The Azure Necklace [Átírás Alatt/Under Editing]

Királyi meghívó

Word Count/Szavak száma: 445

A/N: 
I'd like to thank -midnightwishes for making a banner for me you are going to see it at the end of every chapter. :) This was her first time doing it and it looks gorgeous.
Szeretném megköszönni
-midnightwishes -nek aki a rész végén látható bannert készítette, minden rész végén látni fogjátok. Ez volt az első alkalma, hogy ilyet csinált és pompásan sikerült. :)

"Elise! Elise! Hol vagy?" Kiáltott anyám pirosló arccal, lélegzetét kapkodva a futástól. Aranyszínű haja kibomlott elegáns kontyából.

"Itt vagyok." feleltem oda sétálva hozzá. "Apádnak mondandója van számodra, gyere gyorsan!"Ragadta meg a karomat nagybátyám dolgozószobája felé indulva.

"Ma reggel levél érkezett." Jelentette ki apám letéve a szóban forgó levelet az íróasztalra.
"Szabad megtudnom mi áll a levélben?" Kérdeztem egy pillantást vetve az asztalon heverő lapra.

"Abban bizakodtam, hogy te majd megtudod mondani magadtól, mivelhogy neked címezték e levelet. Bátorkodtam elolvasni engedélyed nélkül és azt kell, hogy mondjam megleptél lányom."

Mondta apám felém nyújtva a levelet melyen a pecsét már fel volt törve, jelezvén, hogy valaki csakugyan elolvasta. Hamar elolvastam a rövidke, hivatalos levelet mely a királyi családtól jött.

"Ez bizonyára valami félreértés." Mondtam a levelet anyám kezébe adva.

"Kezdetben én is így véltem. De most ha jobban belegondolok nem is tűnik akkora botorságnak. Nem is tudod, mekkora befolyáshoz jutnánk, amennyiben minden jól megy." Érvelt apám, anyámra nézve remélve, hogy ő is egyet ért véleményével.

"Nem is tudom Philip, ezt még jobban át kéne, gondolnunk mielőtt döntenénk." Mondta anyám visszatéve a levelet az asztalra.

"Igazad lehet szívem, de lássuk be ez nagy lehetőségeket nyújthat a családunk számára." Próbálkozott tovább apám hiábavalóan.
"Nem gondolod, hogy a lányunk fontosabb a te célodnál?" Kérdezte anyám bosszúsan apámra meredve, kezeit a csípőjére helyezve.

"Tisztában vagyok vele Florence, de gondolj csak bele, mi lenne, ha sikerülne elérnünk eme célt?"

Hördült fel apám váratlanul.

"A lányunk nem egy bábu, akit kedved szerint rángathatsz!" Eddigi életem során nem sokszor hallottam anyámat üvöltözni apámmal pláne nem az érdekemben, úgyhogy eléggé le voltam döbbenve.

Teljesen lefagytam.

"Hálás lennék, ha én is beleszólhatnék a dologba. A levél elvégre nekem lett címezve." Szólaltam meg végül megelégelve a szócsatájukat. A hangomat nem mertem megemelni félve, hogy azzal egy újabb vitát szítok.

"Mit szeretnél közölni velünk?" Kérdezte apám lenyugodva
"Míg ti egymással perlekedtetek addig volt elég időm megfontolni a válaszomat a levélre, és úgy határoztam, hogy visszautasítom a meghívást." Mondtam anyámra nézve, aki megértően bólintott egyet.

"Felfogtad milyen hatalmas lehetőséget taszítasz félre a gyermeteg ábrándjaid miatt lányom? Térj, észhez ilyen lehetőséget nem fogsz kapni többet!" Kiáltott rám apám, kezeivel hadonászva.

"Atyám nézzük reálisan ezt a bizonyos lehetőséget, ha már most az első ilyesfajta meghívást elfogadnánk, az könnyelműség lenne részünkről, és még azt gondolnák, hogy kétségbeesettek vagyunk.
No meg, ha tényleg ennyire szeretnének körükben tudni, akkor nem hátrálnának meg amennyiben visszautasítjuk ezt a meghívást."

Mondtam, hol egyikükre, hol másikunkra nézve.

"Hmm...még átgondolom, az eshetőségeket még egyszer mielőtt meghoznám a végső döntést és válaszolnék, de kezdem belátni, hogy akár még igazad is lehet."

Mondta apám mielőtt kitessékelt volna onnan, hogy minden bizonnyal megtárgyalják a teendőket anyámmal.

Nem volt más hátra, minthogy várjak.