Don't make me sad

1

Daniel Crosslen

"Önző dolog veszélybe sodorni az életem, mert valójában nem saját magamnak okoznám a kárt, hanem azoknak akik szeretnek"

Reggel nagyon erős fejfájással ébredtem. A fejemet húzta le valami kellemetlen súly a párnámba, és úgy éreztem, hogy nyaktól felfelé le vagyok bénulva. A fehér takaróm a derekam és a mellkasom köré tekeredett, én pedig az ágyam gyanánt használt matrac szélén feküdtem. A belváros zajai behallatszódtak az ablakomon, amit este nyitva felejtettem. Nyújtóztam egy nagyot, mire a fejem csak még jobban kezdett fájni. Egy pillanat sem telt el, valaki máris ráfeküdt a csengőre, és dörömbölni kezdett az ajtón. Abban a percben úgy éreztem, hogy bárki is áll az ajtó túloldalán, fájós fejjel fogom lefejelni.

- DANIEL HÁT MEKKORA VOLT TEGNAP A BULI! - rontott be a házamba Jack, és a konyha felé vette az irányt.

- Jackson, még egy ordibálás és kidoblak a házamból. Így is széthasad a fejem - dünnyögtem mély, rekedtes hangon, miközben a hűtőt kezdte el nyitogatni.

- Ahogy látom valaki másnapos - húzta el a száját, majd kérdőn nézett rám - Miért nincs kajád? - tette fel a kérdést, mire megkordult a gyomrom. Így is alig tudom fizetni néha a lakbért, rendes ágyam sincs, és a hűtőm is kong.

- Mert... Elfogyott. Nézd meg a fagyasztót, hátha van ott valami ehető - sóhajtottam, majd a fürdőszobába lépkedtem.

Becsuktam magam mögött az ajtót, majd megengedtem a hideg vizet. Először hagytam, hogy csak a kezemen csorogjon végig, majd nehezen rávettem magam, hogy irányítsam a fejemet, és lehajoltam. Arcot mostam, aztán fogat, és a hajamat is bevizeztem, és tettem rá sampont. Amikor újra felemelkedtem, és tükörbe néztem, tanulmányozni kezdtem az enyhén karikás szemeimet, de végül egy vállrántással lerendeztem. Barna, kócos hajam a fejem tetején állt össze-vissza, ráadásul most csurom vizesen. Régen voltam fodrásznál, a kelleténél kicsit jobban megnőtt, de nem kifejezetten érdekelt. Egészséges önbizalommal állíthatom, hogy még egész jól is áll a csapzott külső. Hatalmas, mogyoróbarna szemeimet átlaghoz képest nagy szempillák keretezték, kiugró arccsontjaim (amit elvileg a lányok szeretnek) felhívták magukra a figyelmet. Mosolyra húztam a számat, és elégedetten fejeztem be a tükörképem vizslatását.

Ne higgye senki azt, hogy egoista, öntelt paraszt vagyok, aki csak kihasználja a lányokat, mert ez nem így van. Pusztán tisztában vagyok az előnyös részeimmel: amik inkább a külsőmön figyelhetőek meg, a belsőkön kevésbé. De úgy vagyok vele, hogy inkább elismerem, és tudatában vagyok annak, hogy nem nézek ki rosszul, minthogy játsszam a tizennégy éves szende szűz lányt, aki nem tudja felfogni azt, hogy igazából csodálatos.

- Daniel, amikor már azt hittem hogy találtam valamit, akkor kiderült, hogy a fagyisdobozban tényleg fagyi van - rontott be csalódottan a fürdőszobába Jack.

- Miért, mire számítottál, IQ-bajnok? - nevettem fel a szőke hajú haverom naivsága miatt.

- Pörköltre. Vagy legalább lecsóra. Esetleg fagyasztott lasagne - sorolta, mire én ismét kinevettem.

- Nem a szüleid házában vagy Jack. Amúgy meg nálad nincs kaja? - kérdeztem, de titkoltam azt, hogy nekem is baromira üres a gyomrom.

- Nincs, szerinted miért vagyok itt? És amúgy találtam a fejedre gyógyszert - nyomott a kezembe egy piros színű bogyót, amit a gyógyszeres fiókomban találtatott. Gondolom ott is kaját keresett, és ha már útba esett neki, akkor idehozta. Minél gyorsabban bevettem a bogyót, és vártam, hogy végre hatni kezdjen. Addig is pedig kimentem, és megnéztem hogy mit csinál Jack a lakásomban.