gay boys make me happy

Crying [hendery x ten]

Chittaphon nem hitt a szemének. Nem tudta elhinni, hogy a padon ülő szerelmes párt Taeyong és Jaehyun alkotta. Taeyong, akibe már évek óta reménytelenül szerelmes, de Taeyong sose viszonozta érzéseit. Mindössze csak játszott a fiatalabb őszinte érzéseivel. Chittaphon nagyon haragudott rá, de mégis szerette. Úgy érezte, hogy Taeyong sose tudna olyat tenni amivel eltudja érni, hogy ne szeresse többé. De mégis sikerült neki.  Látta, hogy Jaehyun szorosan ül mellette. Látta, hogy a kezét is fogja. És szemtanúja volt annak is, hogy egy szerelmes csókot váltottak egymással. Chittaphon szíve darabokra tört. Szemei megteltek könnyekkel, de nem akart sírni. Előttük nem. De nem bírta visszatartani előbukkanó könnyeit. Lassan folytak végig a sós cseppek makulátlan bőrén, majd azt egyre több és több követte. Sietősen szaladt arrébb, miközbe a szívét szorítgató keserves sírás feltört belőle. Rengetegen megnézték ahogy sírt, de senki nem vigasztalta meg. Pedig akkor csak arra vágyott. Hogy valaki szorosan magához ölelje, és megnyugtassa. Az udvar felé igyekezett, hogy a kinti friss levegő megnyugtassa picit. Folyamatosan a nemrég lejátszódott esemény pörgött lelki szemei előtt, nem tudta elfelejteni.
Akaratosan vágta át magát a folyosón lézengő tömegen, majd amint kiért az udvarra mélyet szippantott a friss levegőből. Körbe tekintett a padokon, de mindegyik foglalt volt. Lemondóan sóhajtott, miközben megtörölte könnyektől nedves arcát. Eszébe jutott a fenyő fa mögötti pad, ami szinte mindig üres. Nem szeret ott ülni a többi diák. Tökéletesen eldugott volt, és ez pont kapóra jött Chittaphonnak. El is indult a pad felé, amire leült, majd fejét lehajtva indultak meg könnyei is.
- Miért sírsz? - hallott meg egy másik hangot, mire ijedten kapta fel tekintetét. A másik évfolyamba járó fiú lassan közelítette meg a padon ücsörgő fiút. - Leülhetek melléd? - kérdezte, miközben lassan helyezte le magát a régi, árnyékos padra még Chittaphon válasza előtt.
- Már leültél, Hendery - sóhajtott picit, miközben ismét megtörölte szemeit.
- Igaz-nevetett tarkójára simítva Hendery, miközben aggódva vizslatta Chittaphon arcát. - Mi a baj?
- Semmi - nevetett kínosan Chittaphon, miközben hajába túrt.
- A semmi miatt nem sírunk - rázta meg fejét a fiatalabb, mire az alacsonyabb keserűen felnevetett.
- Miért mondanám el, Hendery? Nem vagyunk mi olyan jóba hogy minden bajom elmondjam neked - nézett szeme sarkából az említettre.
- Tudom, Hyung. De nem szeretem ha szomorú vagy. Szeretném ha újra mosolyognál. Bármit megtennék azért, hogy ne lássalak sírni - nézett komolyan Hendery, majd megfogta Chittaphon kezeit. Chittaphon melegséget érzett szétáradni a mellkasában. Erre volt szüksége. - Szóval mondd el kérlek mi a baj.
- Tudod... szeretek valakit... aki valaki mást szeret - mondta halkan, miközben kezeiket nézte. Valamiért tetszett neki összekulcsolt ujjaik látványa.
- Ismerős helyzet - mosolygott keserűen Hendery, de arcán egyből hatalmas mosoly derült fel. - Ne legyél szomorú Hyung. Találsz majd valaki mást, akit jobban fogsz szeretni mint őt. Higyj nekem - simogatta meg hüvelykujjával kézfejét.
- De én csak őt szeretem... - motyogta halkan, sírós hangon az alacsonyabb. Szemeiből ismét megindultak a sós könnycseppek, amiket Hendery törölgetett le szabad kezével. De Chittaphon sírása nem látszott csillapodni, ezért egy szoros ölelésbe vonta az idősebbet. Chittaphon úgy bújt Hendery karjai közé, mint valami menedékbe. A másik fiú ölelése menedék volt a fájdalom elől. Mélyen beszippantotta a kellemes illatát, érezte, hogy kezd megnyugodni.
- Tudom hogy rossz, Hyung - simogatta Hendery nyugtatóan Chittaphon hátát. - De találni fogsz valaki mást. Valakit, aki mindennél jobban fog szeretni téged. Mint ahogy én szeretlek téged.
Chittaphon szíve kihagyott egy ütemet. Hendery szeretné őt? De mégis mióta? És hogy nem vette észre eddig?
- Szeretsz engem Hendery? - kérdezte az alacsonyabb, miközben óvatosan bújt ki karjai közül. Hendery félt. Nem akarta hogy a hirtelen "vallomása" miatt Chittaphon megharagudjon rá. Megértette az idősebb reakcióját, hiszen ő se reagált volna másképp. Sose beszéltek egymással, így furcsa lehetett neki ez a hirtelen kimondott szócska. De Chittaphon szemei nem tükröztek elutasítást, ami valahol megnyugtatta a fiatalabbat.
- Nagyon szeretlek Hyung - mosolygott picit. Egyik kezével Chittaphon arcára simított, aki először picit vonakodva, de végül készségesen bújt a másik kezébe. - Tudom, hogy ez így nagyon hirtelen. Meg is értem, ha nem tudsz mit mondani. De szeretném ha tudnád, hogy mindennél fontosabb vagy nekem.
Chittaphon meg se tudott szólalni. Ajkaira egy apró mosoly ült ki, ami megdobogtatta a fiatalabb szívét. Automatikusan hajolt közelebb Chittaphonhoz és összeérintette ajkaikat, még ha csak rövid időre is. Az idősebb arca egyből vörösben kezdett pompázni, amit Hendery nem tudott nem meg mosolyogni. Borzasztó aranyosnak találta.
- Ne sírj többet, oké? - mosolygott rá Hendery, miközben újabb ölelésbe vonta az alacsonyabbat. - Sokkal jobban szeretem ha mosolyogsz.
- Oké - válaszolt halkan, egy apró mosollyal arcán Chittaphon. Lehunyta szemeit, majd a másik karjai közt élvezte a kellemes levegőt. Egész szünetben kettesben tudtak lenni, ami mindkettőjüknek jó volt. Akkor jöttek rá, hogy milyen fontosak is egymás számára.