gay boys make me happy

Hóesés [sehun x luhan]

LUHAN POV:

Reggel kómás fejjel keltem. Már négy hónapja suliba járunk de még nem tudtam átállni a korán kelésre. Kikászálódtam az ágyamból, belebújtam mamuszomba majd lebattyogtam a lépcsőn a konyhába ami üresen fogadott. Belépve a helyiségbe az asztalon egy cetlit véltem felfedezni amit gondolom anyukám írt. Az volt benne, hogy ma sokáig bent lesz, valószínűleg nem ér haza vacsorára. Megforgattam a szemem majd a kis papírt a kukába hajítottam. Anya mostanában túl hajszolja magát. Rengeteget dolgozik. És ez nem tesz jót az egészségének. Napról-napra egyre meggyötörtebb, egyre fáradtabb. De hát ha az ember kereskedelemben dolgozik... Főleg a karácsonyi szezonban. Az üzletekben borzalmas hajtás van ilyenkor, amit részben meg is értek. Hiszen szombaton karácsony, és még javába folynak a készületek az ünnepre. Csakhát borzalmas nézni ahogy anya egyre rosszabb állapotba kerül. Mondtam neki hogy segítek, vállalok én is valami munkát, nem engedi. Azt mondta, hogy ne erőltessem meg magam. Hát nem tudom... Apára nem számíthatunk, még kiskoromban lelépett, azóta nem hallottunk felőle.

Kivettem a szekrényből egy tálat a gabonapehellyes együtt, a hűtőből kivettem a tejet és elkezdtem reggelizni. Az előttem pihenő rezgő készülék vonta fel a figyelmem. Unottan nyúltam érte, majd amikor megláttam hogy ki írt a szívem gyorsabban kezdett verni. A legjobb barátom írt, Sehun, akibe már lassan két éve reménytelenül szerelmes vagyok. Nos igen, Luhan a fiúkat szereti. Bumm. Remegő kézzel oldottam fel a képernyő zárat, ahol bevillant a chat ablaka.

Sehun: Joreggelt Luhan :D Sajnos ma nem tudunk együtt menni, sőt az első két órán nem leszek bent. Ha a tanár kérdezi hol vagyok mond meg neki hogy titok🙈

Me: Hello Sehun. Egyedül hagysz?:(

Sehun: Bocsi Bambi de orvoshoz megyek. Tudod a múltkori kéztörésem miatt xd

Me: Az is a te hibád volt xdd Ha nem állsz meg a koripálya közepén hajat igazgatni Kai nem ment volna neked

Sehun: Oké, Luhan hányszor akarod még ezt elmondani?😂

Me: Megnyugodhatsz még párszor elmondom :'D

Sehun: Ohh akkor megnyugodtam xd Nade lépek majd talizunk a suliban. Bye

Me: Bye:(

Szomorúan tettem le a telefont. Utálom amikor nem jön. Minden perc amíg nem látom kínszenvedés. Oké, ez túl nyálas volt. De akkor is. Kiborító a tudat, hogy ő tuti nem viszonozza az érzéseim. Nem hinném, hogy ezzel a csodás (de kajak csodás) külsejével fiúkat akar elvarázsolni. Bár engem sikerült. De ha ezt megtudná, tuti undorodna tőlem. Bár Sehun nem olyan...

Visszamentem a szobámba, felöltöztem a fürdőben elvégeztem a teendőimet azzal elindultam a suliba. A hideg téli szél kipirosította az arcom ami nagymamám szerint nagyon aranyossá tesz. Hát kétlem.
Utálok utcán járkálni. Zajos. Főleg így reggel. Kihalásztam a táskámból a telefonom és a fülhallgatóm, bekapcsoltam a kedvenc zeném majd sálamba temetve az arcom mentem tovább.

A suli épületéhez érve elkapott a hányinger ami velem elég sűrűn előfordul az iskola meglátása után. Kicsit aggódtam, hogy Sehun nem lesz itt. Jó nem ez az első alkalom hogy hiányzik, és vannak rajta kívül barátaim, de egyikül se ért meg úgy mint Sehun. Mély lélegzetvétel után léptem be a kapun. A porta mellett elhaladva léptem be a fűtött folyosóra, ahol -mint egy jégtömb- lassan kezdtem kiolvadni. A melegség átjárta a testem. A szekrényemhez érve lepakoltam a cuccaim, kivettem a tolltartóm illetve az irodalom tankönyvet és a radiátorra telepedtem. Mivel szegény lényem elég fázós sűrűn látnak a radiátoron csimpaszkodni. Először kicsit hülyének néztek de aztán fokozatosan kezdték megszokni Luhanka furcsa szokását.