Soukoku Fanfictions

Ő

Egy kellemes tavaszi napon elmentünk a parkba. Kézen fogva sétáltunk végig a macskaköves úton, majd leültünk egy fa alá.

Aznap egy vitánk sem volt, a reggeli fürdőszoba használattól eltekintve természetesen.

A nap meleg sugarai simogatták az arcom, miközben szememet lehunyva a válladra hajtottam fejem. Ujjaiddal a tincseimmel játszadoztál. Jó érzés volt.

- Dazai - suttogtam magam elé.

- Hm? - Nem hagyjad abba eddigi tevékenységed. De tudtam, hogy figyelsz rám.

- Maradj velem - suttogtam, mégis úgy éreztem, mintha ordítanék.

- Chuuya, nem kell félned! Mindig itt leszek. - Egy csókot nyomott a homlokomra.

Ez egy volt a sok túlságosan nyálas pillanatunk egyike. Akkoriban mindig kicsit kínosnak tartottam. Saját magam előtt. Én nem lehetek ennyire gyenge. Nem adhatom át magamat ennyire egy embernek.

Ezt gondoltam akkor. S most? Most borzasztóan hiányoznak ezek az emlékek. Nem is csak az emlékek. A kezei. A hangja. Ahogy rám néz. Mindene. Ő.