Rossz Fiú✔️

3.5

-Terhes vagy.-mondta apám,de szerintem rosszúl hallottam.
Mintha azt mondta volna terhes vagyok.Mert igen az vagyok,gond terhes.Szóval ez egy kurva szar poén volt.

Szárazon elnevettem magam.

-Ez nem volt jó vicc,apa.Szóval vérszegény vagyok?Vagy mi?-néztem rá,de nem nevetett.Csak meredt rám.Nikre sandítottam,aki szerintem majdnem elájult.De miért mondja ezt apa?Biztosan csak vérszegény vagyok.

-Dominik?-szólítottam,de nem mozdult.Sokkot kapott?

-Apa!Mond meg Niknek,hogy csak vérszegény vagyok.Nem vagyok terhes.-emeltem feljebb a hangnememet.De apám csak elszörnyedve nézett.

-Léna,terhes vagy.Itt az eredmény,a HCG szinted kimutatta.Azonnal el kell mennünk Lalihoz.-hadarta apa,és a lapokat ledobta az asztalára,majd mondott par szót Móninak,de én abból már semmit nem hallottam.

-Kicsim...-szólt Nik melletem halk hangon.De én nem is figyeltem rá.Terhes vagyok.NEM NEM NEM!Nem lehetek az,nem!Undorító!Nem!!!A könnyeim megeredtek.Nem lehetek terhes!Nem Niké,hanem valamelyik féreggé!Nem nem nem!

-NEM AKAROM!Szedjétek ki belőlem!-kezdtem kiabálni,majd a lábaim már nem bírták-Apa szed ki belőlem!-mondtam teljesen hisztérikusan.Nik letérdelt mellém,és átölelt.

-Engedj el!-kiabáltam rá,de nem tágított.Apa leggugolt mellém,majd megfogta akezem.Én pedig csak sírtam és sírtam.

-Léna,kérlek...-mondta Nik,de nem érdekelt.Azt akarom,hogy mos azonnal szedjék ki belőlem azt az izzét.

-Apa,könyörgöm szed ki belőlem!-sírtam keservesen.Lattam apán,hogy majd megszakad a szíve,hogy így lát.

-El kell mennünk egy nőgyógyászhoz,kicsim.Ő megmondja mit kell tennünk.-mondta,mire egy aprót bólintottam.Igaz,hogy Nik még mindig tartott,de nem jött a szorongó érzés.Csak szín tiszta undort éreztem magam iránt.
Nem tudom,hogyan viseli el azt,hogy hozzám ér.Miért nem undorodik tőlem?

-Apa,csak azt akarom,hogy eltűnjön onnan még ma.-néztem rá könnyes szemekkel,mire csak biccentett egyett,és elkezdett felfelé húzni.

Felálltam,Nik végig fogott de aztán eltaszítottam magamtól.

Most végképp nem akarom,hogy hozzám érjen.Gusztustalannak érzem magam.

Gyuri és Móni csak csendes kívűlállóként nézték az eseményeket.

Nem tudom Móni tudta-e,mi történt velem vagy azt hiszi egy ribanc vagyok.Végülis pont leszarom,mit gondol.

-Menjetek át a masik kórházba,megyek utánatok.Jelenkezettek be Dr.Pincze Lajoshoz.-mondta apu,mire Nik valaszolt neki.Majd megragadta a kezem,és elkezdett kifelé húzni a szobaból,míg az arcomon ugyanúgy folytak a könnyeim.

Nem tudtam elrántani a kezem,annyira szorosan tartott.Meg sem allt csak mentünk.

Még ma azt akarom,hogy vegyék ki belőlem ezt az izzét.

Mi van ha Niktől van?

Nagyon kicsi az esélye.Nem lehet az övé....Sajnos.Pedig,ha Niktől lenne,még meg is tartanám.De ez a dolog nem tőle van.Egy undorító parazita.Csak így tudok rá gondolni.És most kíméljetek meg a klisé szövegtől.Kurvára egy kis geciparazita.

Ugyanúgy többen megbámultak minket Nikkel,de nem foglalkoztunk velük,csak mentünk a másik kórházba.

-Állj már meg!-kialtottam Nikre,aki már szinte fájdalmasan szorított,és majdnem hasra estem miatta.

Nik megállt de nem eresztett,csak gyengédebben fogott.

-És ha az a baba a miénk?-kérdezte semleges hangon.