For you /Befejezett/

13/2 Fejezet

- Huh, pont erre nem számítottam - És mi van Katy-vel?

- Ő, ő vele vége. Tegnap este sokat gondoltam rá, és nem éreztem semmit aztán eszembe jutott, hogy nálam van a pulcsid, és úgy minden és furcsán kezdem magam érezni. Viszont te nem így érzel, ahogy én, igaz? - Nem válaszoltam semmit közelebb húztam magamhoz ajkam a füléhez raktam majd elkezdem suttogni a fülébe, hogy mit is érzek iránta.

- Szeretek veled lenni, szeretem, hogy mosolyt tudok csalni az arcodra, hogy boldog vagy általam, és olyan hihetetlen érzéseim vannak. Tudod, görcsbe rándul a gyomrom, ha csak a csókodra gondolok, ha csak a bőröd illattára, vagy tapintására, kiráz a hideg. Olyan érzés, nem is tudom olyan amikor, amikor hirtelen bele hasit egy érzés a mellkasodba, és végig járja a tested, amikor nem tudsz már parancsolni magadnak, nem tudod, hogy vedd a levegőt, amikor ledermed az egész tested és bizseregni kezd. Szerelmes vagyok beléd, a lelkedbe, szívedbe, testedbe. Abba, ahogy levegőt veszel, abba, ahogy mész, ahogy mosolyogsz, ahogy beszélsz. Szerelmes vagyok abba, aki vagy. Szerelmes vagyok az egész lényedbe. Szóval az, amit érzek nem átlagos, nem csak egy sima testi vonzódás, nem csak egy sima vonzódás azért mert miért ne, mert most így alakult és mindent ki kell próbálni, hanem nem is tudom megfogalmazni ez olyan, olyan felemelő érzés. Minden nap ülök a melóban vagy bárhol legyek és mindig várom a pillanatot, amikor legalább csak futólag láthatlak. Rád gondolok, mielőtt elalszom, amikor felkelek, és éjszaka, ha felriadok, akkor is az jár a fejemben, hogy mikor láthatlak. Várom azokat a pillanatokat, amiket együtt tölthetünk, amikor összemosolyoghatunk, amikor egyikőnk sem tudja rendszerezni a légzését, amikor nem tudok elszakadni az ajkadtól, amikor nem akarom, hogy elszakadjak. Szeretnék minden nap úgy elaludni, hogy te jó ég magamhoz szorítalak, és nem engedlek el égész éjszaka. Szinte fizikai fájdalmat érzek, amikor este külön válnak útjaink. Szeretném, ha ez az érezés nem múlna el soha, mármint nem az, hogy fáj, hogy nem veled aludhatok, hanem hogy szeretlek, és nem tudom, meddig leszel az enyém és én a tied, de nagyon remélem, hogy minél tovább. Nagyon, nagyon szeretlek és hasonlót éreztem már, de ilyet még nem. Magaddal rántottál, fülig oda vagyok és vissza. Az nap este, darabokra hullottam szét, de most, olyan, mint ha egy esőért könyörgő kis növény végre vizet kap, és újra tud létezni. - Ez követően nem mondtam semmit és ő sem, fejem a nyakába fúrtam, vettem egy mély levegőt, és csak voltunk.

Amikor már megelégeltem a várakozás az iránt, hogy megcsókoljon, arcom lassan végigsiklott az arcán, míg nem homlokom homlokára támasztottam.

- Szeretlek Spencer

- Szeret...

Nem volt ideje végig mondani, egy gyengéd csókot, szinte puszit nyomtam tökéletes ajkaira. Aztán még egyszer, mígnem adtam neki egy valódi érző szív csókját. Kezem arcra helyeztem, másikat a derekára és közelebb húztam. Olyan sokat álmodoztam erről a pillanatról, annyira akartam ezt, de mégis most sokkal tökéletesebb, mint ahogy valaha azt elképzeltem. Nem kezdünk heves csókcsatákba, csak voltunk egymásnak. Ajkaink táncoltak.

- Mennünk kellene... - Emelte el az ajkát az enyémről.

- Rendben van. - Adtam egy cuki puszit a szájára, majd megfogtam a kezét s haza sétáltunk.

- A kereszteződéshez érve, csak néztünk egymásra. Nem tudom, mit kellene mondanom.

- Nos, akkor aludj jól. - Mondta szomorú arccal.

- Aludj velem. Vagyis, nálam. - Nem mondott semmit, megfogta kezem és elindultunk hozzám.

Csináltam otthon gyorsan valami vacsoraféleséget, meleg szendvicset, amíg elment zuhanyozni, aztán én is elmentem zuhanyozni, alvós pólónak oda adtam neki az I love Londonos pólóm, ami az egyik kedvencem. És lefeküdtünk aludni. Karomra feküdt, magamhoz szorítottam, nyomtam egy puszit a homlokára.

- Egyszer azt kívántam egy hullócsillagtól, hogy jöjjön valaki, aki szeret, de nem azt kértem, hogy pottyanjon a karomba.

- Jaj, hagyj már, szeretlek.

- Szeretlek, aludj jól.

Egy darabig bámultam a kis csillagom, majd éreztem, ahogy elnyom az álom.