Rossz Fiú✔️

3.4

N i k

Két napja csak ülök ebbe a fotelba, és nézem őt.

Mikor elájult a háznál ,egyből kocsiba ültettem és csak hajtottam,a legközelebbi kórházig.Ott vért vettek tőle,majd bentartották 24 órára.Azt mondták a szervezete legyengült,fizikailag és lelkileg egyaránt és,hogy rengetek pihenésre van szüksége.

Az eredmények csak kisebb fajta hormon növekedést mutattak,amire csak annyit mondtak,hogy két-három hét múlva ismételjünk.

Nem értettem az egészet,de nem is érdekelt,csak az,hogy egészséges legyen a barátnőm.

Miután a kórházból haza hoztunk,a nyugtató kezdte elveszíteni hatását és Léna magához tért akár félórákra is.

Az anyukája,Klári segített neki megfürdeni,mert Léna csak ezt hajtogatta.

Fürdeni akart,mert mocskosnak érzi magát.

Miután ezzel kész volt,megint teljesen kidőlt,és úgy cipeltem be a szobájába,majd raktam le az ágyába.

Annyira törékenynek tűnt.
A szemei alatt sötét karikák húzodtak,az arca beesett volt.Rengeteget fogyot,főleg azon a helyen.Pár nap mit nem művel az emberrel.

Szóval második napja ülök,és nézem őt amint alszik.Képtelen vagyok magára hagyni.Főleg a rémálmok miatt.

A telefonomat nyomkodtam és Jamie-vel beszéltem.

Jól van?

Kérdezte.

Nem.De jól lesz.Mikor jösz vissza a srácokkal Budapestre?

Talán egy hét.Nem tudom még.De mi támugatunk tesó.De mennem kell.

Oké.Később beszélünk.

Mikor Lénara pillantottam,az arcán izaddas cseppek gyöngyöztek,majd elkezdett hevesen forgolódni.

Újabb rémálom.

-NE!ENGEDJ EL!-síkította keservesen,egyből felpatantam és próbáltam lefogni,és felkelteni.A szívem szakadt meg.Újra és újra átéli azokat a dolgokat.

-Kicsim, semmi baj.Ez csak egy álom.-mondtam,mire Léna sírva kelt fel,és rémülten nézett rám.

Ahol fogtam őt elrántotta a karját.

-Ő volt az Nik....Újra megtette....én pedig...-vette zihálva a levegőt.Egyből magamhoz akartam húzni,hogy megöleljem,de nem hagyta.A szívem szaladt meg így látni őt.

-Léna....

-Nem.Ne érj hozzám.Nem bírom elviselni,az érintésed.Undorító vagyok,nem érted?

L é n a

Ki gondolta volna,hogy egy év alatt ennyi minden történhet.Egy éve ilyenkor boldogok voltunk,szerelmesen boldogok.Azóta keresztül mentünk sok mindenen,rengeteg mindenen.Mindkettőnk élete más irányt vett.

De mikor újra egymásra találtunk,minden romba dőlt.

Két hete nem hagytam el a lakást.Sehova nem mentem,sőt egyedül nem voltam a szobámba.Nem bírok egyedül maradni.Félek a sötét szobában,olyan mintha engem nézne a sötét sarokban,és csak arra várna mikor tud elkapni.

Akar csak egy démon,a sötétben vár.Tudom,hogy ott van,mert az álmaiban is ott van.

Nik viszont nem tágított melőlem.Anya még egy másik ágyat is szerzett neki,a szobámba.