The Azure Necklace [Átírás Alatt/Under Editing]

A megbeszélés 1/2

Word Count/Szavak száma: 560

A/N: Nem tervezek beletenni történelmi személyiségeket és eseményeket bár megeshet, hogy lesznek hasonlóságok karaktereknél. 

A fent látható előzetest kedves barátom @@my-last-resort készítette. Szerintem csodásan megoldotta azt amit kértem és remélem nektek is tetszeni fog csakúgy mint a történetem.

Kellemes olvasást!

Kellemes tavaszi nap volt így úgy határoztam, hogy szabadidőmet a kertben töltöm, még mielőtt apámmal találkozom.

Az egyik szökőkút mellett állva élveztem a víz csobogó hangját és a fákon ülő madarak énekét hallgattam.
Azon tűnődtem mi oka lehet annak, hogy magához hívatott?
Remélem, nem közöl számomra kellemetlen híreket.

Bár miért is közölne? Megfelelően haladok a tanulmányaimmal és idegen nyelvi tudásomat is tovább fejlesztem könyvek olvasásával és esetleg egy-egy vers lefordításával.

Ami nem kis dolog pláne, hogy csak egy törékeny virágszál vagyok „drágalátos"nagybátyám szavaival élve. Természetesen nem szólhattam vissza neki mivel az nem ildomos.

S mégis többször azon kaptam magamat, hogy nem túlságosan is kedves dolgok járnak a fejemben a nagybátyámmal kapcsolatban.

Elérkezett az idő, hogy apám dolgozó szobájába menjek. Átfutottam a kerten amilyen gyorsan hosszú ruhám megengedte. Megpróbáltam a kikövezett úton maradni, nehogy összepiszkoljam a cipőmet és a szoknyámat.
Gyors léptekkel már a dolgozó szoba tölgyfa ajtaja előtt álltam, bár kissé ziháltan. Megigazítottam sötét szőke hajamat és megnéztem nem lett e mocskos valahol baba rózsaszín ruhám, amit még szülinapomra kaptam.

Kopogtattam párat és füleltem hátha meghallom atyám mély hangját az ajtó mögül. De nem hallottam semmit, így elkaptam onnan a fejemet, nehogy ismételten összeborzolódjon a hajam.

"Szabad!" Kiáltotta. Megfogtam a kilincset és lenyomtam, az ajtó hangosan megnyikordult. Itt lenne az idő, hogy az inasunk megolajozza ezt az ajtót is csakúgy, mint a könyvtárét.

"Kérlek, csukd be magad után az ajtót lányom." Szólt apám, felnézve egy pillanatra íróasztala mögül.

Uh...ha az apám lányomnak szólított az két dolgot jelenthetett.

Először is, hogy vendég jön a házunkhoz, ami vagy nagyszüleimet, vagy nagybátyám és nagynéném érkezését jelentette, de esetleg egy fontos úr vagy hölgy megérkezésére is utalhatott.
Másodszor pedig valami nagyon komoly, avagy fontos dologról van szó.

"Igen is atyám" mondtam becsukva magam mögött a nehéz fa ajtót. Elindultam apám étcsokoládé színű író asztala felé, ami a szoba túloldalán helyezkedett el, mint mindig a fekete bőr székén ült előtte rendezett oszlopokban papírok.

"Kérlek, foglalj helyet." Mutatott az asztal másik oldalán lévő székre, ami pont vele szemben helyezkedett el.
Engedelmeskedve egyszerű kérésének leültem.

Körül futattam szememet a szobán, nem volt benne sok holmi apám nem volt oda a túlságosan is csecsés dolgokért. Néhány családi portré helyezkedett el a zöldre tapétázott falakon.

Volt még továbbá egy az íróasztallal azonos színű könyves szekrény, és egy földgömb is mely még a nagyapámé volt, amit utazásai során vett valahol.

"Megtudhatnám miért hívatott ide édesatyám?" Kérdeztem barna szemeibe nézve. Ha jobban belegondolok, sokkal inkább hasonlítok anyámra, mint apámra külsőleg legalábbis.

Bár anyámnak egy-két árnyalattal sötétebb a haja, amit inkább világos barnának mondanék, a szemszínűnk majdnem egyezik, ugyan az enyém inkább kéknek, mint zöldnek mondható.

"Természetesen. Az ok, amiért ide hívtalak nem más minthogy...khm... ahogyan te is tudod eljött az ideje annak, hogy"

Apám ivott egy kortyot az asztala szélén álló boros pohárból.
Biztos a türelmemet teszteli vagy egyszerűen kiszáradt a torka, apám esetében sajnálatos módon nem lehetett tudni.

"Annak, hogy házasság köttessék a mi családunk és egy másik nemesi család között." Mondta letéve az elegáns poharat az asztalra.
"Kiknek a frigyére gondolt pontosan édesapám?" Kérdeztem olyan higgadtan amennyire csak tudtam. Bár nem kétlem, hogy arckifejezésem árulkodott a félelmemről, akármennyire is próbáltam leplezni azt.