Rossz Fiú✔️

3.2

L é n a

A fejeme tompa,csak a kemény földet érzem magam alatt.A szemem alig bírom kinyitni,a látásom homályos.Lassan kitisztul és egy ágyat pillantok meg.

Mi történt?
Hol vagyok?
Minden zavaros.

Feltápászkodom nagy nehezen,a földről,fáj mindenem,és megpillantom az ágyon Fruzsit.Teljesen ki van ütve,a ruhái szakadtak,az ajka felrepedt és vérzik.

A koncert....Úr isten,Attila elrabolt minket!Nem nem nem!Ez nem történhet meg velünk,nem nem nem nem....Az nem lehet!

-Fruzsi.-szólaltam meg halk rekedtes hangon.Teljesen kiszáradt a torkom.Mi tett velünk?Mennyi idő telt el?

Fruzsi megsem mozdult,semmi reakció.

Nagy nehezen megpróbaltam lábra állni,de esélytelennek tűnt.Nem tudtam magam megtartani.

-Fruzsi!-próbálkoztam hangosabban,és felkapaszkodtam az ágyba majd rázni kezdtem ahogy csak tudtam,de semmi.Fruzsi nem reagált.Istenem!

-Nyisd ki a kurva ajtót,Veszett!-hallottam meg Attila hangját.A fejem a hang iranyába kaptam.Egy ajtó túloldaláról jött,aminek a barna festéke kezdett lekopni.Az egyszerű szobában félhomály uralkodott,azt is a lámpa gyér fénye adta.Ezek eddig fel sem tűntek,csak Fruzsi.A szobában egyetlen egy ágy volt,és pár festmény a falon,meg két éjjeli szekrény az ágy két oldalán.

Az ajtóban kattant a zár mire a gyomrom görcsbe rándult.

-Lám lám...Csipkerózsika felébredt.-szólt hozzám Attila,mire felé fordultam.Elkezdtem hátra felé kúszni minél távolabb tőle.

A cselekedetemre csak felnevetett.

-Tudod,ma a kis pasid felcseszett.Azt gondolja én raboltalak el.-jött hozzám egyre közelebb és közelebb.A térdeimet felhúztam amennyire csak tudtam és átöleltem magam.Úgy éreztem magam,mint egy ötéves kislany aki épp most találkozik az agy alatt rejtőző szörnnyel.

-Ami igaz.-vigyorodott el és gugolt le elém-Csak nem szeretem,ha zaklatnak az otthonomba,főleg egy ilyen nyikhaj.Attól tartok meg kell ölnöm.-végig símított az arcomon mire megrándultam és elfordultam amennyire csak tudtam.Aztán a könnyeim is megeredtek.Meg akarja ölni Niket...Azt nem teheti....Nem lehet.

-Tudod kiscicám,mivel felidegesítettek ezért most szépen felvidítod,apucit.

Felém nyúlt és megragadta akezemet,amit elrántott a lábamatól,mire ellenkezni kezdtem de nem sok sikerrel.

Az arcomat könnyek áztatták.Tudtam mit fog csinálni,nagyon jól tudtam.

Az életem romokban hever.Elraboltak,megerőszakolnak,és fenyegetik a szereteimet.
Senkinek nem kívanom ezt,még Dinának sem.

Attila megragadta a bokám és hirtelen magához rántott,mire elterültem a földön.Fölém kerekedett,a két karomat a földhöz szegezve,még lábaival erősen tartotta az enyémeket.

-NE!-síkitottam ahogy csak tudtam.Megcsókolta az arcom,majd elindult lefelé a nyakamon.A zsebéből elővett egy kést amivel leszedte rólam a blúzom.Rettegtem,szégyenkeztem,és émelyegtem.

Lekaszabolta rólam az ingemet,majd a melltartómat is.

-NE!HAGYJ!VALAKI SEGÍTSEN,KÖNYÖRGÖM!-síkítottam hisztérikusan,de Attila csak felpofozott.

-Kussolj!-szólt rám,majd leszedte rólam a nadrágomat is.

Nem nem nem nem!

Csak kapcsolj ki!Gyerünk Léna,gondolj valami másra!