Soukoku Fanfictions

Egy különleges nap

Csodaszép nyári napra ébredt a város. Az emberek már kora reggel kimerészkedtek az utcára. A verőfényes napsütés hatására sétálva haladtak munkahelyük felé, vagy csak szimplán élvezték a sugarak melegét bőrükön, s cél nélkül tengtek-lengtek. Az egyik kis társasház előtt egy idős kis nénike söpörte a járdát, ám a derekát fájlalva hamar megunta azt, s nagyot fújva maga elé feltekintett az egyik ablakra, melyben szeretett szomszédjai laktak.

- Ej, a kis csirkefogók még biztos, húzzák a lóbőrt! A mázlista fajtájukat nekik!

Az említett személyek ugyan a lakásban tartózkodtak, de közel sem aludtak...

- Miben ügyködsz? - érdeklődött a barna hajú kiterülve hatalmas ágyán. Rögtön ébredés után nem akaródzott további mozdulatokkal, ne adj isten felüléssel fárasztani elmacskásodott tagjait.

Chuya egy éles kést tartott a detektív szívéhez. Hegye épphogy nem érintette a másik bőrét.

- Nem látszik, Dazai? - A vörös szemeit összehúzva tekintett le ex-társa nyugodt arcára. - Megöllek.

- Hm - Dazai csupán elmosolyodott, aztán mégis felült, majd egy laza mozdulattal megfogta a fegyvert egyik befáslizott kezével. - Éles penge. Oh, igen. Ezzel simán végezhetnél velem. - Megszorította azt, mire a karmazsinvörös vér ömleni kezdett a vágásból. Teljesen átitatta a kötését, és piros foltokat hagyott a hófehér ágyneműn. Elengedte a kést, és érdeklődve vizsgálgatta a sebet tenyerén.

- Te mégis mi a büdös francot csinálsz, idióta? - kiáltott fel Chuya kikerekedett szemmel, és messzire hajította fegyverét ijedtében.

- Miért? - hajolt hozzá közelebb a barna. - Nem meg akartál ölni? Akkor ez a kis sérülés semmi. Igazam van, vagy igazam van?

A vörös szemei szikrákat szórtak, ahogy felpattant, és kiment a fürdőbe. Az elsősegélydobozzal visszatérve letelepedett Dazai elé, és ellátta sérüléseit. Puffogva, morogva, és első osztályú precizitással, mint akinek ez egy mindennapos rutinfeladattá vált volna.

- Chuya, olyan törődő vagy! - vigyorgott az ex-maffiatag. Hangja vidáman, játékosan csengett.

- Egyszer úgyis kinyírlak! - sziszegte az alacsonyabb, miközben végzett a másik kezének bekötözésével.

- Persze-persze! - dőlt előre-hátra Dazai, s közben megcsodálta vadonatúj kötését. - Mindig ezt mondod, meg is próbálod, de sose tudod megtenni.

- Mert szándékosan megvágod magad, lelöveted magad, és hadd ne soroljam, miket teszel még - ragadta meg a másikat vállainál fogva Chuya. - Esélyem sincs megpróbálni - hirtelen fejét a másik bekötözött mellkasába fúrta. - Csodálom, hogy bírod ennyi kötszerrel. Illegálisan szerzed be, ugye?

- Természetesen - bólintott a másik. Egyik kezével beletúrt a vörös tincsekbe. - A régi szép idők emlékére.

- He? - emelte fel a fejét a maffiatag. Dazai pedig nem vesztegette az időt, rögtön lecsapott ajkaira.

- Nem! - bújt ki a férfi karjaiból Chuya egy kis idő múlva. - Rossz, idióta! Marad! Nem játszhatunk, mert elkések.

- Eh? - dőlt el az ágyon Dazai, és durcásan felfújta az arcát. - Még egy ilyen fontos nap is dolgozni mész? Kegyetlenség!

A vörös már a fürdőszobában tevékenykedett, amikor ex-társa elkezdett szenvedni, s úgy döntött, nem foglalkozik vele, ám nem tudta figyelmen kívül hagyni, amit a barna vinnyogott, s érdeklődve kidugta fejét a fürdőszobaajtón, ezzel tökéletes rálátást kapott Dazaira, aki kiterült az ágyon, mint egy boncolni való béka.