám vetette magát és most ő kezdett el csókolni, én pedig szépen lassan le akartam húzni a pólóját.

- Ne. - mondta - Nem vagyok készen még rá. Majd ismét megcsókolt. Amikor már mindketten kifáradtunk a csókolózásban, ledőlt mellém fejét a mellkasomra helyezte.

- Én is szeretlek téged. Viszont elmegyek zuhanyozni.- Felkelt, a szekrényből kivette az I Love Londonos pólómat amit benyúlt tőlem, egy törölközőt, majd elment zuhanyozni, mikor visszajött, nyomott a kezembe egy törölközőt, és egy kilométeres lila pólót.

Mire vissza értem a zuhanyzásból ő már aludt, bemásztam mellé, fejem a mellkasára helyeztem, majd az álom, mint gyengéd takaró betakarta szemem