The Azure Necklace [Átírás Alatt/Under Editing]

Hírek 1/2

Word Count/Szavak Száma: 330

Az estély tovább húzódott, mint azt eredetileg gondoltam volna. Az első táncom után nem leltem a misztikus férfit sehol. Nem mintha minduntalan őt kerestem volna.

A maszkabál a végéhez közeledett, már alig lézengett néhány ember a bálteremben. A királyi pár is nyugovóra tért már, tudomásom szerint.

Úgy döntöttem, hogy számomra is eljött az idő, hogy a puha paplan alá vessem magamat.

Ébren maradásom érdekében, lépteimet számoltam a fehér márvány padlón.

12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, vagy talán már 23, és hol is tartottam?

Egek ez még inkább elálmosított, ha az lehetséges. Már nem kell sok idő... nyugtattam magamat, meglátva fehérre festett ajtómat.

Csak ne legyen zárva!

Enyhén reszkető kézzel nyúltam az arany bevonatú kilincs felé. Megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy a kilincs engedett.

Becsuktam magam után a szobaajtót, majd kulcsra zártam éjszakára.

Semmi szükségem arra, hogy egy bortól megrészegült ember betévedjen, miközben alszom.

A spanyolfal mögé bújtam, kioldva a hátamon lévő fűzőt.

A lehető leggyorsabban megszabadultam a többi ruhadarabtól, csakúgy, mint maszkomtól.

Az ékszereimet pedig visszahelyeztem a helyükre.

Az öltözőasztalnál lévő tükörben csodáltam egy darabig a nyakamat ékesítő azúr nyakláncot, még mielőtt az ékszeres dobozba helyeztem volna vissza.

Felöltöttem, fehér hálóruhámat és elmerültem az álmok csodálatos világában.

Reggel, tajtékozva riadtam fel.

Megpróbáltam visszaemlékezni az álom szörnyűségére, de hasztalanul.

Visszahanyatlottam az ágyra pár percig, hogy kiélvezzem a nyugalmat.

Egészen addig, amíg rohanó léptek zajára nem lettem figyelmes.

Az ajtóm felé indultam hátha kihallok bármi beszédet, ami segítségemre lehet.

Néhány szófoszlányt hallottam a királlyal voltak kapcsolatosak, de, hogy pontosan miért és hogyan azt még nem tudtam.

Mrs. Crawford biztosan megosztja velem, ezzel kapcsolatos információit mihelyst megtud valamit. Addig is el kell készülnöm reggelire.

Fehér piros pöttyös ruhámat vettem fel, nem tudom eldönteni, hogy vegyek e föl kalapot vagy fölösleges. Mindez persze attól is függ, hogy kint étkezünk vagy bent.

"Ms. Dawson, ébren van már?" Kérdezett Berta. Az ajtóhoz léptem és elfordítottam benne a kulcsot.

"Igen." Feleltem, kinyitva az ajtót a szőke hajú cselédnek.