Rossz Fiú✔️

3.7

L é n a

Késő délután keltem fel,az ágyamba.Nik nem volt sehol,biztosan intézi a banda ügyeit.Az ünnepek után visszatérnek.A srácok Budapestre jönnek,hogy felvegyék az új dalokat és piacra dobjanak még egy albumot.Nik ugyanis nem akar itt hagyni.

Kitti persze ettől teljesen odáig van,Finn miatt.Azóta nem találkoztak,mióta Finn visszament Londonba az elrablásom követően.

-Léna!-kiáltott a húgom kintről,mire becsuktam a könyvemet,maj az ágyra dobtam és feltápászkodtam.

Kimentem a szobából Vivihez,aki épp a szekrényét túrta fel,és a sírás határán volt már.

-Mit csinálsz,Vivi?-kérdeztem az ajtóban állva.A szüleink dolgoznak és hát szombat van.Vivinek már csak a jövő hét van az iskolából és nekem is tudtommal.Az utolsó hétre pedig bemegyek.Még a szalag avatót is kihagytuk....Na de mindegy.Közbe jött valami ugyebár

-Nem találom Nik bandájának a pólóját!-remegtek meg az ajkai,és kibugyant az első könnycsepp.Nik adta neki azt a pólót,amin a logójuk van,egy fekete rózsa ilyen háromszögbe és a négyük aláírása.Vivi imádta azt a pólót.Szinte nem lehetett róla leszedni.Hozzá léptem,majd leguggoltam elé.

-Megkeressük,jó?Meglesz.-töröltem le a könnyeit,mire bólintott,majd megölelt én pedig vissza öleltem.

N i k

Eljöttem az edző terembe,Áronnal.Le kell vezetnem a feszültséget.És mivel Tom fejét nem üthetem szét,így marad a boksz zsák.

Nem bonthatunk szerződést,az a rohadék csapdába csalt minket.Minimum két évig vele kell dolgoznunk.

Természetesen ez nem tetszett egyikünknek sem,de nem lehet mit tenni.Remélem Léna nem hallotta amint kiabálok,azzal a féreggel.Máshogy nem tudom jellemezni,mert egy féreg.Azt hiszi mi vagyunk a két lábon járó pénzes zsákjai.

Pedig nem,emberek vagyunk.Azért csináljuk,mert szeretjük,nem a pénzért.

Első ütés.
Tom feje jelenik meg előttem.

Második ütés.
Vigyorog.

Harmadik ütés.
Vigyorogva pénzt számol.

Negyedik ütés.
Dirigál nekünk.

Öt.Hat.Hét.Nyolc.Tíz.

Csak ütöm,és ütöm.

-Haver,téged aztan felhúztak.-mondta Áron,mire leálltam szuszani.Levettem a kesztyűket,majd a táskámból kihalásztam egy üveg vizet.

-Az a fasz menedzserünk.Nem tudunk szerződést bontani,csapdába csalt minket.-letekertem a kupakot,majd kortyoltam egy nagyot.Csak legyek Londonba megölöm.

Áron össze ráncolta a szemöldökét,miközben a kezét kötötte be boxoláshoz.

-Ez szívás.Semmit nem tehettek?-kérdezte.Megráztama fejem,sötét tincseim a homlokomhoz tapadtak.

-Azzal csak magunknak ártanánk.Ma este így is el kell repülnöm.De Lénát nem akarom itt hagyni.-mondtam kelletlenül.Ugyanis ez a faszfej interjút csinált nekünk az egyik műsorba amit élőben adnak.Hát gondolhatjátok milyen boldog vagyok.

Magammal vinném Lénát legszívesebben,de tudom,hogy hétfőn már menni akar suliba.Ha pedig most elrángatom,akkor hétfőre faradt lesz.A műsor este hatkor kezdődne,mi pedig csak fél hétkor jönnénk.És ha még rögtön jönnénk a műsor után,későn érnénk Pestre még így is.

-Miért nem viszed el?Most ez az egy hét nem számít,vagy az az egy nap.Beszélj vele.-javasolta.Én is ezt terveztem Áron,én is.Beszélni szeretnék Lénával,hogy jöjjön velem.Hiszen mindig is elakart menni Londonba.Minnek várjunk a téli szünetig?Ugyanis szülinapjára utazást szándékozok adni.Ő dönti el hova.L.A.,London,Párizs,Norvégia,New York,Virginia,Olaszország,felőlem bármi lehet.Az a lényeg,hogy ő döntse el.Eredetileg Andy Biersack koncertre szerettem volna elvinni L.A.-be.De az ünnepek miatt nem igazán koncertezik.Ami érthető is.

-Beszélni fogok vele.

L é n a

--Ha anya haza jön,megkérdezzük látta-e.Fogalmam sincs hol van,Vivien.-mondtam a csalódott húgomnak,aki elkezdett sírni,vagyis inkább még mindig sírt.Felforgattam az egész házat de sehol nem találtam azt a hülye pólót.Mutter megint jól eltehette.Grat neki,de tényleg.

-Léna!-sírta én pedig csak leggultam hozzá és megöleltem.Mást nem nagyon tudok most csinálni vele.

Úgy döntöttem rakok be neki egy mesét a szobájába,anyám gépéről,és csinalok neki tejszínhabos-tejszínhabos-nutellás gofrit.

Vivien bele egyezett.

***
-Szia!-jött be Nik a lakásba,én egy könyvvel a kezembe ültem a kanapén és olvastam.Mikor lehuppant mellém becsuktam a könyvet és rá figyeltem.

-Áron elment veled edzeni?-kérdeztem mire bólintott.Még mindig edzős cuccba volt.
A haja csapzott volt,néhol a tarkójára tapadt.

-Szeretnék veled beszélni.-mondta halkan,majd megköszörülte a torkát,én pedig érdeklődve figyeltem.

-Ma este Londonba kell utaznom.-oh,nem akarom,hogy elmenjen.Úgy éreztem magam,mint akkor amikor szakítottunk,borzalmasan.Viszont Nik folytatta.

-Viszont azt szeretném,ha velem jönnél.-fejezte be.Menjek vele Londonba?De hiszen hétfőn iskola!

-Nem lehet,Nik!Hétfő...

-Tudom!De mész kedden.Csak elmegyünk ma este,hétfő reggel pedig,már itthon vagyunk.Kedden meg mehetsz is.-szakított félbe.Igaza van,de akkor is.Nem hagyhatok itt mindent,hogy Londonba menjek vele.Utazhatok egyáltalán szülő nélkül?Nincs is útlevelem.Hülye vagyok,már elég a személyi és 16 éves kortól már utazhatok,nem?

Menjek el egy hétvégére Londonba,a szerelmemmel vagy hétfőn menjek iskolába?

Döntések,döntések...

Na jó kit hülyítek,MEGYEK LONDONBA!

Nikre meredtem és elmosolyodtam.Talán úgy,mint egy eszelős.

-Megyünk Londonba!-síkítottam fel boldogan,majd az ölébe mászva csókoltam meg,mire csak nevetett.

Aztán felpatantam róla,és boldogan ugrálva szaladtam be a szobámba pakolni.

***

Este hét óra tizenöt perc.A gépünk nyolckor száll fel.Anyám nem nagyon akart elengedni,és vitatkoztunk egy sort.Ugyanis apa támogatott,azt mondta jót fog tenni ez a kiruccanás.Egyből utalt pénzt a kártyámra,ami ellen tiltakoztam,de csak nem hagyta.

Így hát anya kettő egyre vesztett Mikor eljöttünk a lelkemre kötötte,hogy vigyázzak magamra,és azonnal hívjam amint landoltunk.

Vivi kisebb hisztit nyomot le,mert ő is akart jönni.De anya azt mondta neki,hogy majd ők is elmennék és engem nem visznek.Ez persze nem volt igaz,nem fognak elutazni Londonba.

Én viszont alig várom.
Mikor felhívtam Fruzsit,hogy Londonba megyek,azt hitte beszedtem valamit.De aztán Nik is megerősítette,és jó utat kívánt.Meg azt,hogyha meglátom Harry Styles-t ne raboljam el,mert nélküle nem menne.Szed sztori,ennyit arról az álmomról,hogy elrabolok valakit.

Aztán mikor Hannával beszéltem,teljesen ledöbbent.De nagyon örült és azt mondta,muszáj lesz elmennünk együtt is.Teljesen egyet értek.Közös álmunk volt elmenni Londonba.

De most itt állok a reptéren,és hamarosan felszállunk egy Londonba tartó gépre.

Ha valaki másfél éve azt mondja nekem,hogy egy banda frontemberével járok,és Londonba megyek,menthetetlenül szerelmesen,telibe röhögöm és azt mondom megőrült.

Méghogy az álmok nem vállnak valóra.Pedig valóra valnak,a jók és a rosszak egyaránt.Megéltem a rémalmomat és most megélem életem álmát.

Egy álom csak addig álom,ameddig nem teszed valóvá.