The Azure Necklace [Átírás Alatt/Under Editing]

Visszatérés a királyi udvarba

A/N: A fent látható ruhákat és maszkokat viselték a bál alatt.

Word Count/Szavak száma: 749

Gondolataimat anyám hangja zavarta meg.

"Gyere be, kislányom bejelenteni valóm van." Mondta anyám derűsen. Nem volt mit tennem, elindultam vele vissza a házunkba.
Mire beértünk már majdnem mindenki jelen volt a barackszínű szalonban apámat leszámítva, aki már biztosan tud a hírről így értelmetlennek találva megjelenését.

"Azért hívtalak ide benneteket mivel nagy hírem van. Mint azt már idősebb testvéreitek kik már megházasodtak és elköltöztek számotokra is eljött az idő, hogy bemutassunk a királyi udvarban." Anyám beszéde után testvéreim beszélgetésbe elegyedtek.

Vagy legalábbis azok, akik még itthon laktak. Dory, Mia, Jane, és Emily meg persze én. Fivéreim mind idősebbek lévén már megházasodtak és elköltöztek.

A legfőbb beszédtéma az volt, hogy ki milyen ruhákat és ékszereket visz nem is beszélve a kalapokról és legyezőkről.

Velük ellentétben én nem voltam oly izgatott. Nem arról van szó, hogy nem várom az utat csak kellemetlen élmények fűztek az udvarhoz.

Négy éve mikor 13 esztendős voltam elkísértem a szüleimet és legidősebb testvéremet, Pénelopét.

Emily és bátyáim otthon maradtak pedig Emily minden vágya az volt, hogy bepillantást nyerhessen az udvari életbe de, elkapott egy náthaféleséget így nem jöhetett velünk.

S én is csak azért mehettem, mert apám a meghívóra való válaszába azt írta, hogy két leányát hozza magával, és minthogy Emily után én voltam a legidősebb én mehettem velük az udvarba.

Az volt a terv, hogy amíg ők bálokra járnak, én a nagybátyáméknál maradok, de kikönyörögtem, hogy legalább a nyitóbálon lehessek ott.

A szüleim belegyeztek mivel, hogy álarcos bálról volt szó senki sem látta volna meg arcomat így nem tudtam volna elvonni a figyelmet Pénelopéról.

A bál éjszakáján egy kék ruhát viseltem ujjvégein csipkével kék és fehér álarccal.
Pénelopé egy tűz piros ruhát viselt fekete álarccal
kirívó ruhájával egyből magára vonta a figyelmet mikor beléptünk.

Az estély legnagyobb részét anyám mellett töltöttem, míg apánk bemutatta nővéremet a többi nemeseknek.

Minden megfelelően ment egészen addig, amíg úgy nem döntöttem, hogy kimegyek a kertbe levegőzni.
A csillagokban gyönyörködtem mikor megszólalt egy hang mögöttem.

"Úgy tűnik nem csak én fáradtam bele ebbe az estélyben." Mondta a férfi megállva mellettem. Feléje fordítottam a fejemet felmérve kinézetét.

"Megtudhatom kegyed nevét?" Tudakolta az idegen úr.
"Ez egy álarcos bál uram." Feleltem magabiztosan.
"Mily igaz hölgyem. Ha esetleg visszaszándékozik térni a bálba, megtisztelne egy tánccal?" Kérdezte rám szegezve tekintetét.

Fogalmam sem volt mit feleljek, nem tudtam, hogy ki ez a férfi vagy, hogy honnan jött, de egész este azt néztem hogyan táncol a többi ember. Nekem is kijár egy kis szórakozás nem? "Örömmel." feleltem, átkarolva felém nyújtott karját.

Kar öltve mentünk vissza a bálterembe. Éppen akkor kezdtek el játszani egy új dalt. Elkezdtünk táncolni s mire észbe kaptam a bálterem közepén találtam magamat.

Miután véget ért a dal apám felkért egy táncra természetesen csak azért, hogy négyszemközt beszélgethessünk anélkül, hogy bárki megzavarna minket. "Mégis mit képzeltél?" Sziszegte idegesen.

"Nem értem miről beszél édesapám, én csak táncoltam egyet, ahogyan mindenki más is."Feleltem pimaszul. Apám fortyogott a dühtől nem volt hozzá szokva, hogy visszabeszéljenek neki. Pláne nem a saját lánya.

"A férfi, akivel táncoltál nem más volt, mint a lord, akinek Pénelopé kezét szántam." Mondta nyugalmat erőltetve hangjára bár arca még így is piros pozsgás maradt.
"Ettől függetlenül miért ne táncolhattam volna vele?" Kérdeztem, egy fordulás után.

"Az egész bál alatt téged figyelt rá se hederített a nővéredre és eddig csak veled láttam táncolni." Felelt apám nyugodtabban, mint korábban. Az arca már nem volt piros, mint korábban.

"Ez mitől lenne az én hibám? Talán ha figyelmeztetett volna a bál kezdetén, hogy a zöld ruhát és sárga álarcot viselő szőke fiatalember Pénelopé jegyese akkor mindez nem történik meg." Jelentettem ki határozottan. Ha szerencsém van, apám ezt nem veszi visszabeszélésnek részemről.

"Jogos, amit mondasz lányom, de megkell értened ez mily rosszul eshetett nővérednek." Közölte velem.
"Nem igazán látom rajta, hogy bánja a dolgot." Mondtam Pénelopé felé fordítva fejem. Apám követte példámat így meglátva Pénelopét táncolva egy nemessel, aki nem a jegyese volt.

Apám dühtől fortyogva oda ment Pénelopéhoz és lekérte táncolni, mint az én esetemben. Míg apám Pénelopét dorgálta megkerestem anyám, félre vontam s elmagyaráztam neki az eddig történt eseményeket.

"Elise! Elise!" Kiabálta Jane és Mia egyszerre ami nem volt megszokott látvány ikerhúgaimtól.
"Igen?" Kérdeztem feléjük fordulva.
Hajszínűket leszámítva ugyanúgy néztek ki. Janenek gesztenyebarna haja volt mint Emilynek,  Miának pedig fekete csakúgy mint legidősebb bátyámnak Jonathannak.

"Kölcsön kérhetem a kék le-......." kezdte volna el Jane de Mia közbe szólt "Kölcsön adnád a gyöngyös nyakláncodat?"

"Persze nyugodtan kölcsön vehetitek mindkettőt." Mondtam egy kis mosollyal az arcomon. "Köszönjük Elise." mondta Jane mielőtt még elviharzottak volna Miával.

Elmosolyodtam izgatott húgaimat nézve.

A/N: Szeretnétek, hogy legyen majd több visszaemlékezés a történet folyamán, vagy koncenráljak inkább a jelenlegi történésekre? 

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek. 😚