Don't make me sad

4

Liliann Whiterose

"Ha ács lennék, készítenék neked egy ablakot a lelkemhez.
De mindig zárva tartanám, hogy ha be akarsz kukucskálni rajta, semmi mást ne láss, mint a tükörképedet.
Láthatnám, hogy a lelkem téged tükröz vissza."

Hogy ki is az a Daniel Crosslen? Körülbelül minden, amit el akartam kerülni. Baromi helyes a nagy, mogyoróbarna szemeivel, amik olykor felcsillannak, és hosszú szempilláival. A kiugró arccsontjával, a hosszú, kócos, csokoládébarna hajával és a magasságával minden lányt levesz a lábáról, és még okos is. Tudom, hogy Skylinn totál hülyének nézne, ha ezt elmondanám neki a történetet, hogy visszautasítottam, de őszintén szólva, rettentően beparáztam. Apán kívül alig tudja valaki, hogy miért zárkóztam be ennyire, még Sky sem.

❇

- Liliann a kismalac, száll a szél szárnyán! - énekelte az egyik fiú osztálytársam, majd folytatta a többi. Pár pillanat alatt egyszerre húsz ember kántálta a sorokat. - Liliann, a kis dagadt, megeszik mindent ami megmarad!

Sírva szaladtam a mosdóba. Csak sírtam, sírtam és sírtam a wc ülőkén ülve, és olyan kérdések jártak a fejemben, hogy én miért nem lehetek olyan, mint a többi harmadikos, akik vékonyak, ügyesek, sportosak. Túlsúlyos voltam, de semmit sem tudtam tenni ellene, hiszen a harmadikos gyerekek még nem fogyókúráznak, és nem esznek keveset, mert növésben vannak. Így csak a mosdóban maradtam, és potyogtak a könnyeim, akik sokan voltak, tehát már nem olyan magányosak és szomorúak mint én, abban a percben.

❇

- Még az anyád is elhagyott te kis hülye. Miért barátkoznánk veled?

❇

- Aranyos vagy pici Lily, de néztél már tükörbe?  Én nem szeretem a duci lányokat... - mondták, majd utam ismét az iskola mosdójába vezetett, de hatodikos fejjel sokkal több harag és egyben akaraterő lett bennem ahhoz, hogy tegyek valamit a túlsúlyom ellen.

❇

- Az apja biztos azért nem jött el apák napjára, mert ő sem szereti a lányát!

❇

- Nézd már meg! Biztos azért fogyott le, mert be akar jönni Sawyernek! - nevettek és mutogattak rám az osztály libái, amin én már csak magamban röhögtem. Hetedik végére nyolcadik elejére a mérleg mér feleannyit mutatott, én pedig meg voltam elégedve magammal, a külsőmmel, és jól éreztem magam a bőrömben. Belül viszont mégis üresnek éreztem magam, mert a fogyásom alatt összeszedett hamis barátaimon kívül nem volt senki, akire igazán számíthattam volna.

❇

Sawyerrel három hónapig jártunk. Utolsó mondata és egyben az indoka a szakításra ez volt hozzám:

- Bocsi Lily. Kellettél, de csak azért, hogy megmutassam, hogy meg tudlak szerezni. Fogadás volt. Sajnálom. - majd fogta magát, és elment. Innentől kezdve magántanuló lettem, és elzártam magam az emberektől, akik mindig is csak változtattak, de sehogy sem voltam nekik jó, és összetörtek. Miattuk lettem ilyen.És lehet, hogy ezek nem olyan hatalmas dolgok: de én akkor kicsi voltam, nem értettem, és legfőképp igazságosnak nem tartottam. Azt az utat választottam, hogy elzárom magam, és 10 éven keresztül nem is érdekelt és izgatott a tény, hogy változtassak.