Rossz Fiú✔️

3.6

Úgy ébredtem fel,hogy folyt rólam a víz.Az ágyban lelöktem magamról a takarót,ami most teljes egészében Niken volt,aki melletem feküdt,meztelen felső testtel.

Azt álmodtam,hogy miután megmentett nem bírtam hozzá érni,és terhes lettem.De ez csak egy rossz álom volt.

Egy valósághű rémálom.

De most már minden rendben.Itthon vagyok,Nikkel és lassan itt a szülinapom is.Végre valami jó az elmúlt napok után.

A telefonomat a kezembe véve megnéztem mennyi az idő.

01:56

Remek,már hajnali kettő.Nikre sandítottam aki csak édesen szuszogott és felém fordult.

Óvatosan kimásztam az ágyból,majd kisurrantam a konyhába,hogy igyak.Szörnyen szomjas voltam,és a pulzusom még mindig szapora volt.

Halkan kimentem a szobámból,a telefonommal a kezembe és a konyha felé vettem az irányt.

Utáltam a rémálmokat,olyankor sose tudtam vissza aludni.De ez most más volt,mintha tényleg megtörtént volna,olyan valóságos volt az egész.

Elvettem egy poharat a szekrényből,majd megengedtem a csapot és megvártam még tele lesz.

Utána elzártam,majd kortyoltam párat.

Minden egyes dolog olyan volt,mintha megtörtént volna.Pedig nem,nem undorodom Niktől és nem vagyok terhes.

Jól vagyok.De tényleg,boldog vagyok Nikkel,és a pszichológusom is sokat segített azóta,olyannyira,hogy téli szünet után visszamegyek a suliba is.

Sőt a szülinapomat is megünnepeljük.Tizennyolc leszek,nem minden nap lesza z ember nagykorú.Viszont csak szűk családi körben,mint tavaly.

Csak most Áron is meg van hívva.

Egy hét múlva lesz.Wáo.

Még mindig nem fogtam fel,hogy ténylegesen tizennyolc leszek.Majd bemegyek a dohanyboltba,hogy vegyek rágót meg bubis vizet.Ezzel egy álmom fog valóra válni majd.

Kiittam a poharam maradékát,majd a kanapé felé vettem az iranyt és kényelmesen elhelyezkedtem volna,ha a az a ribanc anyám nem oda tenne mindent.Istenem,hogy ez a nő még ilyenkor is feltud baszni.

Ledobáltam minden gecis dolgukat,majd leültem és megnéztem a telefonom.

Fruzsi fent volt,így rá írtam.

Én: Nem tudsz aludni?

Fruzsi: Nem,rémálmok.De gondolok te sem.

Én: Yupp,én sem.Ráadásul mutter megint felbaszott.Esküszöm ez csak ehhez ért.

Fruzsi: Ne is mond,az enyémnek volt pofája megint rám írni.

Én: De utálom őket....Mikor haza jöttem csak úgy gúnyolódott rajtam."Minek neked pszichológus,bolond vagy?""Már megint itt sajnáltatod magad,lépj túl rajta!"

Fruzsi: Ezek nem szülők...Na de megyek,mert Áron is felkelt.

Én:Rendben,szia.

Ezzel lezártuk a beszélgetésünket.Emlékeztek mikor azt mondtam jobb a kapcsolatunk az anyámmal?Nos,hát rohadtul nem.Gyűlölöm,teljes szívemből.

Mikor haza hoztak,akkor az első dolga az volt,hogy elküldött fürdeni,mert büdös voltam.Na én azt hittem megütöm.Fogva tartanak,megerőszakolnak ,erre mikor már itthon vagyok,az első mondata fürödj meg.

Semmi "Istenem,jól vagy?" "Azt hittem sosem jössz már haza,annyira aggódtam!".Nem ám,hanem fürödj meg.

De igaz,anyám már csak ilyen.

Vissza aludni nem fogok,így akar olvashatok is vagy valami.

Felálltam a kanapéról,majd vissza mentem a szobámba,ahol Nik édesen szuszogva aludt,a párnámat ölelve.

Elmosolyodtam a látványán,majd a polcomhoz mentem,és levettem róla az egyik még nem olvasott könyvemet,a Védtelenült.

Hát a leírása nem valami kecsegtető,de hamár megkaptam akkor olvassunk is bele.Habár engem már a csaj neve is irritált meg a srácé is.Roland és Anna?Ez most komoly,több száz név van és a legátlagosabb neveket adta a szereplőknek.Taps.

Mielőtt vissza mentem volna a nappaliba,odamentem az ágyamhoz és adtam egy puszit Nik arcára,és már ott sem voltam.

*

Teljesen elmerültem a történetbe,amolyan idegtépősen.Ha most nem aludnának akkor biztos hangosan káromkodva kommentálom.Ez a lány nem százas,meg álom város Róma?Ennél unalmasabb nem volt?

Na mindegy,nyugi.Ez csak egy könyv.

De hát ez a nyugodság nem jött össze,ilyen idióta,hogy lehet valaki?Én már az első ilyen szintű féltékenységi rohamnál,szaladtam volna haza a szüleimhez,nemhogy még összeköltözni egy ilyen pasival.

-Látom nem valami jó.-hallottam meg Nik rekedtes hangját,a fülem melett,majd bele is puszilt a nyakamba.De én csak összeráncolt szemöldökkel meredtem a könyvre.Isten segíts meg!

-Nem szeretem,ha egy főszereplő életképtelen.-mondtam mire Nik csak halkan felnevetett,majd leült mellém,én pedig hozzá bújtam,miután letettem a könyvet az előttünk lévő dohányzó asztalra.

Kint még mindig sötét volt.

-Miért keltél még fel?-kérdeztem,miközben a tetkóit rajzolgattam át meztelen felső testén.Olyan szexi volt így csak egy szál melegítő gatyába

-Nem voltál melletem.-vont vállat.

-Csak a szokásos mostanság,tudod.Aztán gondoltam olvasok,mert visszaludni már nem tudok.De sajnálom,hogy miattam felkeltél.-a kezem megállt a rajzolgatásban és megpusziltam az állát,majd a szája sarkát is.

-Ugye tudod,hogy mennyire csodállak?Mások teljesen szét esnének,de te nem.Te más vagy,erős, én pedig csak még jobban csodállak.

-Én nem vagyok olyan,mint más lányok.-néztem kék szemeibe.Ahogy ezt mondta,teljesen elárasztott az a jó érzés,az a bizonyos szívmelengető érzés.És ez mindog jelen van.Mert szeretem őt.Szerelmes vagyok belé,mentethetelenül.

Eszembe jutott mikor tavaly nyáron,a bizonyos mozizást követően átjött és bocsánatot kért.

-Sajnálom.Sajnalom,Léna.Hülye voltam,de tényleg.Nem kellett volna azt mondanom.-a szemeiben őszinteség csillogott.Tényleg bánta.
Nem tarthatok örrökké haragot.
Sóhajtottam egyet.

-Egy barom vagy.De megbocsájtok.Viszont egyet jegyezz meg Dominik, addig ne ítélj el engem míg nem ismersz.Ja és ezt is tanuld meg:Nem vagyok olyan ,mint más lányok.Nem fogok veled ágyba bújni,mert egy hormontúltengéses tini lány vagyok.-mondtam,mire az arca végig az enyémet fürkészte.

Megköszörülte a torkát.

-Tudom.Igazad van,Léna.Te cseppet sem vagy olyan ,mint más lányok.-mosolyodott el halványan és a lépcső felé vette az irányt,én pedig becsuktam az ajtót miközben halkan felnevettem.Olyan abszurd ez az egész.

Hát az ágybabújos részt már megcáfolnám.De hát na,azóta rengeteg mindenen átmmentünk.De tényleg,és olyan mintha ezer éve lett volna,pedig nem.

De azt kell mondanom,hogy életem legjobb és egyben legfajdalmasabb dolga,másfél évvel ezelőtt beköltözött a szomszédomba,én pedig hálát adok amiért Zentai Dominik van nekem.

Akármennyire is se veled-se nélküledet játszunk,attól függetlenül én azt akarom,hogy olyan pár legyünk akikre 10 év múlva azt mondják "Basszus ezek még mindig együtt vannak?".

-Szeretlek.-mondta Nik,majd az ajkaimra tapadt,és megcsókolt-És igen te nem vagy olyan mint más lányok,mert te az enyém vagy.

-Örökre.-feleltem és most én csókoltam meg őt.