Don't make me sad

13

Daniel Crosslen

"Rózsa volt azoknak a kezében, akiknek eszükben sem volt megtartani őt"

- Jack. Kelj fel! Ébredj! Fontos te köcsög, kelj már fel! - rúgtam bele Jackson matracába úgy reggel hét óra környékén. 

- Mi a fasz van? - kérdezett vissza a lehető legkevésbé cenzúrázott formában, de engem teljesen szétvert az ideg, nem tudtam ezzel foglalkozni, csak azzal, hogy muszáj lesz beszélnem vele, mert szarban vagyok. Felült az ágyban, én meg ledobtam elé a fehér borítékot, amit ma reggel találtam a postaládámban.

- Ez mi? - pillantott fel kérdőn.

- Levél.

- Na ne, komoly? Ha nem mondod azt hiszem hogy egy csipketerítő amit az anyád hímzett.

- Még mindig szakadj le anyámról. Olvasd! - feleltem dühösen, mert nem volt hangulatom a flegmázását hallgatni. Elég bajom van ezen kívül is.

- Tesó... Ez egy kilakoltatás. Két héten belül le kell lépned... Mi a... - motyogott magában, majd egyből felpattant, és járkálni kezdett a szobájában, miközben hangosan gondolkozott és nyugtatta magát.

- Figyu, semmi gáz. Megoldjuk ezt is valahogy. Mondjuk mész melózni... Várj, ott nem kapod meg addig a pénzt. De a kilakoltatással lehet mit kezdeni, vagy fel is út le is út menned kell? Nem vágom baszki. Adnék kölcsön pénzt, de én is le vagyok égve. Nem lesz semmi gáz, kitalálunk valamit... Mondjuk... Anyádék?

- Nem. 

- De...

- Nem adnak, csak akkor ha lemegyek hozzájuk vidékre és segítek.

- Ha azt veszed, csak fél órára vagy innen. Annyira nem gáz. Bármikor feljöhetsz, Rey is meg én is le tudunk menni hozzád. Talán nem is lenne akkora gáz. Bár hiányoznál.

- Nem ismered a szüleimet. Alig engednének fel, csak ha egyetemre megyek és egy szabad percem se lenne akkora az a kibaszott farm.

- Mehetsz a Tescoba is pénztárosnak.

- Megyek is, faszfej - mondtam, majd kisüvítettem a lakásból, le az összes lépcsőn, hogy meglátogassam Reyt. Még nem voltam náluk, szóval lehet jobb lenne ha nem meglepetésszerűen állítanék be, de jelenleg annyira nem hatott meg. Látni akartam a lányt, főleg azért, hogy tudjam, biztonságban lesz és van, még akkor is, ha egy nap már nem leszek vele. Nem érdemli meg azt, hogy itt hagyjam, én ezt pontosan jól tudom.

Nem nagyon gondolkoztam, buszra szálltam, hogy elinduljak a város szélső végébe, ahol nagy fenyők veszik körbe a házakat, szomszéd csak kevés, és az idős nénik kint kávéznak a tornácon. Varázslatos hely ez a környék, nem csodálom, hogy Rey is pont ilyen csodálatos. Nehéz élete volt, és én megfogadtam neki, hogy nem töröm össze, nem teszem tönkre és szeretem, ameddig csak akarja - erre mit akarok csinálni? Annyira elment az eszem, hogy lassan lélegezni nem tudtam. Újra előjött a pánikrohamom. Megfogtam az előttem lévő ülés támláját a buszon, és próbáltam egyenletesen venni a levegőt, csak nem működött. Minél nehezebben vettem a levegőt, annál inkább eluralkodott rajtam a pánik, úgy éreztem megfulladok, ha nem szállok le a buszról azonnal. Megnyomtam a sárga leszállásjelző gombot, és az ajtóhoz siettem, majd amint kinyílt, félrelöktem az utamból az összes idős nénit, mert már ájulás környékén voltam. A maradék utat gyalog tettem meg.

*

Pár fa lépcsőfokot felléptem, majd körbenéztem a kis teraszon. Egy hintaágy lógott bal oldalt, az ablakok tele voltak piros muskátlikkal, és egy cica pihent a tornác korlátján. Biztos ő Rey cicája - tudom, mert mondta hogy egy dagadék macska, csak persze szebb szavakkal. Bekopogtam, mire egy idősebb férfi nyitott ajtót, kedves mosollyal az arcán, mintha már ismerne is. 

- Helló, segíthetek? - nézett rám kedvesen és érdeklődőn egyaránt, mire én összeszedtem férfias zavaromat, és a kezemet nyújtottam.

- Tulajdonképpen meglepetésből jövök. Audrey barátja lennék, Daniel. Daniel Crosslen - mondtam határozottan, mire ő azonnal elmosolyodott, és kezet ráztunk. Vendégszeretően kitárta az ajtót, hogy fáradjak beljebb, majd mondta, hogy üljek le a kanapéra, amíg Rey haza nem ér, mert elment a könyvtárba. Persze sejthettem, hogy pont elkerüljük egymást, de az apja azt mondta, hogy hamarosan hazaér.

- Kérsz valamit inni? Víz, sör, limonádé? - kiáltott ki a konyhából, én meg beparáztam, hogy ez egy teszt. Ne a sört válaszd, ne a sört válaszd!

- Víz tökéletes lesz, köszönöm - mosolyogtam, mire bólintott. Hogy a szép Szent Szűzmária áldana meg engem oda meg vissza kétszeresen, ámen. Éljen sokáig a víz. Most biztos azt hiszi tökéletes vagyok a lányának. Nézd már, ez a gyerek vizet választ sör helyett, napi kétszer meglátogatja a templomot, és Jézus a legjobb barátja. 

- Örülök hogy megismerhetlek - tette le elém a  pohár vizet. - Sokat mesélt rólad Lily, de valahogy nem tudtalak elképzelni, hogy milyen lehetsz. 

- Ó, hát... Köszönöm - motyogtam, majd újra elkezdtem gondolkozni, hogy most tökéletesen bemutatkozom, majd otthagyom a lányát és lemegyek messzire, vidékre, ahol egy lélek sem jár, és tehéntrágyát lapátolok.

- Tudod, szegény kislány sok mindent megélt már, olyat is amit gyereknek nem kéne. Megérdemli már a szeretetet, nagyon. Na de mindegy is, mesélj magadról Daniel, mit tanulsz? Mik a hobbijaid? - kérdezte, viszont Rey abban a pillanatban rontott be az ajtón, megmentve engem a további kínos beszélgetésektől az apjával, kettesben.

- Arra jöttem rá apa, hogy baromira semmi szükségem új könyvekre, mert fent van a polcomon még vagy öt, amit nem olvastam el, de most kivettem hármat, szóval... - dumált, majd észrevett. Először lesokkolt, nem értette, utána egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezése, és boldogságot láttam rajta. Amikor felcsillant a szeme, és rögtön odarohant hozzám a kanapéra, hogy megöleljen, de a lendülettől eldőltünk és csak nevettünk, tudtam, hogy nagyon szeretem ezt a lányt, és nem lennék képes őt elengedni.

- Na jó fiatalok. Nekem el kell mennem bevásárolni, addig vigyázzatok a házra. Okosan! - mosolygott ránk kedvesen, megfogta a kabátját, és elindult kifelé. 

- Daniel - suttogta a nyakamba Rey, mivel továbbra is a kanapén feküdtünk.

- Hm? - nyögtem vissza erőtlenül, egyrészt, mert pont beletérdelt a combom közepére, másrészt, mert sikerült egy olyan pózt találnia, ami valahogy minden fiú érdeklődését felkeltené. Kivéve ha az illető meleg mint a cserépkályha. 

- Szeretlek - mondta halkan, majd puszit nyomott a számra. Abban a pillanatban magam alá pörgettem, és elkezdtem végigcsókolni testének minden egyes porcikáját. Hogy hogyan jutottunk fel a szobájába, magam sem emlékszem. Egyszer csak ott állt előttem melltartóban meg bugyiban, és én hirtelen lélegezni sem tudtam a vágytól. Rólam is lekerült a póló, egyedül a nadrágom maradt rajtam.

- Daniel én még... - kezdte volna, de elpirult, és inkább abbahagyta. Ledőltünk egymás mellé az ágyba, és elkezdtem a nyakát csókolgatni, miközben beszéltem.

- Tudom cica. Semmi baj. Lassan kezdjük. Vigyázok rád - suttogtam, majd lágy csókot leheltem az ajkára.

Rey. Sosem fogom elfelejteni azt a gyönyört, amit aznap délután kaptam tőled.

Ne hidd azt hogy kihasználtalak.

Mert tényleg szeretlek.

Szerettelek.

JÖHET A VÉLEMÉNY BABÁK MINDEN MENNYISÉGBEN <3

L