For you /Befejezett/

2. Fejezet

Nem aludtam este valami jól, rosszat álmodtam.

Álmomban egy sötét szakadéknál álltam, és valaki ugrani készült, nem láttam pontosan, hogy ki de közel állhatott hozzám, láttam, ahogy előre lép, rohanni kezdtem felé, de mire oda értem már zuhant le, aztán megrepedt a föld alattam és a sziklával együtt zuhantam. Felriadtam az éjszaka közepén, üresnek éreztem magam, mi van akkor ha A-ya volt, aki leugrott? Kétlem. Nem volt olyan komoly kapcsolatunk, csak játszottunk egymással, testileg, lelkileg. Visszaaludtam, aztán nem álmodtam semmit.

A tegnapi müzliből maradt még egy kevés, de nincs tej, a csokis tekercset azt megettem, a csirkét nincs kedvem megcsinálni. Kávé sincs itthon, kenyér se, igazából semmi nincs itthon. El kellene mennem boltba, de valami munkahelyet is kellene keresnem. Felkapom, a kabátom elugrok abba a boltba ahol tegnap voltam, aztán útközben kitalálok valamit, hogy mi legyen.

Ide is értem a bolthoz, még jó hogy csak 10 percnyire lakok, így is átfagytam, most jól fog esni egy forró kávé.

- Jó reggelt!

- Szia.

~Megint ugyanaz a lány van bent, most kicsit örülök, bár nem tudom, hogy miért, csak örülök, bár azt sem tudom, hogy is hívják. Ez vicces ~

- Szeretnék kérni egy forró kávét.

- Tejjel? cukorra?

- Mindkettő, köszönöm, amúgy Amy vagyok.

- Az jó, tessék.

~ Ahogy odanyújtotta a karját akaratlanul is, de megláttam a hegeket. Illetlenség lenne megkérdezni, hogy miért is olyan, elvégre el tudom képzelni, én is csináltam egy időben, de ha nem az miatt olyan, akkor valószínűleg hülyének néz.

- Köszi szépen, mennyivel tartozom?

- Hagyd csak ma te voltál az első vásárló szóval vedd valami ajándéknak.

- Hát, köszönöm szépen. Akkor helló.

- Szia.

Kicsit mogorva a kis csaj, nem is tettem ellene semmi rosszat.

A régi buszmegálló semmit sem változott, 5 perc és jön egy busz ami a városközpontba visz. Még van időm rágyújtani.

Szeretek cigizni, megnyugtató érzés ahogy kora reggel, meggyújtom a cigit,a levegővel keveredett füst szép lassan beleárad a tüdőmbe, és megtölti azt. Gyomor bizsergető érzés az első cigi a nap folyamán.

A busz meg is érkezett, eltaposom a cigit, kerek egy jegyet a központba majd leülök. Nádjából félórás lesz az út. Bedugom a fülem, lehunyom a szemem és zenét hallgatok.

 ♫ ♫ ♫  

  Lőjetek fel a sötét égre,
Csillagokká robbanok.
Halvány fények összegyűltek,
Utat mutatnak én is ott vagyok.
Csak nézz fel és láthatod,
Hogy én is ott vagyok.  

♫ ♫ ♫  

Keresek valami jó pizzériát vagy, egy pék sütist, meg reggelezek. Ha jól emlékszem a központtól nem messze vagy egy kis pékárus, ott ahányszor ettem, mindig meg voltam elégedve, egyszerűen isteni a csokis csigájuk.

Ahogy haladok az utcán, és nézem őket, azon gondolkozok, vajon mire gondolhatnak? Annyi minden jár ilyenkor az ember fejében. Családi gondok, halál, élet, szerelem, szeretet, vagy épp talán egy vers van kibontakozóban. Hiába nézek mindig körül, nem találom az örömöt. Elkapott a melankólia. Valahogy ez nem az én világom, nem ide szántak, nem akarok itt lenni, nem akarom, hogy egy újabb hazugság legyek nem akarok élni, nem akarok lélegezni, nem akarok járni, nem akarok beszélni. Annyira nincs öröm, s szeret ebben a városban. Mint ha senki nem lenne képes örömöt érezni, boldogságot.

Mi történik velem, nem szoktam ilyen lenni. Furcsán érzem magam, a szívem megszakad, a gyomrom görcsben. Furcsa érzés, mint ha hiányozna valaki, mint ha nem lenne teljes az életem olyan, mint ha a szívemet ezer tőrrel döfködnék.

Le kell ülnöm, nekem ez nem megy. Pár lépésnyire van egy pad, leülök, és hirtelen zokogás támad fel belőlem, megijedek. Mi ez? Nem szoktam sírni. Miért érzem magam üresnek? Csak ülök és zokogok, a könnyek csak úgy áradnak a szememből, az ajkaim megdagadtak, a szemeim bepirosodtak.

Felnézek, a szél egy hirdetőlapot fúj a lábaim elé, könnyeim letörlöm, körülnézek, lát-e valaki. Felveszem.

Pultost keresünk rugalmas munkaidővel

LGBT Klubba Hétköznaponként és szombatokként

Érdeklődni az alábbi címen lehet

Stad, 1313 

Főnix utca 13