Don't make me sad

8

Liliann Whiterose

"Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog."

- How do you spell your name? - kérdezte kedvesen az angoltanárom, de nem otthon. Úgy döntöttem, hogy felesleges továbbra is remete életmódot folytatnom, és megfogadom apám tanácsát. Daniel mellett felszabadultabb lettem, és vágyat éreztem arra, hogy teljes életet éljek. Terveim szerint angol tanfolyam után beugrok a fodrászhoz, hogy világosítsak a sötét barna hajamon, amiben először nem voltam biztos, hogy Danielnek tetszeni fog-e, de Sky biztosított róla, hogy jól állna nekem. Hittem neki, bár még lehet hogy meg fogom bánni.

- Liliann? - kérdezte a nő, miközben a kis csoportunk minden tagja a válaszomat várta. Mivel lemaradtam a kérdésről, óvatosan visszakérdeztem.

- Sorry?

- Can you drive? - ismételte meg kicsit morcosabban a nő, mire az első sorban valaki felnevetett. Egy csúnya pillantást küldtem az illető fiú hátának, mivel ő már előrefordult. Higgadtan válaszoltam a tanárnőnek.

- Yes, I can - mosolyogtam, és igyekeztem ezzel kiengesztelni a nőt, aki már ment is az első sorban ülő sráchoz. Angolul kezdett el kiabálni, és a szavai között próbáltam kivenni, hogy hogyan hívják a kék pólós fiút, szőke, göndör fürtökkel.

Benjamin.

Amikor a tanár befejezte az ordibálást, Benjamin teljes nyugalommal válaszolt valamit, folyékony angollal, amit nem értettem. Ahogy azt sem, hogy mit keres egy kezdő angolos tanfolyamon. Amikor a mellette ülő csajra néztem, egyből leesett, hogy ezek ketten együtt vannak. A lánynak vörös, festett haja volt, és kedves arckifejezése, főleg, amikor bocsánatkérő tekintettel felém fordult. Csak elmosolyodtam, és megráztam a fejemet, jelezvén, hogy semmi gond, nem ejtett bennem mély sebeket a tuskó pasija.

Óra után elkapott a csaj, maga után rángatva Benjamint. Ben kimondottan helyes volt, kék szemeivel és szőke, göndör tincseivel, enyhe arcéleivel. A lány meg szép volt, a fiúéhoz hasonló élénk tekintettel, kedves vonásokkal.

- Kérlek ne haragudj, hogy ez a faszfej kiröhögött. Nem gúnynak szánta, inkább a tanáron nevetett - mosolygott rám kedvesen. -Beth vagyok, ő meg itt a barátom, Benjamin, barátoknak csak Ben - nevetve kezet fogtam velük, és bemutatkoztam. Szimpatikusnak tűntek, és feldobták a napomat. Beth újra rám mosolygott.

- Gyönyörű neved van. Csak úgy mellékesen... Nincs kedved eljönni velünk szerdán bowlingozni? - kérdezte, és mivel egyikőjük arcán sem láttam jelét annak, hogy ez valami kamu szöveg lenne, amit örülnének, ha visszautasítanék, ezért bólintottam.

- De, persze, nagyon szívesen - szólaltam meg őszinte boldogsággal a hangomban. Végre úgy fogok élni, mint ahogy minden normális, 17 éves lány, és nem leszek Sky árnyéka állandóan. Mosolyogva, életvidáman léptem ki a hatalmas épületből, majd a parkolóban árválkodó kocsi felé mentem. Daniellel holnap fogok találkozni, és az első randink óta talán csak kétszer beszéltünk, én meg nem akartam zavarni, hisz az egyetem mellett biztos sok dolga van neki is. Be kell valljam, kezd hiányozni a mosolya, a haja, a szeme, és a hangja, ahogy mesél nekem, és megosztja életének a legkisebb részleteit is velem. És mivel az eddigi kapcsolataim száma a nullával egyenlő, meg kell tanulnom kezelni ezeket a helyzeteket. Sky az első randink óta többször is felhozta a témát, miszerint ő úgy gondolja, hogy Daniel még mindig nem változott,és hogy nagyon vigyázzak, mert az ő fejét könnyű elcsavarni, még akkor is, ha barátnője van. Már ha én a barátnőjének számítok. Jesszus, még ezt sem tudom! Mikortól járunk tulajdonképpen? 17 éves létemre csak Lucy volt apámon kívül hosszabb távra tervezve, és még csak azt sem tudom, hogyan kell csókolózni. Jut eszembe, a kis szürke doromboló gombolyagom is hiányzik már, mivel reggel óta nem láttam. A parkolóba ahogy kiértem, rájöttem, hogy valami nem stimmel: aztán csak rájöttem, hogy a lemenő nap fényében minden tiszta narancssárga fényben pompázik. Jó kedvvel indultam a kocsihoz, amit lassan teljesen kisajátítok apától. A fodrász felé vettem az irányt, hogy a hajam új árnyalatot kaphasson, mivel meguntam a 17 évnyi sötétbarnát, plusz ez olyan "új haj új én" hozzáállás. Apa is támogat, Sky pedig megkérdezte, hogy nem túl gyorsak-e a dolgok. Egyszer csak megjelenik valaki, akit megszeretek, és máris életmódot váltok? Gondolkodásomból a telefonom csörgése rántott ki.
Mosolyogva olvastam el Daniel nevét, és húztam el jobbra a zöld gombot.