Rossz Fiú✔️

1.1

Nem tudom ki ,hogy van vele de rossz ötlet volt metrózni,nyáron a negyven fokba.De ez van mit is lehetne tenni? De mivel be kell jelentkeznem,hogy Budapesten vagyok , így inkább aput választottam anya helyett.Reggel hatkor indultam el Kecskemétről, és most van délelőtt egyóra. Nem is olyan vészes ,ahhoz képest,hogy mindjárt elájulok.Viszont az is meglepő,hogy a telefonom még nem merült le. A lelket már csak az tartotta bennem, hogy remélhetőleg egy órán belül otthon leszek , egyedül. Lezuhanyzom,majd bedőlök az ágyba és este pedig találkozzunk Fruzsival és Hannával. Igen ez tartja bennem a lelket határozottan. Két hónapja nem találkoztunk, ami felért egy tébollyal. De tényleg, már annyira hiányoztak,igaz Fruzsival non-stop beszélgettünk, de az akkor sem ugyan az. Persze nagyon jó volt Kittivel( az unokatesómmal),csakhogy az mégsem ugyan az. Ez volt a második nyaram Kecskeméten és fantasztikus volt még így is. Na jó, csak azért , mert megszabadultam a szüleimtől és a hiperaktív(khm nyomi) húgomtól. Gondolom akinek van egy öt éves húga aki miatt ,leszarják őt az átérzi a helyzetemet. Tizenegy voltam mikor Vivien megszületett. Onnantól minden csak róla szólt. Utáltam , sosem akartam testvért mivel már volt, még pedig Kitti. Mivel reményeim szerint, varázslatos módon találkozom Andy Biersack-kel (megkeresem és elrabolom) belém szeret és boldogan élünk Amerikába. Ez a námbör van tervem, a másik pedig az, hogy tizennyolc évesen, érettségi után keresünk egy három szobás lakást a lányokkal, és elköltözzünk otthonról. A vészhelyzet tervem pedig az, hogy Fruzsit eladjuk örömlánynak és majd eltart minket. Na jó, dehogy is. Sose tennék ilyesmit.

A kapcsolatunkegyébként a lányokkal,nagyon jó. Nem szoktunk veszekedni, de ha még is megbeszéljük, majd kibékülünk. Nem tudunk hosszú távon haragot tartani, egyszerűen ilyenek vagyunk.

A metró recsegve bemondta a következő megállót magyarul, majd angolul(The next stop is Nagyvárad tér LOL). Az emberek leözönlöttek a járműről velem együtt. Itt egy kicsit jobb volt,mivel a metrók szele hűvösé tette az aluljárót.

Utam a lépcsőhöz vezetett,amin keresztül felmentem a kórházakhoz(mire felértem azt hittem megszakadok).Apa orvos volt ott, még pedig a kardiológián. Utáltam ide bejárni,gyűlöltem a kórházakat.Mindig is utáltam ezeket a helyeket. Amint beléptem az épületbe megcsapott az a jellegzetes kórház szag amit utáltam tisztaszívből. Gyors léptekkel mentem. Megnyomtam a lift gombját és vártam,türelmetlenül természetesen. Alig vártam ,hogy végre otthon legyek. A hajam még így is a tarkómhoz tapad , hogy lófarokba volt. Az a kevés szempillaspirálom pedig már a vonaton elfolyt a hőségben. A lift megtisztelt azzal,hogy kinyílt. Két nővér,egy kislány és gondolom az anyukája voltak bent. A kétnővér kiszállt,de előtte köszöntek nekem én pedig udvariasan vissza köszöntem .Be passzíroztam a bőröndöm, majd megnyomtam a kívánt emeletem gombját. Szerencsémre alig egy perc alatt felértem az ötödikre. Ki rángattam a bőröndöm magam után, és apa rendelője felé vettem az irányt. Akik ott ültek és apára vártak, furcsán néztek rám mikor,kopogás nélkül egy bazi nagybőrönddel berontottam. Nagyon nem érdekelt, kezdett nagyon elegem lenni Mikor benyitottam apa épp egy tizenhárom év körüli lányt vizsgált(meghallgatta a szívverését csak).Gondolom a kislány anyukája az aki pedig ott állt Mónival(apa asszisztense).Mindenki felém kapta a fejét én pedig becsuktam magam mögött az ajtót ,a bőrőndött ott hagyva rogytam le apa székébe.

-Léna!-mondta apa köszöntés kép-Elnézést kérek,anyuka csak a lányom,most jött haza a nyaralásból- szabadkozott. Az anyuka csak elmosolyodott.

-Semmi gond.Akkor a vizsgálat után vissza jövünk.-mondta a nő.

-Igen. Menjenek le a harmadikra és ott lesz.-mondta Móni. A kislány és az anyukája megköszönte majd kimentek.

-Szia,drágám.-köszöntött apu vidáman majd megölelt .Nem viszonoztamaz ölelését, ahhoz túl kényelmesen ültem-Milyen volt Kecskemét?-kérdezte , mire csak legyintettem.