The Azure Necklace [Átírás Alatt/Under Editing]

A bál utáni nap

Word Count/Szavak Száma: 646

A/N: Bocs a késésért.😅

A nyitóbál utáni nap Emily teljesen máshogy viselkedett, mint azt megszokhattuk tőle. Szétszórt volt, gondolatai folyton elkalandoztak és mindig dúdolt. Kétség sem fért hozzá szerelmes lett. De kibe?

Benwick gróf fiába tán? Esetleg valaki másba? Kivel az est folyamán találkozott a beszélgetésünk után?
"Emily, beszélhetnék veled négyszemközt?" Kérdeztem valószínűleg megzavarva ábrándozását.

"Persze, Elise." Mondta. Majd karöltve sétáltunk egyet a kertben. "Szeretnék feltenni neked egy kérdést." Mondtam ránézve gesztenyebarna hajú nővéremre.
"Tedd csak fel nyugodtan." Mondta s elmosolyodott kivillantva fogsorát.
"A kérdésem az lenne, hogy szerelmes vagy-e?" Kínos csend telepedett ránk csak a madarak csicsergését lehetett hallani.

"Úgy vélem igen." Mondta egy kislányos mosollyal az arcán.
"Azt is elmondanád, hogy kibe?
"Benwick gróf fiába ne talán tán?"Kérdeztem oldalba lökve egy kicsit, majdnem bele esett a mellettünk lévő rózsabokorba.

"Áh, dehogy őt csak vonzónak találtam egészen a beszélgetésünk utánig. Mikor felkért táncolni egy igazán jóképű úriember. Ráadásul az első táncunk után még vagy ötször felkért." Áradozott Emily a számomra még mindig névtelen férfiról. Örömében még forgott is egyet.

"Na és mi a neve ennek az úriembernek?" Kérdeztem izgatottan.
"A neve Jason Hamilton egy báró egyetlen fia." Közölte vigyorogva.

"Egy szóval ő örökli majd a családi birtokot. Apánknak ez tetszeni fog amennyiben Mr. Hamilton említette neked udvarlási szándékát." Mondtam elmosolyodva.

Kérlek, Emily mond, hogy említett bármi ilyet.

Nem szeretnék ide-oda utazgatni az országon keresztül csak, hogy találjunk valakit, akit apánk el fogadna jegyesedül.

Végül is az teljesen értelmetlen lenne apánk részéről, hogy elküldjön bennünket ezekhez az urakhoz, ha már Emilynek van egy udvarlója, akiből a közel jövőben vőlegény is válhat.

"Nos, nekem csak annyit mondott, hogy szeretni valamiről beszélni a papával." Mondta Emily kuncogva.

Szívesen megkérdeztem volna mikor lesz ez a találkozó már amennyiben apánk beleegyezik. De nem szándékoztam elrontani nővérem boldogságát így csak elmosolyodtam.

"Elise megbeszélni valóm van veled." mondta az anyánk, megszakítva Emilyvel való társalgásomat.

Követve a házba bementünk nagybátyám dolgozó szobájába az író asztal mögött meglepő módon nem ő hanem apám ült vele szemben két üres szék.

"Jó reggelt apám." mondtam illedelmesen.
"Az ok amiért ide hívattam édesanyádat és téged nem más mint Emily. Tudni illik egy báró fia engedélyt kért, hogy
udvarolhasson Emilynek." Közölte apám a tényeket szárazon.

"Mi az illető ifjú neve?" Kérdezte anyám öröm teli hanggal.
"Véletlenül nem Jason Hamilton?" Kérdeztem.
"De igen. Úgy vélem előnyünkre válna, ha ez a házasság megköttetne."

"Ezek szerint megengeded Mr. Hamiltonnak, hogy udvaroljon Emilynek?" Kérdezte anyám. Minden bizonnyal már az esküvőt tervezgetve a fejében.

"Igen ez a tervem. Így nem kell aggódnod az utazások miatt sem Elise." Mondta apám rám tekintve.

A szemében megkönnyebbülést fedeztem fel egy röpke pillanatra. Úgy tűnik még apámat is megnyugvással töltötte el a tudat, hogy a lányai nem utaznak keresztül-kasul "teljesen egyedül,,.

"Csodálatos!" Kiáltotta el magát anyám örömében. Meglepett örömének ily módon való kifejezésével.
"Úgy bizony bár Emily után is lesz elég gondunk udvarlókat keresni a lányoknak." Mondta apám.

Biztos voltam benne, hogy a fejében már azt kalkulálja, hogy melyikünk kinek lesz megfelelő feleség és persze ezzel mennyi földbirtok fog kapcsolódni a családunkhoz.

"Ha megbocsátanak, szeretnék visszatérni-...."
"A tanulmányaidhoz! Jól gondolom kislányom?" Kérdezte, még inkább parancsolta apám.
"Igen, hogyne." Mondtam pedig a tanulás volt a legmesszebb attól, amit csinálni szerettem volna.

Annak ellenére, hogy egyáltalán nem volt szívem neki állni tanulni mégis elindultam a kijelölt szobám felé megkeresni a tankönyveimet. Megfogva a táskát, amiben voltak elindultam a könyvtár felé, hogy békében tanulhassak.

Nagyjából másfél óra tanulás után visszavittem a könyveket a szobámba és visszatértem a könyvtárba kedvemre való olvasmány után kutatni. Lassan végighaladtam néhány könyvespolc között, mígnem megakadt a szemem az egyik könyvön.

A címe ismerősnek tűnt csakúgy, mint az író neve. Ha jól emlékszem láttam anyámat olvasni ezt a könyvet még otthon talán három vagy már esetleg négy hónappal ezelőtt.

Oly gyorsan szállnak a hónapok, hogy nem tudnám megmondani.
De egy biztos anyámnak nagyon tetszett a könyv kiolvasása után sokáig áradozott róla és, hogy milyen jó lenne, ha mi is kiolvasnánk.

A/N: Remélem elnyerte a tetszéseteket ez a rész. :)