For you /Befejezett/

13/1. Fejezet

Egy újabb éjszaka a munkában. Kicsit bánt, hogy megbántottam Betty-t de nem akarok hazudni neki. képtelen vagyok úgy lenni valakivel, hogy közben másra gondolok, bár ezt megcáfolja az előző eset A-yaval, de fogjuk arra, hogy ittas voltám, bár ez akkor sem mentség.

- AMY! – Kiabál nekem Hátulról Ádám- Rendelés van a 13mas asztalnál. Kivinnéd végre?

- Persze bocsi.

- Felkapom gyorsan a tálcát.

Nicsak, nicsak! Kit látnak szemeim? Csak nem Katy és egy másik lány? De igen! Huh Ha ezt Spencer megtudja akkor, szegénykém összefog, tömi. Jaj de rossz most hogy belegondoltam. Viszont akkor, ha megtudja, lehet, van esélyem.

- Sziasztok!

- Szia, Amy. Hát te? – Kérdezte Katy kicsit meglepetten

- Én, én itt dolgozom.

- Oh, ezt nem tudtam, Spencer nem mesélte.

- Hát nagy kár. – azza hátat fordítottam majd leléptem.

Szólnom kell Spencernek. De nem, nem szabad, nem tehetem tönkre a kapcsolatát. Olyan bizonytalan vagyok. Nem akarom, hogy szenvedjen, de ha kiderül, hogy tudok róla akkor. Igazábòl semmiképp nem jövök ki úgy ebből a helyzetből, hogy legyen egy kis esélyem is.- Amy tudnád egy kicsit tartani a frontot? - Persze. - Ádám lelépett valahova. Kicsivel később egy megszokott megnyugtató hang szólt hozzám.- Sziiia. - Spencer! Szia!- Úgy nézel rám, mint ha szellemet látnál.

- Jah nem csak kicsit meglepődtem.

- Figyelj beszélnünk, kellene, de nem most. Ha jól számolóm már csak egy óra mire végzel. Szóval addig leülök valahova, és megvárom.

- Ne! Ne ülj le, maradj itt velem, mond most.

- Leülök, megvárlak.

- Nem tűnsz valami boldognak, baj van.

- Nem nincs. Vagyis elmondom majd. – Sarkon fordult, majd leült a hozzám legközelebbi asztalhoz, még jó hogy nem lát rá Katy-re és arra a csajra.

Hirtelen az egyik kedvenc leander számom szólat meg, ezt, amikor Spencerrel zárás után itt maradtunk akkor raktam bele a zenetárba. Nem valami alkalomhoz illő, de attól még imádom, és minden sora gyönyörű, a kedvenc részem belőle: „Világom összeomlott, falai rám dőltek, levegőm egyre fogy már, megmentők nem jönnek."

♫♫♫

A padlón reszketve testem a hideg rázza,

ereimben mérged lesz eljövendő napjaim átka.A szorosan ölelt kígyót ősi ösztön hajtja: gyerünk, nem néz oda harapd már rajta, rajta.

Hiába minden, minden mit érte tettema gyilkolás vágya benne elrejthetetlen.Mikor a testemmel melegítem őt fel,kinyílik a szája és belém mar hidegvérrel.
Széttépett érzelmek, vége mindennek,hidd el gyűlöllek megöl a fájdalom,kést szúrtál szívembe egyre mélyebbrekéjjel élvezve halotti ágyamon.

♫♫♫

Végre vége a munkaidőnek, most kivételesen Ádámmal zártam be. Spencer végig ott ült az asztalnál, kicsit idegesnek tűnik, folyamatosan a kezét tördelte. Felveszem a holmijaim és odalépek hozzá.

- Na, mehetünk?

- Persze.

Ádámmal hárman elszívtunk még gyorsan a bejárat előtt a kijelölt dohányzóhelyen.

- Sziasztok!

- Szia!

- Nos, mit akartál mondani? – Fordultam érdeklődve Spencerre, közben elindultunk.

- Ez nem olyan egyszerű.

- Semmi sem az.

- Üljünk le, inkább.

- Hát nincs sehol pad, Csak a buszmegállóban.

- Akkor oda.

A közeli buszmegállóban leültünk ő nem mondott semmit csak hallgatott és a kezeit tördelte megint, majd elkezdte.

- Szeretlek.

- Tessék?

- Csak hallgass meg! Sosem hittem volna, hogy így alakulnak a dolgok majd. Amikor meg láttalak azt gondoltam "ugyan sosem fog velem szoba állni, hisz annyira nyomi vagyok" és pedig gyáva voltam oda menni hozzád, féltem, hogy elküldesz, vagy le nézel úgy, mint a többiek. Aztán másnap megint jöttél. Na de ez nem lényeg. Utána meg mindig oda jöttél hozzám próbáltál beszélgetni velem bár én nem nagyon beszélek, mint ahogy most is. Más már rég feladta volna, hogy beszélgetni, megismerni próbáljon. De te nem adtad fel. Melletted biztonságban érzem magam. Aranyos voltál, hogy aznap amikor ott aludtam meg vártad, amíg elalszom még egy puszit is adtál. Ráadásul még a pulcsidat is nekem adtad. Amit még az óta se kaptál vissza. Miután ki mentél én még egy kis darabig fenn voltam és azon gondolkoztam, hogy vajon most mit fogsz csinálni. Utána aludtam. Úgy aludtam, hogy totál elbújtam a pulcsidba és aah. Olyan jó illata volt, és amikor meg csókoltál. huh. Nehéz leírni, de azt hiszem a szívem akkor körbe utazta a földet.2x is. A másik meg az az Ur isten most hogyan tovább. Szóval egy picit meg ijedtem. De észreveheted. De sajnálom. Egyszerűen nem tudom, mit mondhatnék. Közel engedtelek magamhoz ezért nem akarlak elveszíteni, bár tudom, hogy egyszer elfoglak. De azt akarom, hogy még sokáig mellettem légy, hogy kitarts mellettem. Bármenyire is próbálok veled beszélgetni, bármenyire is ki akarom mondani a véleményem azt, hogy mit, érzek. Egyszerüen nem tudom. Nem tudom le írni ki mondani, amit most érzek. De szeretlek, szerelmes vagyok beléd te vagy a szerelmem. Még sosem éreztem így. És az a dolog katy-vel csak egy kis tévedés volt, mert akit szeretek az mindvégig itt volt előttem és nem vettem észre Szerelmes vagyok beléd, szerelmes vagyok minden egyes pillanatba, amit veled tölthetek. Szerelmes vagyok beléd, szeretek mindent, ami te vagy. Ha nem vagy a közelemben úgy érzem, hiányzik belőlem valami hisz te, vagy ami éltet, ami életben tart. Szeretlek.

- Huhh.